„Életem egyik legjobb döntése volt önkénteskedni”
Aradi Judit 2015-ben végzett a Károlin anglisztika BA-n, majd elment Felvidékre önkénteskedni. Arról kérdeztük, milyen tapasztalatokat szerzett és ezek hogyan befolyásolták az életét, terveit.
Zátonyi Imre Tamás: Miért döntöttél amellett, hogy a BA képzésed befejeztével önkéntes munkát vállalsz?
Aradi Judit: Az alapképzés után szerettem volna munkatapasztalatot szerezni, kipróbálni magam a végzettségemtől eltérő területen, mert elképzelésem sem volt, hogy az anglisztika után hogyan tovább. Úgy éreztem, valami más közelebb állna hozzám. Mivel még nincs saját családom, most megtehettem, hogy nem a fizetés alapján választok munkát, hanem az alapján, mi az, amivel valóban szívesen foglalkoznék. Az önkéntes munkáért bár nem jár fizetés, rengeteg gyakorlati tudást, tapasztalatot és kapcsolatokat lehet szerezni általa, és akár egy teljesen új irányba is terelhet.
Zátonyi Imre Tamás: Hogyan találtad ezt a lehetőséget?
Aradi Judit: Az egyik barátnőm még az egyetem előtt dolgozott önkéntesként Angliában egy évet. Olyan sokszor emlegette, hogy neki mennyire jó élmény volt, és mennyit fejlődött a nyelvtudása is, hogy én is kedvet kaptam hozzá. Az egyetem utolsó félévében elmentem az Educatiora, nézelődtem, kérdezősködtem, milyen lehetőségek vannak, milyen mesterképzésekre mehetnék, milyen ösztöndíjak és gyakornoki munkák elérhetőek itthon és külföldön. Itt találkoztam először a European Solidarity Corps (ESC) standjával, ahol sokat beszélgettem két lánnyal, akik korábban már önkénteskedtek külföldön. Nagyon lelkesen meséltek a személyes tapasztalataikról, és megtudtam tőlük minden fontosabb infót, pl. hogy 17 és 30 év közötti fiatalok jelentkezhetnek önkéntesnek, nem szükséges semmilyen előzetes képzettség vagy tapasztalat. Megmutatták azt is, hol tudok keresni projekteket, amikre épp várnak jelentkezőket.
Ha valakinek van elképzelése, hogy melyik országban élne szívesen, érdemes ott keresni önkéntes munkát. A kint töltött idő alatt ugyanis már megismerheted az országot, az ottani embereket, kultúrát, kialakíthatsz kapcsolatokat, ami megkönnyíti a későbbi munkakeresést is. Én először országot választottam, Hollandiába vagy Belgiumba akartam menni, mert az egyetemen tanultam hollandul, és arra gondoltam, jó lenne gyakorolni a nyelvet. Ezekben az országokban nem találtam olyan projektet, ami érdekelt volna, így elkezdtem keresgélni a skandináv országokban. Oda az életfelfogásuk, a mentalitásuk miatt mentem volna szívesen, és bár Dániában és Svédországban találtam is nagyon érdekes projekteket, elgondolkodtam, hogy bár izgalmasak, de a karrieremet nem lendítené előre. Ezért végül olyan projektet kerestem, aminek a tapasztalatait itthon is tudom kamatoztatni. Így találtam az utolsó pillanatban egy hirdetést egy Facebook csoportban, hogy önkéntest keresnek Komárnoba (Szlovákia). Épp nyaralni indultam, de azonnal elküldtem egy emailt, hogy szeretnék jelentkezni. Egész nyaralás közben azon gondolkoztam, vajon milyen feladataim lesznek ennél a szervezetnél, mit tudok tanulni belőle.
Zátonyi Imre Tamás: Hogyan zajlott az interjú?
Aradi Judit: Egy előre egyeztetett időpontban személyesen találkoztunk, ahol megkérdezték, miért szeretnék önkéntesként dolgozni, mi motivál, hogy nyelvszakos diplomával egy jobban fizető állás helyett ezt válasszam, mit tudok a szervezetről, és mit csinálnék náluk szívesen. Ezután nekem is lehetőségem volt feltenni a saját kérdéseimet: elmondtam milyen feladatok iránt érdeklődöm, mikben vennék részt, miben szeretnék fejlődni, és megkérdeztem, erre van-e lehetőség. Körülbelül két héttel később kaptam egy e-mailt, hogy engem választottak, és pontosítani szeretnék a további részleteket.
