Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pedagógiai és Pszichológiai Kar
Pszichológiai Doktori Iskola

nemethkinga@yahoo.co.uk

---

Magyarországon 2009-től főiskolai szinten is folyik kisgyermeknevelő-képzés, melyben jelentős szerepet kap a pszichológia (elmélet és készségfejlesztés). A képzés fejlesztéséhez a szakma sajátosságainak ismerete szükséges, ezért feltáró jellegű vizsgálatot folytattunk.

Féligstrukturált interjúkkal (21db) illetve egy országos kérdőíves vizsgálattal (921 válaszadó) kisgyermeknevelőket kérdeztünk a példaértékű kollégáikról, a kiválasztási kritériumokról, a gyermekekhez való viszonyulásban való ingadozásokról, a szabad játék alatti teendőkről illetve a gyermekek irányításáról, a gyermekekre vonatkozó szabályokról, erősségeikről és a fiatalabb kollégáknak átadható tapasztalatukról valamint arról, hogy egy pszichológustól mit várnának a képzés ill. a munka során.

A válaszok kvalitatív tartalomelemzése révén feltárultak az ideális kisgyermeknevelő főbb vonásai. Az önbeszámolók alapján a leginkább meghatározó tulajdonságok az érzelmi melegség és érdeklődés, az érett személyiség és pszichés jóllét, a jó kommunikációs és interperszonális szkillek és elméleti-gyakorlati szakmai tudás. A kisgyermeknevelés szakmai szkilljei – ezen belül is a kisgyermeknevelők viselkedésszervezési fogásai és szabályalkotásuk – ill. a bölcsődepszichológusi szerepkör feladatai is megismerésre kerültek. Fény derült a nevelés-gondozás színvonalában jelentkező ingadozásokkal kapcsolatos rizikó- és védőtényezőkre.

A 2009-ben indult kisgyermeknevelő BA szakot az addig tanítókat és óvodapedagógusokat képző felsőoktatási intézmények fogadták be. A bölcsődei gondozónők, – mai szóhasználattal élve: kisgyermeknevelők – képzése korábban egészségügyi, majd szociális ágazati szakképzés keretében történt. A pedagógusképzésbe való integrálást az az igény sarkallta, hogy a gondozási funkció mellett szakma neveléssel kapcsolatos tevékenységprofilja is elismert és a képzés során hangsúlyos legyen. (SZOMBATHELYINÉ NYITRAI, 2011)

A felsőoktatásban újonnan megjelent tehát a 0–3 éves korosztály napközbeni ellátására való felkészítés is. A képzési feladatot többnyire azok az oktatók kapták meg, akik ezidáig óvodapedagógiával és tanítóképzéssel foglalkoztak. A képzés kezdetén számolnunk kellett azzal a veszéllyel, hogy az oktatók nem ismerik kellőképp a bölcsődék világát, – a koragyermekkor szükségleteire adekvát válaszokat szolgáltató nevelési-gondozási hagyományokat, – csak meglévő tapasztalataikat adaptálják az új képzési feladathoz.

A bölcsődei nevelés hagyományait megismerni időigényes folyamat, mivel a felhalmozott gyakorlati tapasztalatok sokaságához képest kevés az írásos útmutatás. Nemzetközileg egyedülálló az a teljesítmény, melyet a magyar kisgyermeknevelők nyújtanak: ha a szükség úgy kívánja, egyetlen kisgyermeknevelő képes egy 10-12 fős – három éves kor alatti – gyermekcsoportot egyedül ellátni úgy, hogy csak technikai segítséget kap! Mégis, a régi, első- ill. másodfokú szakosító képzések tananyagaiban csak sporadikusan lehetők fel azok a viselkedésszervezési1 fogások, melyek ezt a teljesítményt lehetővé teszik.

