Az isteni igazság szolgálatában
Nagy József a Budapest-Nagyvárad téri Református Egyházközség beosztott lelkipásztora, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Józseffel többek között a lelkipásztor sokrétű feladatáról és felelősségéről, a szolgálatot megelőző egyetemi évekről és a hit támogató erejéről beszélgettem.
Halász Dóra Vera: Két évvel az érettségit követően kezdted meg a tanulmányaidat a
Károli teológus-lelkész szakán. Mennyiben voltak meghatározóak a gyerekkori élmények abban, hogy lelkipásztornak szegődj? Voltak olyan fontos találkozások, amelyek ebbe az irányba vittek?
Nagy József: Kisiskolás koromtól kezdődően nem volt kérdés, hogy vasárnaponként a gyermek-istentiszteleten a helyem, ahogy az sem, hogy esténként imádsággal zárjam-e a napomat. Ezek az élmények hitre jutásom szempontjából meghatározóak voltak, azonban ekkor még meg sem fordult a fejemben, hogy valaha is lelkipásztorként a szószékről hirdessem az igét.
Az első beszélgetésre, amely a lelkészi szolgálat irányába terelt, körülbelül 17 éves koromban került sor. Egy alkalommal, amikor küldő gyülekezetemben, a Sárbogárdi Református Egyházközségben a nyári gyermekhét alkalmával segítettem, egy nyugalmazott lelkipásztor kérdezett rá, hogy volna-e kedvem jelentkezni a teológiára. A kérdésen nagyon meglepődtem, és akkor nemleges választ adtam rá. Szükség volt még néhány évre, hogy örömmel ki tudjam mondani, és meg tudjam látni, hogy Isten a lelkészi szolgálatra hívott el.
Halász Dóra Vera: Mire emlékszel vissza szívesen az egyetemi évekből?
Nagy József: Számos dologra gondolok vissza örömmel. A legelső évben kizárólag a tanulásra összpontosítottam, és Istennek hála sikerrel tudtam venni az akadályokat. Pontosabban nem is akadályként fogtam fel a teljesítendő feladatok túlnyomó részét.
A következő két esztendőben a tanulás mellett több közösségi megbízatásom is volt. Először évfolyamvezetőként tevékenykedtem, később pedig a kari Hallgatói Önkormányzatban vállaltam tisztséget, végül pedig megválasztottak az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnökének. Külön örülök, hogy EHÖK elnökként a Bölcsészettudományi Karon több lelki programot is szervezhettünk. Negyed-, illetve ötödévben pedig egy OTDK dolgozatot készítettem. Ugyanebben az időben alakítottuk át és költöztettük a Hittudományi Kar Török Pál Kari Könyvtárát, ami fontos közösségi munka és élmény volt számomra.
Egyetemi éveim alatt a teológiát mint tudományt is nagyon megszerettem. Lelki, illetve intellektuális szempontból is rengeteget adott, hogy több éven keresztül legfőbb feladatom volt, hogy Isten Igéjével foglalkozzam. Ezért is döntöttem úgy, hogy a lelkészi szolgálat megkezdésén túl folytatni fogom a tanulmányaimat, és jelentkeztem Egyetemünk Hittudományi Doktori Iskolájába.
Halász Dóra Vera: Mire van igény manapság, mit várnak leginkább egy lelkipásztortól a hívek, és hogyan lehet az összes elvárásnak egyszerre megfelelni?
Nagy József: A lelkipásztortól általában elvárják, hogy legyen jó igehirdető, látogassa a gyülekezeti tagokat, legyen jó a hitoktatásban, jeleskedjen a szervezésben, végezze el az adminisztrációs feladatokat, építkezzen, illetve építtessen, legyen folyamatosan elérhető, és közben minduntalan képezze is magát. A felsorolásból is látható, hogy számos olyan elvárás fogalmazódik meg, amelyeket fizikai képtelenség egy személyben teljesíteni.
Ezért is szükséges, hogy legyenek olyan gyülekezeti munkások, akik segíteni tudnak a terhek hordozásában. Elengedhetetlennek tartom, hogy a lelkész és a gyülekezeti tagok is felmérjék, hogy a lelki szolgálat, a gyülekezeti lét nem egyetlen ember “produkciója”, hanem egy olyan szolgálat – és nem szolgáltatás –, amely sokakat hív együttműködésre.
Halász Dóra Vera: Elmondásod szerint számos gyakorlati feladat is része a munkának az adminisztrációtól kezdve az eseményszervezésen át az építkezések figyelemmel kíséréséig. Kaptok ezekhez valamilyen felkészítést? Van kifejezetten ilyen jellegű gyakorlati oktatás az egyetemi tanulmányok során?
