Baum Viktória 2019 januárjában végez magyar mint idegen nyelv tanára MA szakon a KRE Bölcsészettudományi Karán. Májusban tért vissza Finnországból, ahol egy négy hónapig tartó szakmai gyakorlaton vett részt a Helsinki Egyetemen. Legemlékezetesebb tapasztalatai és élményei mellett arról is mesélt, milyen lehetőségei vannak napjainkban egy magyar mint idegen nyelv tanárnak, valamint hogyan képzeli el jövőjét a diploma után.
Honnan jött az ötlet, hogy magyar mint idegen nyelv tanára szakra jelentkezz?
Anglisztika alapszakon végeztem, szintén a Károlin, a szakdolgozatom irodalom témájú volt. Ekkor döntenem kellett, hogy egy inkább bölcsész típusú képzésen szeretnék továbbtanulni, vagy egy praktikusabb, tanári szakot választok, és végül a magyar mint idegen nyelv tanára mesterképzés mellett döntöttem. Úgy gondoltam, egy tanári szak nem árthat, holott egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy ez a pálya nekem való. Most már nagyon élvezem, főleg, ha magyart taníthatok. Boldog vagyok, hogy így döntöttem, és alig várom, hogy legyen egy saját csoportom, és külföldieket taníthassak!
Egy nyelvet megtanítani mindig nagy kihívást jelent. Hogyan képzeljük el a magyar nyelv tanítását?
Ahogyan mi tanuljuk a nyelvtant, az teljesen más, mint ahogyan egy külföldinek kell megtanulni. Példaként itt van a határozott és határozatlan ragozás. Számunkra teljesen természetes, hogy mikor, melyik formát kell használnunk, általános iskolában és középiskolában pedig tanulunk róla nyelvtan órán. Egy külföldinek viszont mindig választania kell, hogy melyik ragozást használja, ha magyarul szeretne megszólalni. A legnehezebb viszont – legalábbis véleményem szerint – az igekötők tanítása. Ezt a témakört nem könnyű megfogni a nem magyar anyanyelvűek számára, és még nehezebb szabályt adni arra, hogy melyiket használják az adott szövegkörnyezetben. Szerintem ez a legnehezebb, de még nincs olyan nagy tapasztalatom.
Számunkra igen meglepő lehet, hogy valaki magyar nyelven szeretne tanulni, mégis elég sokan döntenek így. Miért választja valaki épp ez a nyelvet?
A legjobb motivációs erő általában egy személyes élmény: lehet ez szerelem, vagy akár egy Magyarországon töltött időszak is. Sokan, például a finnek a finnugor nyelvrokonság miatt választják a nyelvünket. Nálunk valaki úgy dönt, hogy finnül kezd tanulni, közülük páran pedig a magyart választják. Ez ilyen egyszerű.
Hogyan sikerült gyakorlatra szert tenned a tanítás terén?
Angolból és magyarból is volt kötelező gyakorlat. A magyar mint idegen nyelv tanításból több helyen is végeztem gyakorlatot: voltam a Magyar-Kínai Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában; Zánkán egy táborban, ahol származásnyelvi gyerekeket tanítottam; valamint a Balassi Intézetben egy fiatal felnőttekből álló csoporttal foglalkoztam. A Campus Mundi program által pedig lehetőségem nyílt Finnországban egy 4 hónapig tartó szakmai gyakorlatot elvégezni, ami alatt végig hospitáltam, valamint kezdő és haladó csoportot tanítottam a Helsinki Egyetemen. Ez igen eltért az addigi tapasztalatoktól, hiszen itt minden hallgató finn volt, tehát egy homogén csoporttal foglalkoztam, ellentétben pl. a Balassi Intézettel, ahol számos országból érkeztek a diákok.
Sokat hallani, olvasni a finn oktatás kiemelkedő eredményeiről. Te mely tapasztalataidat építenéd be később a munkád során?
Szakmai téren nagyon sokat tanultam a mentoromtól, Vecsernyés Ildikótól, aki végig segítette a munkámat. Talán az egyik legfontosabb, amiről tanultam, az a helyes hibajavítás. Mikor, hol és hogyan érdemes javítani, ami persze csoportfüggő is, ugyanakkor nem szabad nagyon negatívnak lenni, de az sem szabad, hogy nagyon sokat hibázzanak a hallgatók, javítás nélkül. Ebben az esetben a hibákat valaki lejegyzetelheti – hiszen jónak értelmezi, - és így rosszul fog megmaradni számára. Nekem nagyon hasznos volt, hogy erről tanulhattam, és szerencsére sikerült is fejlődnöm ezen a téren.
Bár ez is gyakorlat volt, mégis úgy éreztem, önállóan csinálhattam, amit szeretnék. Itt kaptam a legnagyobb felelősséget, érezni lehetett, hogy bíznak bennem. Finnországban ez már csak így megy: ha adnak neked egy munkát, bíznak benne, hogy azt rendesen megcsinálod. Emellett a hozzáállásukban is érezhető volt, hogy nem csupán egy kis gyakornoknak tekintenek. Magyarországon még nem tapasztaltam, hogy egy gyakornok ennyi felszerelést kapott volna! Már az első napon rengeteg papír-írószert kaptam az egyetemtől, bármikor nyomtathattam, saját asztalom volt, később pedig számos eszközt használhattam a tanításhoz (pl.: okostábla, projektor), ami nagyon megkönnyítette a munkámat. Ezzel kapcsolatos egy érdekes tapasztalat: a finnek nagyon szeretnek újrahasznosítani, így több helyen ki voltak rakva üres mappák, amik már nem kellett a tulajdonosuknak, és ezeket bárki felvehette, használhatta. Ezt akár itthon is bevezethetnénk.