A magyar kisgyermeknevelés írásait a kezdetektől napjainkig áttekintve elmondható, hogy a témával az egykori Pikler Emmi Intézet munkatársai,– köztük is kiemelten Tardos Anna foglalkozott behatóbban. (Tardos, 1975; Falk, 1981; Tardos, Dehelán és Szeredi, 1977; Tardos, 1985; Mózes, 2009; Tardos és Werner 2011a, 2011b) A Tardos és munkatársai által leírt viselkedésszervezési módszerek többsége máig használatos a magyar kisgyermeknevelésben, noha a bölcsődei játéksegítési gyakorlat mára eltávolodott a Tardos által is képviselt – beleszólástól mentes – „szabad” játék pedagógiájától (a pedagógiai szemléletbeli különbségekről részletesebben pl. Kálló, 2004).

A bölcsődei nevelőmunka alapelveit a napjainkban érvényben lévő, internetről is elérhető dokumentumok lefektetik: e cikk szempontjából releváns a Játék a bölcsődében c. módszertani levél (Korintus M.né, Nyitrai és Rózsa, 1997) és A bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja (Szombathelyiné Nyitrai és mtsai, 2008). Ezek a dokumentumok a viselkedésszervezés tekintetében iránymutatóak, de kevésbé konkrétak, mint a korábban említett Tardos-féle írások.

A viselkedésszervezés tekintetében az utóbbi 10 év magyar nyelvű kisgyermeknevelési szakirodalma csekély, ezek is többnyire speciális közegben, szülők jelenlétében történő kisgyermeknevelési helyzethez adtak támpontokat a Biztos Kezdet házak munkatársai számára (Mózes, 2009; Berta és mtsai, 2009).

A bölcsődés kisgyermekek viselkedésszervezésével kapcsolatos magyar nyelvű irodalmak száma láthatóan korlátozott, ezért a tapasztalt kisgyermeknevelők fogásainak összegyűjtése a képzés számára szükségessé vált.

A bölcsődei szakemberektől való ismeretszerzést az is motiválta, hogy 2011-ben, felsőfokú szakképzésben résztvevő csecsemő- és kisgyermeknevelő-gondozó hallgatók 5 hetes bölcsődei gyakorlatának kísérése közben a szerző számára nyilvánvalóvá vált, hogy a képzés nem készítette fel a hallgatókat a bölcsőde gyakorlati kívánalmaira. A szakmai gyakorlat gyermekneveléssel kapcsolatos célkitűzései a hallgatókat igen nehéz helyzet elé állították több szempontból is. Gondjaik voltak a gyermekek irányításával és a gyermekek közt kialakuló konfliktusok kezelésével. Ugyancsak nehézséget jelentett a tanulók számára, hogy a kisgyermekekkel optimális távolságot tartó, szociális viselkedést elváró, mégis meghitt kapcsolatot építsenek ki. Jellemzően a túlzott érzelmi bevonódás jelentette a problémát. A hallgatók gyakorlati idejük végén sem voltak teljesen tisztában a csoportszoba szabályrendszerével, melyet a gyermekekkel be kellett volna tartatniuk. A hallgatók eszköztelennek érezték magukat a gyermekek játékának segítése és nemkívánatos viselkedéseik kapcsán.

Tehát a jelen vizsgálat motivációja kettős volt: a bölcsődei kisgyermeknevelők viselkedésszervezéssel kapcsolatos szakmai fogásainak mélyebb megismerése és a képzés tartalmi fejlesztése a gyakorlati igényeknek megfelelően.

Ennek megfelelően a kutatás kettős kérdésfeltevésre keresett választ:

1. Milyen kisgyermeknevelőt képezzen a felsőoktatás?

• Mik a kisgyermeknevelő szakma személyi kívánalmai? Ezek képezhető kvalitások vagy veleszületett jellegüktől fogva a kiválasztásra kell-e hangsúlyt fektetni?
• Milyen kihívások elé állítja a szakma a munkavállalót és ezeken milyen típusú képzettség segítheti át a kisgyermeknevelőt, azaz milyen copingra van szükség?

