A Neumann János Egyetem Pedagógusképző Kara 2020. július 31. napján a Neumann János Egyetem szervezetéből kiválik és a Károli Gáspár Református Egyetem szervezetébe olvad be.
Az 1918-ban, a Kecskeméti Református Egyházközség által alapított kecskeméti „tanítóképző” és annak Kaszap utcai épülete így – a felsőoktatás átalakításának eredményeként – 72 év után kerül vissza az egyház tulajdonába.
A Kecskeméti Református Tanítónőképző-Intézet rövid története
Kecskeméten a felsőoktatást sokáig az 1830 óta működő református egyházkerületi főiskola, majd az ebből kinövő Jogakadémia jelentette. Egy református tanítóképző létesítését már régóta tervezte az egyház, mivel a Dunamelléki Református Egyházkerületben nem volt ilyen intézmény. Szükségességét jelezte, hogy az angolkisasszonyok által 1917-től működtetett tanítóképzőben a református növendékek voltak többségben. Az alapításhoz hozzájárult, hogy a reformáció 400 éves évfordulóját az egyház egy kulturális intézmény létrehozásával kívánta megünnepelni. A kecskeméti református egyháztanács végül 1918-ban hozta létre a tanítóképző intézetet, megnyitására október 31-én (a reformáció emléknapján) tartott nyilvános presbiteri díszülés keretében került sor. 
A tanítás már szeptemberben megkezdődött, dacára az I. világháborút követő általános nehézségeknek, köztük több járványnak. 1919-ben, a tanácsköztársaság idején államosították a tanítóképzőt, de rövidesen visszakerült az egyházhoz. Az intézményt neves pedagógusok vezették: Pásthy Károly volt polgári iskolai igazgató, majd 1921-től egészen 1948-ig Öllős Sarolta, a zilahi óvónőképző korábbi igazgatója.
A tanítóképző kezdetben az Újkollégiumban működött. Saját épülete 1929-1930-ban épült Boskó Géza budapesti műépítész tervei szerint, gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter hathatós támogatásával. A Kaszap utcai épületegyüttest Horthy Miklós kormányzó avatta fel 1930. október 16-án (ekkor alkalmaztak először Kecskeméten elektromos hangerősítést). Az ünnepélyes átadáson a tanítóképző felvette a kormányzó nevét, de azt később ritkán használták. A hatalmas kerttel körülvett főépülethez árkádsorral csatlakoznak a pavilonszerű kisebb épületek. Itt helyezték el a Madas Károly ügyvéd végrendeletében alapított Madas Árvaházat és a református kisdedóvó intézetet is.
A II. világháború után az épületben szovjet katonai, majd városi kórház működött. 1945 szeptemberében a központi épület visszakerült az egyház használatába, a tanítás a katolikus tanítónőképzővel összevonva indult újra. A fiú- és leánygimnázium is itt kapott ideiglenes elhelyezést, az utóbbi egészen 1947-ig. A nehézségek ellenére az egyház fejlesztéseket tervezett. Az állami elképzelésekhez igazodva 1947-ben a tanítónőképzőt nevelőképző főiskolává kívánták átalakítani. 1948-ban a református tanítóképző intézetet és az árvaházat is államosították, noha az utóbbi nem tartozott egyik iskolához sem. 1958. szeptember 8-án itt kezdte meg működését a Felsőfokú Óvónőképző Intézet, a megszüntetett jogakadémia után Kecskemét sokáig egyetlen felsőoktatási intézménye. 1985-ben ebből alakult meg a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola, amely a város felsőoktatási intézményeinek integrációja után 2000 óta a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Karaként, majd a Neumann János Egyetem Pedagógusképző Karaként működött, 2020. július 31-én pedig a Károli Gáspár Református Egyetem szervezetébe olvad be. 
cikk forrása: hiros.hu
