A Doktori Iskola felépítése
 

A fentiekben megfogalmazott alapelveknek, céloknak és forrásadottságoknak, valamint a konkrét személyes kompetenciáknak, lehetőségeknek a figyelembevételével a Doktori Iskola két programból áll:

1. Társadalom, politika és hadsereg a Magyar Királyságban 1740-1867

2. Társadalmi, politikai és katonai konfliktusok Magyarországon 1867-1968

Társadalom, politika és hadsereg a  Magyar Királyságban 1740-1867

A XVIII. század közepétől a területét gyakorlatilag visszanyert Magyarországnak számos társadalmi, politikai és katonai kihívással kellett szembenéznie. Komoly politikai, társadalmi konfliktust teremtett a Habsburg Birodalomba való integrálódás, az önállóság elvesztése, valamint a XVI–XVII. századi népességfogyás „pótlása”, nem utolsó sorban pedig a korszak háborúiban való aktív részvétel. Mindezek olyan társadalmi, politikai katonai mozgásokat, változásokat indítottak meg, amelyek együttes szemléletű feltárása, bemutatása komoly tudományos eredményeket hozhat. A jelzett folyamatok szorosan összefüggnek a magyarság újra megismételt európai integrálódásával, hiszen az egykori oszmán megszállás alatt az ország jelentős része – területét és lakosságát tekintve is – más-más feltételek közé került. Ez a kényszerű helyzet oktatási és kutatási programunk középpontjában álló mindhárom témakör szempontjából meghatározónak bizonyult.

Képzési tervünk ennek megfelelően a programban résztvevők számára főleg a jelzett problémák tanulmányozását állítja a középpontba, és arra törekszik, hogy a korabeli Magyarország szűkebb és tágabb történeti kontextusait komplex módon láttassa, az egyoldalú és sematikus értékeléseket kiküszöbölje.

A XVIII. század közepétől, vagyis Mária Terézia trónra lépését követően, pontosan az osztrák örökösödési háborúval, illetve a hétéves háborúval összefüggésben számos olyan Habsburg központi kormányzati intézkedésre került sor, amelyek egyértelműen a birodalom külső versenyképességének erősítését voltak hivatottak szolgálni. A Doktori Iskola tematikája külön hangsúlyt kíván fektetni a központi kormányzatnak a Magyar Királyság gazdasági életére hatást gyakorló, s a hazai társadalom egészét érintő vám-, agrár- és valláspolitikai intézkedéseire. A demográfiai változások, a magyar exportlehetőségek bővülése vagy korlátozása, a központi adó- és pénzpolitika, továbbá a társadalmi mobilitást korlátozó intoleráns valláspolitikával való szakítás szándékát a történelmi tér és idő kontextusában, komplex módon kívánja vizsgálni. Mindennek következtében a belső társadalmi, regionális, és idővel etnikai indíttatású konfliktusokra, az integratív és dezintegratív folyamatokra, s természetesen a hadseregnek a Habsburg állam kohéziója szempontjából meghatározó szerepének vizsgálata során eddig még nem kutatott, vagy legalábbis az eddigi történeti kutatások során kevés hangsúlyt kapott kérdésekre kívánja a figyelmet irányítani.

A Habsburg állam lehetőségeinek függvényében megvalósuló gazdasági, politikai, hadügyi intézkedések nem csak az adott korszak hazai társadalmát, hanem végeredményben a Magyar Királyság és Erdély integritását, hosszú távon számos egymást követő generáció életét is érintették, és meghatározó módon befolyásolták. Ekként az 1740 és az 1867 közötti időszak fenti aspektusok alapján történő vizsgálata egyértelműen indokolt.

A korszak hadtörténetét az 1740–1815 közötti időszakban nagyobbrészt a Habsburg-birodalom külső háborús konfliktusai jellemzik, ugyanakkor az 1815–1867 közötti időszakban – változó intenzitással – előtérbe került a hadsereg belső karhatalmi, illetve elnyomó szerepe is. Sőt, 1848-1849-ben a birodalom egyszerre került súlyos külső és belső konfliktusba, s míg az előbbit önerőből rendezni tudta, az utóbbi Magyarországon csaknem a birodalom felbomlásához vezetett. A doktori programban ezért meghatározó szerep jut az 1815–1867 közötti időszak hadtörténetének, illetve ezzel összefüggő társadalomtörténeti aspektusainak is.

A doktori programban közreműködő törzstagjaink, felkért külső tagjaink ebben a szellemben kívánnak a munkában részt venni. Valamennyien a korszakot, a levéltári forrásokat és a vonatkozó szakirodalmat jól ismerő kollegák, akikben a doktori hallgatók megfelelő támaszt nyerhetnek.