2. Vannak-e olyan viselkedésszervezési fogások, amelyekről a gyakorló kisgyermeknevelők beszámolnak a szakirodalom azonban nem említ?

A vizsgálat bemutatása

Féligstrukturált interjú

Az interjúzás két hullámban zajlott. Első alkalommal a szerző és 4 kérdezőbiztos 18 interjút vett fel. Az interjúalanyok kiválasztásának elsődleges szempontja az volt, hogy legyen köztük kezdő és tapasztalt kisgyermeknevelő, valamint bölcsődevezető is, budapesti és vidéki bölcsődékből egyaránt. A kérdezőbiztosok az interjúzás mikéntjéről képzést kaptak; az alábbi interjú-vezérfonal alapján kérdeztek:

1. Bizonyára találkozott már egy vagy több olyan kollégával, akit Ön példaértékűnek tart. Kérem, írja le a tapasztalatai szerint leginkább példaértékű gondozó(nő)t pár szóban!
2. Ha Ön egy bölcsődét vezetne, mi alapján választaná ki a gondozónőket?
3. Előfordul-e Önnel, hogy egyszer pozitívabban másszor kevésbé pozitívan tud viszonyulni a gyerekekhez? Ha igen, mitől függ?
4. Milyen teendői vannak egy gondozónőnek a szabad játék során?
5. Mit tart kulcsfontosságú dolognak abban, hogy gondozónőként jól kézben tudja tartani acsoportját a szabad játék során?
6. Milyen szabályokat kell a gyerekeknek betartania az Ön csoportszobájában?
7. Mik az Ön erősségei gondozónőként?
8. Mi az a tapasztalat, amit szívesen átadna a fiatalabb gondozónőknek?
9. A kisgyermeknevelő képzésben Ön szerint milyen téren kell a pszichológusoknak felkészítenie a hallgatókat? Illetve Ön milyen téren látná szívesen pszichológus segítségét munkája során?

Az interjúzás második hullámában kisgyermeknevelők munkájáról készült videófelvételek elemzése közben lettek a kérdések feltéve. Ezeken az elemzéssel egybekötött megbeszéléseken egyszerre 2–4 kisgyermeknevelő és/vagy gyakorlati képzéssel-, továbbképzéssel foglalkozó bölcsődei szakértő vett részt. Ezek a fókuszcsoport-szerű megbeszélések három helyszínen kerültek megrendezésre és 2–4 óráig tartottak.

Az összes interjúról hangfelvétel készült, melyek transzkriptje szolgált az elemzés tárgyául.

Kérdőív

A statisztikai elemzést is lehetővé tevő elemszám elérése érdekében a vizsgálatot kérdőíves eljárással is kiegészítettük. Írásban kértük a Magyarország-szerte a dolgozó kisgyermeknevelőket, hogy az interjú vezérfonal nyílt kérdéseire válaszoljanak.

Összesen 921 kérdőív került kitöltésre, a minta országosan lefedi a bölcsődei hálózatot.

Életkori megoszlás tekintetében az idősebb korosztályok irányában ferde az eloszlás: a minta 67.9%-a 40 év feletti. Ezt a mintázatot többen leírták (Szele B.né, 2000; Szűcs, 2012), tehát a bölcsődei szakmában az idősebbek aránya magasabb a fiatalokénál. Az életkor és a munkával töltött évek kapcsolatát vizsgálva klaszterelemzéssel a mintán belül három alcsoportot sikerült elkülöníteni:

• „fiatal pályakezdők” átlagértékek tekintetében így jellemezhetők: 30.2 éves, 4.1 év munkatapasztalattal, 26 évesen kezdett dolgozni; N=210 fő
• „később csatlakozók” átlagértékek tekintetében így jellemezhetők: 45 éves, 13.9 év munkatapasztattal; 31 évesen kezdett dolgozni; N=248 fő
• „öreg rókák” átlagértékek tekintetében így jellemezhetők: 51.3 éves; 31.3 év munkatapasztalattal; 20 évesen kezdett dolgozni; N=392 fő

A klaszterelemzés két dologra mutatott rá, egyrészt arra, hogy régebben fiatalabban kezdtek gondozónőként dolgozni a nők, mint napjainkban. Ennek magyarázata a képzési rend megváltozásában (is) rejlik. Másrészt a klaszterelemzés rámutat arra, hogy a kisgyermeknevelő szakma lehetővé teszi a késői, akár saját gyermek vállalását követő pályaválasztást, hiszen el tudtuk különíteni a „később csatlakozók” klaszterét.