Nagy József: Legelőször is úgy látom, hogy az egyetem leginkább a hitbéli és ismeretbeli gyarapodás színtere kell legyen. A teológián eltöltött idő arra készít fel minket, hogy minél jobban felvértezzük magunkat a későbbi szolgálatra.
Az utóbbi években a gyakorlati felkészítés egyre nagyobb hangsúlyt kap. A teológus-, lelkészképzés részévé vált egy plusz olyan gyakorlati félév, amely során a hallgatók gyülekezeteket és egyházi intézményeket látogathatnak. Az úgynevezett hatodév lényege pedig az, hogy a hallgató egy adott gyülekezetben, egy mentor-lelkipásztor mellett szolgál egy teljes éven keresztül. Ez az esztendő olyan szempontból is hasznos, hogy ekkor a hallgató vállára még nem nehezedik a gyülekezetvezetés felelőssége, viszont már testközelből láthatja a gyülekezeti munka minden áldását és nehézségét.
Halász Dóra Vera: A felvérteződni szót használtad. Mit jelent ez számodra?
Nagy József: Mindez azt jelenti, hogy a leendő lelkipásztor, a képnél maradva, egy könnyű küzdőtérre kell kilépjen. Amikor a küldő gyülekezetem lelkészének jeleztem, hogy szeretnék a teológiára jelentkezni, akkor ő maga is megfogalmazta: a lelkészi szolgálat nem könnyű küzdelem. Éppen ezért szükséges, hogy a lelkész megfelelő eszközök, fegyverek birtokában tegye ezt meg. Pál apostol is egy ehhez hasonló képet használ, amikor azt mondja: “Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét” (Ef 6,11).
Ez elsősorban a lelki értelemben vett felkészülést jelenti. Hiszen ha a teológusévek alatt nem alakul ki, vagy nem szilárdul meg az Istennel való napi kapcsolat, akkor a konkrét szolgálati helyen a feladatok elvégzése közepette még nehezebben fog megvalósulni, mivel intellektuálisan is szükséges felkészülnie a lelkésznek arra, hogy heti több alkalommal Isten igéjét fogja hirdetni. Számomra lényeges, hogy minél több olyan ismeretre tehessek szert, melyek igehirdetésemet segíthetik.
Halász Dóra Vera: Te kihez tudsz fordulni a saját problémáiddal, kétségeiddel, a hívektől átvállalt lelki terhekkel? Van egy kialakult segítői hálózat? Létezik „szupervízió” a lelkipásztorok számára?
Nagy József: A harcra készülés képénél maradva a jó hír az, hogy vannak olyan “bajtársaim” akikhez bizalommal fordulhatok. Istennek hála többekkel is megoszthatom a nehézségeimet. Van néhány olyan évfolyamtársam, illetve idősebb, lelkészi szolgálatot végző barátom, akik segítségemre lehetnek. Emellett vannak olyan barátaim is, akik nem a szűken vett egyházi környezetből valók, így az aktuális kérdéseimre más nézőpontból tudnak tekinteni.
Halász Dóra Vera: A fiatalokat általában foglalkoztatják az élet nagy kérdései, az élet értelme. Gondolod, hogy a hívő embereknek könnyebb ezekkel a kérdésekkel megbirkózniuk?
Nagy József: A kérdésre határozott igen a válaszom, mivel a hívő ember eljutott arra a felismerésre, hogy életének értelme és célja van, és hogy Isten szereti az ő életét. Tudom, hogy van valaki, aki szeret engem, mégpedig a világot teremtő és fenntartó Isten. Ennek öröme, felszabadító volta tud engem is a lelkészi szolgálatban segíteni, motiválni.
Halász Dóra Vera: Mennyire érintik az istentiszteletek a mindenkori politikai és társadalmi helyzetet? Elvárt, hogy ez téma legyen, esetleg konkrétan állást foglaljon a lelkipásztor bizonyos ügyekben, vagy éppen a társadalmi témáktól független, örökérvényű üzenetek megfogalmazása a cél?
Nagy József: Az igehirdetés fontos elvi célja, hogy az örökérvényű üzenetet a mindenkori szituációra alkalmazza. Pontosan azért, mert ami örökérvényű, az mindig aktuális. Konkrét példaként gondolhatunk itt arra, hogy az ószövetségi próféták a Biblia alapján is reflektáltak aktuálpolitikai kérdésekre.