A program vezetője: Prof. Dr. Hermann Róbert, egyetemi tanár, DSc (törzstag)

A program témavezetői:
1. Prof. Dr. Csikány Tamás, egyetemi tanár, DSc.
2. Prof. Dr. Csoma Zsigmond, egyetemi tanár, DSc. (törzstag)
3. Prof. Dr. habil Gergely András, professor emeritus, DSc. (törzstag)
4. Prof. Dr. Hermann Róbert, egyetemi tanár, DSc. (törzstag)
5. Dr. habil. Kurucz György, egyetemi tanár, címzetes egyetemi tanár, CSc.
6. Dr. habil. Nagy Mariann, egyetemi tanár, PhD. (törzstag)
7. Dr. Szántay Antal, tudományos főmunkatárs, PhD.
8. Dr. habil Tóth Árpád, egyetemi docens, PhD.

A program intézményen belüli oktatói:
1. Prof. Dr. Gergely András, professor emeritus, DSc. (törzstag)
2. Prof. Dr. Csoma Zsigmond, egyetemi tanár, DSc (törzstag)
3. Prof. Dr. Hermann Róbert, egyetemi tanár, DSc. (törzstag)
4. Dr. habil. Kurucz György, egyetemi tanár, címzetes egyetemi tanár, CSc.
5. Dr. habil. Nagy Mariann, egyetemi tanár, PhD. (törzstag)

A program külső oktatói:
1. Prof. Dr. Csikány Tamás, egyetemi tanár, DSc.
2. Dr. Kedves Gyula, Parlamenti Múzeum igazgatója, CSc.
3. Dr. Szántay Antal, MTA tudományos főmunkatárs, PhD.
4. Dr. habil Tóth Árpád, egyetemi docens, PhD

Társadalmi, politikai és katonai konfliktusok Magyarországon 1867-1968

Magyarország XIX–XX. századi történetének sorsfordulókkal járó, és a magyarság jelenét is leginkább meghatározó hosszú periódusa, a dualizmus kialakulásától a második világháborúig tartott. Az utóbbit követő, újabb egyéni és kollektív traumákkal járó három évtized történései és folyamatai, mára már lezárt történeti korszakot, így a tudományos elemzés számára új feladatokat jelentenek.

Az osztrák-magyar kiegyezést követően a részben önállósággal bíró Magyarország a birodalmon belüli társországaként egy európai nagyhatalom részévé vált, a monarchia intézményeiben megjelenő magyar tisztségviselők pedig a birodalom keretein belüli magyar érdekek érvényesítését is elősegítették. A kiegyezés után megindult kiemelkedő politikai és társadalmi változások, a polgárosodás és modernizáció eredményei, valamint a sajátosan formálódó „önálló magyar haderő” a magyarság szerepének „felértékelődését” is magával hozta.

A társadalmi változások során sajátos szerep jutott a nemzetiségeknek, illetve a nemzetiségi kérdésének, az iskoláztatás ügyének, valamint a társadalmi mobilitásnak. Utóbbinak egyik színtere a haderő volt, amely jellegzetességeinél fogva a családi háttérre való tekintet nélkül biztosította az előrelépést a katonatiszti, s ezáltal társadalmi ranglétrán. Ennek az időszaknak az egyik legjelentősebb eseménysorozata, traumatikus emléke az I. világháború volt, amelynek a magyar tudományosság szempontjából történő feltárása még igen komoly erőfeszítéseket kíván.

Magyarország, mint az Osztrák-Magyar Monarchiát alkotó egyik ország, a vesztes világháborút követően a trianoni békediktátum hatására több radikális politikai, társadalmi és katonai változásokon ment keresztül. A környező országokhoz került magyar területek lakosságának egy része Magyarországra menekült. A kifosztott országban mindez újabb társadalmi és gazdasági konfliktusokat eredményezett. Ugyanakkor a békediktátum következtében szinte teljes társadalmi támogatottság mutatkozott a revízió kérdésében, amely minden politikai és társadalmi csoport számára akarva-akaratlanul meghatározóvá vált.

A társadalom meghatározó része által elvárt revíziós igények megvalósítójának a haderőt, a magyar királyi honvédséget tekintették, amelynek a kiépítése, kiképzése, alkalmazása a konfliktushelyzetekben komoly társadalmi kihívást jelentett. A trianoni Magyarország politikusainak egy része mindezek mellett úgy vélte, hogy a szomszédos országokkal való versenyben az oktatás és a kultúra lehet az a terület, amely lehetőségeket biztosíthat az ország felemelkedéséhez. Ezzel függött össze, hogy olyan kulturpolitikusok, mint Klebelsberg Kuno vagy Hóman Bálint tevékenysége nyomán a magyar költségvetési kiadások 10–13 százaléka jutott a kulturális-oktatási területre.