A válaszadók többsége 2–3 éves gyermekeket nevel, 12–14 fős csoportokban (átlag=13.3 fő egy csoportban, szórás=2.7 fő, N=881). A leggyakrabban 1–1.5 év korkülönbség van az egy csoportba járó gyermekek közt (átlag= 13.7 hó; szórás=7.3hó; N=818 fő).

A kérdőívek feldolgozottsága a kérdések egyik felében 30% feletti, a kérdések másik felében 50% feletti (azaz az 1., 2. kérdések esetében 309 db; a 3., 7., 9. kérdések esetében 298 db, a 4., 8. kérdések esetében 528 db; és az 5., 6. kérdések esetében 499 db). Emellett a feldolgozottsági arány mellett a kérdőívek tekintetében a tartalmi kategóriák kellő mértékben telítettek. A feldolgozás véletlenszerű sorrendben történt.

Tartalomelemzés

Az interjúk transzkriptjét és a kérdőívek szövegét tartalmi kódokkal láttuk el, majd az így létrejött kódokat témakörönként rendeztük, hogy a többszöri említések egy kategóriába kerüljenek. Ezt követően a tartalmi csomópontok közti kapcsolatok feltárása történt. A kapcsolatok leírásában segítséget nyújtott, hogy:

• a válaszadók explicit módon utaltak a kapcsolatokra,
• a nyers szövegek újraolvasása illetve a hanganyagok újrahallgatása révén az első kódolásból kimaradt részek megvilágították a kódok közti összefüggéseket, illetve
• a bevezetőben ismertetett szakirodalmak támpontot adtak a hiányzó összefüggések megtalálásához. Az elemzésbe való bevonásuk azért volt lehetséges, mert a kisgyermeknevelők hivatkoztak rájuk, illetve a szakmai szövegek elemei nyilvánvaló módon visszaköszöntek a kisgyermeknevelők válaszaiból.

Eredmények

Az ideális kisgyermeknevelő leírásában személyi jellemzők (1. ábra) és viselkedésszabályozási fogások (2., 3., 4. ábra) szerepeltek. Ezek egy összefüggő rendszert alkotnak, melyet a bemutathatóság érdekében logikailag csoportosítottunk.

Az ideális kisgyermeknevelő személyi jellemzői

Az ideális kisgyermeknevelő személyi kívánalmainak összetett voltát az 1. ábra szemlélteti. Az ábra egy-egy pontját bővebben is kifejtjük, melyek a tartalomelemzés révén többletinformációhoz juttattak az ismert irodalmakhoz (pl. Falk, 1981; Korintus Mné és mtsai, 1997; Tardos, 1980) képest.

Az ideális kisgyermeknevelő központi jellemzője az érzelmi melegség, melyet szülők és kisgyermekük kapcsolatának vonatkozásában szoktak említeni (Abels, 2007). A válaszadók említést tettek az érzelmi melegség emocionális és viselkedéses megnyilvánulásairól is. Az interjúkból kiderült, hogy a „gyermekszeretet” a kötődésnek feleltethető meg (legalábbis elemeiben hasonlít): mindkét fél részéről ragaszkodással jár, a gyermek a nevelőt biztos bázisként használja az explorációhoz a bölcsődében, a kötődési rendszer aktiválódásakor közelséget keres nála. A gyermekszeretet nem „majomszeretetet” jelent, hanem – a közösségben nevelt gyermekek érdekeit figyelembe véve – határozottságot nem nélkülöző, optimális távolságot tartó gyermekközpontú, érdeklődő, biztonságot nyújtó viszonyulást:

„...hogy határozott valaki, attól még nagyon tud szeretni .[ ...] attól, hogyha nyáladzunk, meg lefekszünk lábszőnyegnek, nem biztos, hogy jobban szereti az az egyén a gyereket, mint az, aki okosan szeret. [...] Ezt próbáltam Adélnek2 is elmagyarázni, amikor idekerült, Mert ő is olyan volt, amikor idejött, hogy „jaj, Istenem, de aranyos, picike…”, ölelgette, meg „jaj, Istenem!”, utána már olyan szinten rászálltak a gyerekek, hogy nem tudta őket levakarni, és nem játszottak, hanem lógtak. Akkor sokat beszélgettünk róla, hogy ezt nem így kell csinálni. „Okosan szeressél, ne majomszeretettel, tudja az a gyerek, hogy szereted!” És boldogan jönnek, és rohannak be reggel és nincs sírás-rívás, meg hasonlók és ez mind annak tudható be, hogy biztonságban érzik itt magukat.” (16. interjú)

Mint ebből az interjúrészletből is kiderül, a gyakorlati tudás átadása a munka során a „mester3-munkatárs” által történik. Az interjúkból vált nyilvánvalóvá, hogy a szakmai fogások többségét a kisgyermeknevelők nem tanulmányaik során sajátították el, hanem munkába állás után, idősebb társgondozónőjük tanította be őket. Így hagyományozódik át a már működő kisgyermeknevelési rendszer az újabb kisgyermeknevelő-generációkra: a pályakezdő egy felépített és működő viselkedésszervezési rendszert vesz át idősebb párjától.

Feltűnő, hogy a „türelmes” kategória a kérdőívekben azonos nagyságrendben említett, mint a „gyermekszerető”. Értelmezésünkben – főleg a 2. és 4. ábrán bemutatott szociális viselkedési szabályok tanítása és a bölcsődés életkor szabálykövetési éretlensége tekintetében – ez arra utal, hogy a kisgyermeknevelő szakma egyik fő kihívása, hogy a nevelés közben is megőrizze a pozitív viszonyulást – akkor is, ha a gyermekek „feszegetik a határokat”.

Az 1. ábrán ismertetett személyi jellemzők jelentik a kisgyermeknevelőktől megkívánt attitűdöt és viselkedési alapot. Specifikusabb munkafeladataikat a gyermekek nevelése terén a 2., 3., 4. ábra szemlélteti.

A kisgyermeknevelőknek írt szakirodalmak általában nem a „nyugodt légkör biztosítását” helyezik a magyarázat középpontjába, csak egy feladatként említik a sok mellett. Az optimális arousal-szint biztosítását azért is volt megalapozott középponti fogalomként kiválasztani, mivel a kérdőívekben hangsúlyosan megjelenő kategória volt.

A nyugodt légkör biztosításához „nagyon meg kell dolgoznia” a kisgyermeknevelőnek – munkájának eredményessége egy kívülálló számára csak azon látszik, hogy „nem történik semmi kirívó”. (20. interjúból) Eközben a mentálisan fárasztó feladat a figyelemmegosztás, melynek folyamatát a 3. ábrán szemléltetjük.

Ha a kisgyermeknevelő úgy dönt, hogy egy általa észlelt helyzet beavatkozást kíván meg, akkor – amennyiben egyedül kell ellátnia a csoport összes gyermekét – arra fog törekedni, hogy a beavatkozás rövid legyen, mert az fókuszált figyelmet kíván, és azalatt a többiekre való odafigyelés korlátozott.