Zátonyi Imre Tamás: Milyen tapasztalatokkal, élményekkel lettél gazdagabb az elmúlt időszakban?
Aradi Judit: Nagyon sok olyan dolgot volt lehetőségem kipróbálni, amit korábban nem. Amikor kiköltöztem, rögtön ki is ugrasztottak a komfortzónámból. Több száz kilométert utaztam Szlovákia középső részére, és 70 év feletti idősekkel kellett életútinterjúkat csinálnom, naponta többet is. Semmit nem tudtam az interjúzásról, de nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem ebben a projektben. Izgatottan léptem be idegen emberek házaiba, remélve, hogy sokat fognak mesélni. Sok szép, megrendítő történetet hallottam. A másfél-két órás interjúk után mindig úgy búcsúztam el, mintha régi ismerősök lettünk volna. Beavattak életük legszebb, legmegrendítőbb, legfontosabb pillanataiba, sokan az unokájukként kezeltek. Azt hiszem, ez az egyik legszebb és legmeghatározóbb élményem az itt töltött hónapok tapasztalatai közül.
A Vajdaságban középiskolás diákoknak tartottunk tréninget vállalkozási kompetenciák fejlesztése témában. Ez volt az első alkalom, amikor a nemformális módszerekbe is betekintést nyerhettem, hogy milyen egy tréning, ahol interaktív foglalkozások keretein belül tudnak a diákok választ kapni a kérdéseikre, fejlődni, új dolgokat tanulni. Tartottunk pályaorientációs tréningeket is, ahol a délelőtti önismereti foglalkozások után délután különböző játékos feladatok és beszélgetések segítik a diákokat a pályaválasztásban. Segítettem a tréning előkészületeiben, a helyszín berendezésében, és lehetőségem volt vezetni egy-egy gyakorlatot. Utána szupervízión (esetmegbeszélő) is részt vettem. Ezen kívül rendszeresen írtam cikkeket a Vasárnap című hetilap havonta megjelenő Lélek rovatába különféle pszichológiai témákban, mint pl. a betegségek lelki háttere, a boldogság és jólét összefüggései, függőségek, emberi játszmák. Élménybeszámolókat, programajánlókat készítettem a helyi diákhálózat portáljára, részt vettem a városi gyereknap és karácsonyi családi nap szervezésében és lebonyolításában, és mindezek mellett persze volt néhány irodai feladatom is. Nehéz mindent felsorolni. Nagyon változatos feladataim voltak, ami szuper, mert így sok olyan dolgot kipróbálhattam, ami nem olyan rég még nagyon távolinak vagy akár elérhetetlennek tűnt számomra. Nem utolsó sorban pedig új ismerősökkel lettem gazdagabb! Egy ötnapos nemzetközi, az önkénteseket összefogó tréning során megismertem tizenöt másik önkéntest is, akik Európa különböző országaiból érkeztek Szlovákiába.
Zátonyi Imre Tamás: Milyen változásokat hozott ez az időszak az életedben?
Aradi Judit: A legnagyobb változás talán az, hogy elköltöztem otthonról. Sosem voltam kollégista, mindig otthon laktam. Nagyon vártam, hogy kipróbáljam, milyen egyedül élni. Már nem félek annyira az új dolgoktól. Szabadságérzetet ad, hogy tudom magamról, bármilyen feladatot kapok, azt képes vagyok megoldani, vagy ha nem, tudok segítséget kérni. Rengeteget tanultam magamról, hogy mire hogyan reagálok, hol vannak a határaim, milyen egyedül élni, hogyan teljesítek új helyzetekben, mivel töltöm szívesen a szabadidőmet. Sokkal tágabb a látóköröm, sok olyan korlátot átléptem, amit igazából fejben állítottam magamnak, ettől pedig magabiztosabb lettem. Ráadásul már eldöntöttem, hogy ha folytatom a tanulmányaimat, bár felvettek, mégsem holland mesterképzésre fogok beiratkozni, hanem valamilyen segítő képzésre szeretnék jelentkezni (mentálhigiénés szakember, coach, tréner…). Világossá vált számomra, hogy mindig is emberekkel szerettem foglalkozni, csak eddig nem láttam olyan munkát ezen a területen, amiben el tudtam volna képzelni magam. Most viszont, hogy ennyi mindenben kipróbálhattam magam, több mindenhez is kedvet kaptam, amit szívesen csinálnék hosszú távon.