Az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések felülvizsgálata, a legyőzöttek egyre erősebb fellépése a háború nyertesei ellen Magyarországot is azon országok táborába „vitte”, amelyek a II. világháború aktív részesei, majd vesztesei lettek. Ennek a háborús szereplésnek, majd az azt követő,, szovjet tömbön” belüli életformáknak a magyar történelemben való elhelyezését, a vele kapcsolatos koherens összefüggések feltárását és magyarázatát szintén alapvető tudományos feladatunknak tekintjük.

A háborúban vesztes Magyarország 1945 utáni történelmében addig soha nem látott radikális társadalmi változások következtek be, amelyek egyben a politikai struktúra teljes, hegemón jellegű átalakítását is magukkal hozták. Itt különösen hangsúlyosnak érezzük az európai összefüggésekben elhelyezett, kikényszerített népmozgások összetevőinek bemutatását.

A korlátozott szuverenitású Magyarország 1947 után gyakorlatilag betagolódott az ún. szovjet tömbbe. A szocialistának nevezett rendszer első évei kiemelkedő fontosságú történelmi szakaszát alkotják ennek az időszaknak, mivel ezek a több mint négy évtizedig fennálló rendszer modellteremtő évei voltak. Tanulmányozásuk, egységben az 1956-os forradalommal és szabadságharccal, meghatározó jelentőségű a modernkori magyar történelem kutatásában. Az 1956-os eseményeknek – mint a jelzett rendszerből való kiválási kísérletnek – a története olyan meghatározó időszaka a magyar történelemnek, amely napjainkig érezteti hatását.

Az 1956 utáni politikai, társadalmi és gazdasági változások, a ,,szovjet modelltől” való eltérési törekvések a magyar társadalom egészét átformálták. Ezeknek a folyamatoknak a feltárása, bemutatása is a tervezett Doktori Iskolának fontos feladata lesz.

A program, záró időszakának választását (1968) mind az előbbiekben felsorolt magyarországi tényezők, mind pedig a nyugati és keleti irányból megindult megmozdulások szempontjából tartjuk indokoltnak.

A program megvalósítása során különösen fontosnak tartjuk a lokális és regionális, kisebb léptékű, illetve mikrotörténeti elemzéseket, amelyek egy-egy, összehasonlításra törekvő tematikus esettanulmány formájában, átfogó és modern forráskutatás alapján kapcsolódhatnak a történeti ábrázolás közép- és országos szintjeihez. A Doktori Iskola hallgatóinak az eredményességét azzal is növeljük, hogy szoros együttműködésre törekszünk a bécsi Osztrák Hadilevéltárral, a budapesti Hadtörténelmi Levéltár és Irattárral, a Magyar Országos Levéltárral, valamint az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával. Mivel a törzstagok közül számosan külföldi oktatói és kutatói tapasztalatokkal rendelkeznek, valamint számos nemzetközi kutatási programban vettek részt, ez azt jelentheti, hogy a doktoranduszok számára ezáltal is biztosítottnak tűnik a külföldi tapasztalatcsere és a kutatás lehetősége.

A program vezetője: Prof. Dr. Szakály Sándor egyetemi tanár, DSc. (törzstag)

A program témavezetői:
1. Dr. Balaton Petra, egyetemi adjunktus, PhD.
2. Dr. Balla Tibor, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum osztályvezetője, DSc.
3. Dr. Bognár Zalán, egyetemi docens, PhD.
4. Dr. Horváth Csaba, egyetemi docens, CSc.
5. Prof. Dr. habil. Kun Miklós, professor emeritus, CSc.
6. Dr. Makkai Béla, egyetemi docens, CSc.
7. Dr. habil. Nagy Mariann, egyetemi tanár, PhD. (törzstag)
8. Dr. Pollmann Ferenc, tudományos kutató, PhD.
9. Prof. Dr. Szakály Sándor egyetemi tanár, DSc. (törzstag)
10. Dr. habil. Ujváry Gábor, főiskolai tanár, címzetes egyetemi docens, CSc.

A program intézményen belüli oktatói: 
1. Dr. Balaton Petra, egyetemi adjunktus, PhD.
2. Dr. Bognár Zalán, egyetemi docens, PhD.
3. Dr. Horváth Csaba, egyetemi docens, CSc.
4. Prof. Dr. habil. Kun Miklós, professor emeritus, CSc.
5. Dr. Makkai Béla, egyetemi docens, CSc.
6. Dr. habil. Nagy Mariann, egyetemi tanár, PhD.(törzstag)
7. Prof. Dr. habil Popély Gyula, professor emeritus, DSc.
8. Prof. Dr. Szakály Sándor egyetemi tanár, DSc. (törzstag)

A program külső oktatói:
1. Dr. Balla Tibor, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum osztályvezetője, DSc.(törzstag)
2. Dr. Pollmann Ferenc, tudományos kutató, PhD.
3. Dr. habil. Ujváry Gábor főiskolai tanár, címzetes egyetemi docens, CSc.