A bevezetőben szóltunk a tanulók irányítással és szabálybetartatással kapcsolatos nehézségeiről. A 4. ábra szemlélteti ezeket a feladatokat két sajátgondozónő gyermekcsoportjának viszonylatában. A szabályrendszer jellegzetességeiből és tanításának folyamatából látható, hogy a pár hetes gyakorlat alatt a hallgatók miért nem tudtak hasonló viselkedésirányítási eredményességet elérni, mint a kisgyermeknevelők. Egyrészt a szabályrendszer csoportról-csoportra változhat, a kisgyermeknevelők egymás közt egyeztetik ezeket, nincs róluk explicit „szabálylista”. A szabályok ismertetése a gyermekek felé szabályáthágás esetén történik. A gyakori szabályáthágásokra így megtanulják a hallgatók a csoportban érvényes szabályt, azonban lesznek olyan szabályok, melyekről nem fognak tudni, mert a szabályáthágás ritka. Másrészt az eredményes irányítás feltételezi a gyermekek ismeretét. A megismerésének kiemelt időszaka a szülővel történő beszoktatás, melyről a hallgatók nem rendelkeznek információkkal, gyakorlati idejük rövid a gyermekek mélyebb megismerésére.

Pszichológus szerepe a képzésben és a bölcsődében

	Rizikótényezők [832]	Védőtényezők [232]
Személyes	Fizikai problémák [113]: fáradtság, rossz közérzet, PMS, öregség, betegség	Emóció-fókuszú megküzdés [21]: séta, szünet, pihenés, relaxáció, jóga, pozitív hozzáállás
	Pszichés terhelés [171]: magánéleti problémák (pl. családtag betegsége, halálesete), anyagi gondok
Munkahely	Munkatársak [43]: konfliktusok, tartós hiányzás miatt túlterhelés	Munkatársak segítik egymást [20]
	Vezető [1] nem támogat	Vezető elismerése, visszajelzés [3]
	Munkafeltételek [23] rosszak, stressz, munkakörbe nem illő feladatok (pl. adminisztráció), anyagi megbecsülés hiánya	Munkahelyi légkör jó [51]
Gyermekek	Gyermekcsoport [60]: teljes létszám, beszoktatás, gyermekek hangulata, -aktivitásszintje, nevelési nehézségek a gyermekeknél	Pozitív szakma [13]: a kisgyermekekkel való biztonságos kötődés révén jutalmazó (ragaszkodnak, szeretik)
		Pedagógiai fogások [14]: olyan tevékenység, mely leköti a gyermekeket pl. mese, ének, hangszerjáték, torna ill. a felnőttet mentesítő csoportszervezés pl. udvari játék
Szülők	Szülőkkel való konfliktusok [5]: „nehezen kezelhető szülők”	Szülőktől pozitív visszajelzés [1]

1. táblázat: A kisgyermeknevelői szakma kihívásai: a nevelés-gondozás színvonalában jelentkező ingadozásokkal kapcsolatos rizikó- és védőtényezők

Az 1. táblázatban a kisgyermeknevelés színvonalában jelentkező ingadozásokkal kapcsolatos rizikó- és védőtényezők szerepelnek. A tartalomelemzés eredménye, hogy a válaszadók által megnevezett területeken (személyes, munkahelyi stb.) találkozhatunk rizikó-, és védőtényezőkkel is. A felkészítés során erre a kétoldalú jellegzetességre érdemes kitérni.

Pszichológus szerepe a kisgyermeknevelő képzésben

1. Kiválasztás [9];

2. Pályaszocializáció [13];

3. Speciális nevelési feladatok [47]: elvált szülők gyermeke, agresszív gyermek, félős gyermek, SNI stb.

4. Készségfejlesztés: kommunikáció, szülőkkel való kapcsolattartás, szülőszupport, konfliktuskezelés [70];

5. Elméleti tudás: fejlődéspszichológia [70];

6. Tréning: mentálhigiéné, kiégés-prevenció, segítő kapcsolathoz szükséges személyiségjegyek fejlesztése [32]

Bölcsődepszichológusi feladatok

1. Esetmegbeszélés:

a) a kisgyermeknevelő támogatása nevelési problémák esetén: a nevelési helyzet megfigyelése után átbeszélni a kisgyermeknevelő megoldási ötleteit, [172];

b) a tünet hátterében álló pszichés mechanizmusokról útmutatás [5];

c) sérült gyermekek integrált neveléséhez [51];