Hogyan kell elképzelni a finn hallgatókat? Mit gondolnak, tudnak a magyar nyelvről, kultúráról?
Tudni kell, hogy a finnek sokkal félénkebbek, nagyon szerények és visszahúzódóak, legalábbis egy átlagos finn diák. Nekik az is furcsa, hogy mi, magyarok akár egy nap ötször is köszönünk egy ismerősünknek, mivel ők nem akarják megzavarni egymást. Alapvetően nagyon örülnek – az észtekhez hasonlóan - a finnugor nyelvrokonságnak: úgy gondolják, itt van ez a Magyarország, valahol a messzi délen, mégis kapcsolatban állunk velük. A hungarológia szakon elég sokat tudnak a kultúráról, és amikor én tanítottam őket, sokat beszélgettünk pl.: ünnepekről, a finn-magyar különbségekről. Hihetetlen élmény volt ráébredni, hogy mennyire abszurd, hogy nálunk húsvétkor a nyuszi tojja a tojást. Mikor erről meséltem nekik, együtt nevettünk ezen a felfedezésen.
Sikerült bekapcsolódnod az egyetem közösségi életébe?
A szakon igen, a nyitottabb diákokkal akár órákig is elbeszélgettünk. Mint már mondtam, a finnek sokkal félénkebbek nálunk, tipikus félénk diákként viselkednek, így nem könnyű bizalmi kapcsolatot kiépíteni velük. Az utolsó órán egy várostúrát szerveztünk, ahol gyakornok társammal eljátszottuk, hogy turisták vagyunk, akik se finnül, se angolul nem beszélnek, és megkértük a hallgatókat, hogy meséljenek magyarul a városról. Emellett a Magyar-Finn Társaság, illetve a Magyar Kulturális és Tudományos Központ szervezett alkalomhoz illő programokat, koncerteket. Egyik alkalommal Bogányi-zongorán finn és magyar művészek játszottak, mi ezen is részt vettünk. Nagyon gyümölcsöző volt ez a félév, nem is számítottam arra, hogy ennyi minden belefér majd ebbe a néhány hónapba.
Mik a legemlékezetesebb tanításon kívüli élményeid?
Voltam Lappföldön, ahol mínusz 35 fok volt, és csupa-csupa hó, ameddig a szem ellátott. Ez is egy örökre meghatározó élmény marad számomra, de a legemlékezetesebb talán az volt, mikor eljutottam Helsinkiből Tartuba, egy hallgatói konferenciára. Ez tulajdonképpen egy finnugor konferencia volt, ahova jöttek marik, komik, udmurtok és más finnugor nép fiataljai, hogy előadást tartsanak a konferencián, és bemutassák kultúrájukat. Itt szinte mindenki valamely finnugor néphez tartozott, de például volt egy japán fiú is, aki tudott finnül, számiul, sőt magyarul is. Különleges élmény volt, mert távoli népekről és kultúrákról tanulhattunk, akik ugyanakkor egyben testvéreink is. Elképzeljük, hogy valahol az orosz erdőségek mélyén, hideg hóban élnek, de itt találkozhattunk, beszélgethettünk velük, és megismerhettük mennyire szimpatikus fiatalok.
Hogy érzed, a tapasztalatszerzésen kívül is segítheti a szakmai pályafutásodat ez a pár hónap?
Mindenképp. Nagyon szép „dolgok” vannak most az önéletrajzomban, úgyhogy én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy merjen belevágni egy külföldi szakmai gyakorlatba. A rengeteg tapasztalatszerzés mellett nagyon sokat tanultam magamról és a kultúránkról is.
Visszatérve az általad választott szakra: milyen lehetőségei vannak napjainkban egy magyar mint idegen nyelv tanárnak?
Egyre több. Rengeteg külföldi jön Magyarországra tanulni, és a vidéki egyetemeken is egyre nagyobb az internacionális jelenlét. Ha valaki egy idegen országba költözik, nagy esély van rá, hogy szeretné megtanulni a nyelvet. Emellett egyre több a nyelviskola, ahol szintén elhelyezkedhetnek a magyar nyelvet tanítók. Azt kell mondanom, hogy Magyarországon több lehetőség van, mint külföldön. Nyilván vannak külföldi egyetemek – mint a Helsinki Egyetem –, ahol van hungarológia szak, de ezeknek többnyire kialakult tanári köre van. Még a Balassi Intézet kulturális központjaiban van lehetőség elhelyezkedni, valamint a magyar származású gyerekek részére kialakított hétvégi iskolákban, amelyek számos országban megtalálhatók, de a legtöbb lehetőség biztosan itthon van.
Fontos megemlítenem, hogy számos szervezet munkáját segíthetik a magyar mint idegen nyelv szakos hallgatók, tanárok önkéntes munkával, akik a menekült gyerekek, családok integrációjával foglalkoznak. Jómagam is részt vettem egyik nyáron a jezsuiták által szervezett programban, ahol 1-2 héten keresztül foglalkoztunk gyerekekkel, tanítottuk őket kicsit magyarul, hogy később, ha beülnek majd egy magyar iskolába, magyar gyerekek közé, jobban érezhessék magukat. Ez egyben tapasztalatszerzés és jó cselekedet is.
Mik a személyes terveid a jövőre nézve?
Bár én nagyon szeretek utazgatni, most mégis inkább Budapesten szeretnék külföldieket tanítani. Jobban várom a magyar nyelv tanítását, mint az angolt, de mindkettővel szeretnék foglalkozni a jövőben. Ha jön egy lehetőség, azt mindenképp megragadom majd.