Zátonyi Imre Tamás: Hány órát dolgoztál hetente? Mivel töltötted a szabadidőd?
Aradi Judit: Az önkéntesség során heti 30-38 órát dolgozhatsz maximum. Számomra nagy változás volt, hogy sokkal több volt a szabadidőm, mint az egyetemi évek alatt. Sokat olvastam, gyakran kértem kölcsön szakirodalmat az irodából. Elkezdtem rendszeresen főzni, sportolni, sokat sétáltam, izgalmas volt felfedezni új városokat. Nekem fontos volt, hogy úgy gondolhassak majd vissza erre az időszakra, hogy megérte, jól kihasználtam az időt, a lehetőségeket.
Zátonyi Imre Tamás: Mit tanácsolsz azoknak, akik szintén szeretnék kipróbálni az önkénteskedést?
Aradi Judit: Mindenkinek azt javaslom, vállaljon alkalmi vagy akár hosszútávú önkéntes munkát, és próbálja ki magát minél több területen. Ha én még az egyetem előtt kipróbáltam volna magam, valószínűleg nem anglisztikára iratkoztam volna be, hanem pszichológiára vagy valami hasonló szakra. Az önkéntes munka keresésekor érdemes átgondolni a saját motivációdat, vágyaidat. Mit szeretnél? Szakmai tapasztalatot szerezni egy adott területen, vagy egy bizonyos országban élni? Az ESC önkéntesség során akár 2-12 hónapot is élhetsz a választott országban úgy, hogy biztosítják a lakhatásod, az étkezésed és egy kevés zsebpénzt is kapsz. Mivel önkéntes vagy, és nincsen semmi szakmai előképzettséged, bármilyen projektben veszel is részt, sok segítséget fogsz kapni. Biztos vagyok benne, hogy az önkéntesség több hasznos tapasztalatot ad, mint a tanulás-vizsgázás, tanulás-vizsgázás folyamata. A feladataidat ugyanolyan komolyan kell venni, mint bármilyen munkahelyen, de nem csak elvárások vannak, hanem segítséget is kapsz a többiektől. Ezen kívül kijelölnek számodra egy mentort, aki a mindennapokban támogat, ha szükséged van rá.
Zátonyi Imre Tamás: Ki az a mentor, miben segít?
Aradi Judit: Segít eligazodni a városban, megmutatja, mit hol találsz, esetleg elkísér orvoshoz, ha beteg vagy. Beszélgethetsz vele az új élményeidről, nehézségekről. Nekem nem volt szükségem rá, mert a munkahelyemen mindenki magyar anyanyelvű, és a városban is mindenhol tudnak magyarul, nincsenek akkora kulturális különbségek. Szerintem a mentornak akkor van nagyobb szerepe, ha valaki olyan helyre megy, ahol nem az anyanyelvén beszél/dolgozik, más a kultúra, ezáltal több nehézség adódhat akár a beilleszkedés során, akár a munkában. Egyébként a munkahelyen is van egy koordinátor, aki a saját feladatain kívül rád is kicsit nagyobb figyelmet fordít, boldogulsz-e a rád osztott feladatokkal, ilyesmi…
Zátonyi Imre Tamás: Mik a további terveid?
Aradi Judit: Szeretném folytatni, amit itt elkezdtem: segíteni a fiatalokat a pályaválasztásban, önismeretük fejlesztésében, valamint szeretnék még többet tanulni a nemformális módszerekről, az élményközpontú oktatásról, nevelésről. Annyi mindent kipróbáltam, láttam, hallottam itt, hogy most azt hiszem, időre van szükségem, hogy rendszerezzem ezt a sok élményt, és utána nézzek, mihez milyen képzés szükséges. Életem egyik legjobb döntése volt önkénteskedni, és ezt a projektet választani, mert végre olyan területre kerültem, amivel igazán foglalkozni szeretnék!