2. Esetkonferencia: nevelési terv kidolgozása szülők és egyéb érintett szakemberek bevonásával [5];

3. Csoportos szupervízió: teamen belüli feszültségek csökkentésére, krízishelyzetek kezelésére; [13];

4. Mediáció: szülővel közölni a megkésett fejlődést [9];

5. Továbbképzés: kommunikációs- és konfliktuskezelési készségfejlesztés kisgyermeknevelőknek [67];

6. Tréning: stresszkezelés, kiégés-prevenció, önismereti tréning, videotréning kisgyermeknevelőknek [32];

7. Szülőképzés: előadások szülőknek a bölcsődében [4].

Következtetések

A vizsgálat fontos módszertani tanulságokkal járt. A viselkedésszervezési fogásokról való beszámoltatáshoz a kérdőívezésnél több információt szolgáltattak az interjúk, s az interjúknál még több részletről tudtak beszámolni a videóelemzéssel segített fókuszcsoportok. Mindazonáltal a nagy számú kérdőív a válaszadók közti konszenzusok révén a mellőzhetetlen pontokra világított rá.

A vizsgálat eredménye, hogy tartalmi kategóriákhoz jutottunk a kisgyereknevelők személyiségével és hatékony munkamódszereivel kapcsolatban. Fővonalakban megkaptuk azt, amit a szakma deklarál.

A vizsgálat alapján úgy tűnik, nem a kisgyermeknevelő személyi jellemzőinek képezhetőségével ill. veleszületettségével kapcsolatban érdemes a továbbiakban foglalkozni, hanem azzal a kérdéssel, hogy létrehozható-e egy olyan pl. videóval segített tanulási folyamat, mely az interjúkban említett szakmai fogások irányában érzékenyítené a hallgatókat. További fontos feladat a képzés számára, hogy olyan elvárások elé állítsa a hallgatókat, melyekben nincsenek „lépéshátrányban” a dolgozó mentoraikhoz képest.

Irodalomjegyzék

Abels, M. (2007): The Expression of Emotional Warmth: Ethnotheories of Rural and Urban Indian Mothers and Grandmothers. Doktori disszertáció. Universität Osnabrück. http://repositorium.uni-osnabrueck.de/bitstream/urn:nbn:de:gbv:700-2007090716/2/E-Diss700_thesis.pdf.

Berta Ferenc, Farkas Mária, Pattermann Kinga, Regős Judit, Szilvási Léna, Tölgyesi Klára (2009): Szülők. Módszertani ajánlások a szülőkkel való együttműködéshez. a Biztos Kezdet program munkatársai számára. Módszertani kézikönyv II. kötet. Budapest: Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet – Gyerekesély projekt http://www.biztoskezdet.eu/uploads/attachments/szulokkotet.pdf Budapest: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet.

BOMI (1979/1982): Játéktevékenység a bölcsődében. 2. sz. módszertani levél. Kézirat. In Tardos (szerk.): Szöveggyűjtemény a csecsemő és kisgyermek szakgondozónők részére. Budapest: Egészségügyi Szakdolgozók Központi Továbbképző Intézete. 226–229.

Falk J. (1981): A gondozónő. In Tardos A. (szerk.): Jegyzet a bölcsődei és csecsemőotthoni gondozónők számára. Budapest: Egészségügyi Szakdolgozók Központi Továbbképző Intézete. 37-48.

Kálló É. (2004): A szocializáció útján: „Békében magammal – békében másokkal”. In: Tardos A. (szerk.): Nevelés erőszak nélkül. Budapest: Nemzetközi Pikler Emmi Közalapítvány. 99–110.