A lelkipásztor feladata, hogy bátran, lelkiismeretesen, legjobb tudása alapján, Isten Igéjére figyelve alakítsa ki véleményét, minden megkötés nélkül.
Halász Dóra Vera: Számos olyan nagyon is mély kérdés van, aminek létezik aktuálpolitikai vonulata is. Ha csak az abortuszra, a mesterséges megtermékenyítésre, vagy a háborús menekültekhez való viszonyulás kérdésére gondolunk. Ezek esetében rendkívül fontos, hogy a lelkipásztor milyen üzenetet ad át a híveknek. Az ilyen, általában a társadalmat is megosztó kérdések esetén is szabad kezet kap a lelkész?
Nagy József: Legelőször is minden kortárs etikai dilemma kapcsán beszélhetünk aktuálpolitikai áthallásról, ez megkerülhetetlen. Másodszor pedig személyes tapasztalataim alapján a lelkipásztor szabadon elmondhatja véleményét.
Meglátásom szerint az előbbiek kapcsán nem is az a döntő, hogy társadalmilag mennyire megosztóak ezek a kérdések, hanem, hogy tudunk-e olyan üzenetet megfogalmazni, amely a Szentírás alapján megállja-e a helyét. Ha valaki egy bizonyos érték mellett kiáll, bizonyára némelyeknek nem fog tetszeni. Úgy vélem, hogy ettől nem szükséges megrettennünk. Véleményem szerint az egyháznak azt a kérdést kell feltennie, hogy az igazság mérlegére helyezve megáll-e a kimondott szó.
Halász Dóra Vera: Hogyan közelíti meg a református egyház, illetve egy konkrét egyházközség a nem vallásos embereket? Milyen missziós tevékenységet folytat a Magyarországi Református Egyház?
Nagy József: Konkrét egyházközségről szólva hadd utaljak jelenlegi szolgálati helyemre. A nem vallásos emberek elérése szempontjából nagy lehetőségnek tartom az óvodai és iskolai hitoktatást. Több olyan család is beíratta gyermekét a foglalkozásokra, akik esetében nem beszélhetünk egyházi kötődésről. Örömünkre szolgál, hogy közülük többen megfordultak és megfordulnak gyülekezetünkben.
Emellett, a hívogatás tekintetében leghatásosabb, ha a gyülekezeti tagok a saját közvetlen környezetükben szólítják meg ismerőseiket. Mindez azért is fontos, mert így az újonnan érkező számára nem lesz teljesen idegen az a közeg, ahova érkezik, mivel ismeri azt, aki elhívta a gyülekezeti alkalomra.
Halász Dóra Vera: Ezek szerint nincs is központi missziós, térítési tevékenység?
Nagy József: Minden évben a református egyházközségek saját maguk készítik el az úgynevezett Missziói Munkatervet. Minden egyházközség és ezzel együtt minden település más; a helyi lelkipásztor és presbitérium feladata, hogy felismerje az esetleges kitörési pontokat. Ilyen értelemben a helyi közösségeké a felelősség.
Ugyanakkor az egyházközségek igényeit figyelembe véve a zsinat, egyházkerületek, egyházmegyék is számos olyan programot szerveznek, amelyek az említett missziói tevékenység kategóriájába esnek. Gondoljunk például a kétévente megrendezésre kerülő református ifjúsági találkozóra, a Csillagpontra. Továbbá a felsorolást folytatva a “központi” missziós tevékenység alatt gondolhatunk számos rádió, illetve televízió műsorra, internetes elérhetőségre, illetve nyomtatott kiadványokra.
Halász Dóra Vera: A teológusi és a lelkipásztori hivatás nem afféle dolog, amit az ember a munkaidő végeztével lezár, a munkahelyén hagy. Van a lelkipásztornak szabad ideje? Létezik valamiféle külső-belső pihenőidő? Ha igen, az hogyan telik?
Nagy József: A korábbi gyakorlathoz képest a lelkészek számára biztosítva van a héten egy pihenőnap. Akár ezen a napon vagy egy kevésbé kötött délutánon előszeretettel utazom el, vagy ha lehetővé teszi az időjárás, megyek el sétálni a Budai-hegyekbe. Jómagam tehát úgy tudom lezárni a teendőket, hogy fizikailag is elszakadok attól a közegtől, amelyben napról-napra mozgok. Ugyanakkor megvallom, hogy az utóbbi időben kevés lehetőségem volt erre, és érzem ennek szükségességét.
Budapest, 2017. november 7.