Korintus M.né; Nyitrai Á.; Rózsa J. (1997/2003) : Játék a bölcsődében. Módszertani levél. Kézirat. http://users3.ml.mindenkilapja.hu/users/veszpremibolcsodek/uploads/J__t__k_a_b__lcs__d__ben.htm Nyomtatásban: Kapocs Füzetek 1. Budapest: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet.

Mózes E. (2009): A játék és a fejlesztés szerepe a koragyermekkori fejlődésben. (2.2. A játéktevékenység feltételei. 34-38. old.) In: Balázs I. (szerk.):Gyerekek. Módszertani ajánlások a gyerekekkel végzett munkához a Biztos Kezdet program munkatársai számára. Módszertani kézikönyv I. kötet. Budapest: Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet – Gyerekesély projekt. http://www.biztoskezdet.eu/uploads/attachments/gyermekkotet.pdf 25-42.

Szele B.né (2000): Bölcsődei gondozónők, szakgondozónők, vezető-gondozónők helyzete, jelene, jövője. In: (szerk. nélkül): III. Bölcsődei Kongresszus Szakmai Anyaga. Szombathely: Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata Egyesített Bölcsődei Intézmény. 61-67.

Szombathelyiné Nyitrai Á. (2011): A csecsemő- és kisgyermekgondozó szakképzés története, fejlődése a főiskola BA képzésig. Stróbl Mária meghatározó szerepe a képzés előremutató változásaiban. Előadás, elhangzott a Nemzeti Családés Szociálpolitikai Intézet és a XVIII. kerületi Egyesített Bölcsődék szervezésében megrendezésre kerülő Stróbl Mária emléknapon 2011 április 18-án.

Szombathelyiné Nyitrai Á.; Rózsa J.; Korintus M.né; Balogh L.né; Kissné Fazekas I.; Pósfai F.né (2008): A bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja. Budapest: Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Gyermekvédelmi Főosztály.

Szűcs V. (2012): Felmérés a bölcsődei szak- és egyéb dolgozókról képzettség, szolgálati idő és bér szerint. (2012. október 31-i állapot szerint). Budapest: Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete. http://regi.bddsz.hu/download2.php?filename=hirek_szakmai/bolcsodei_dolgozok_helyzete_vegso_fejleces_2012_.pdf.

Tardos A. (1975): Neveléstan II. Csecsemő és gyermekgondozónő, gyermekápolónőképző egészségügyi szakiskolák hallgatói részére. Budapest: Egészségügyi Minisztérium Középfokú Oktatási Osztálya.

Tardos A. (1980/1982): A gondozónő keze. In: Előadások – Közlemények – Dokumentumok. XXIV. Budapet: CSOMI: Újraközölve In: Tardos A. (1982) (szerk.): Szöveggyűjtemény a csecsemő és kisgyermek szakgondozónők részére. Kéziratként. Budapest: Egészségügyi Szakdolgozók Központi Továbbképző Intézete. 84–89.

Tardos A. (1985): Neveléstan. In: Polónyi E. (szerk.): Tananyag a csecsemő- és gyermekgondozói szakosító tanfolyam hallgatói részére. 2. kötet. Budapest:Egészségügyi Minisztérium. 209–325.

Tardos A.; Dehelán É.; Szeredi L. (1977/1982): A szociális szabályok betartását célzó nevelői magatartás. Magyar Pszichológiai Szemle, 3: 269–276. Újraközölve In: Tardos A. (1982) (szerk.): Szöveggyűjtemény a csecsemő és kisgyermek szakgondozónők részére. Kéziratként. Budapest: Egészségügyi Szakdolgozók Központi Továbbképző Intézete. 115–119.

Tardos A.; Werner, A. (2011a): Familie als erste Gemeinschaft. In: Tardos A.; Werner, A. (szerk.): Ich, Du und Wir. Frühes soziales Lernen in Familie und Krippe. Berlin: Pikler Gesellschaft Berlin. 9–41.

Tardos A.; Werner, A. (2011b): Gedanken zur Sozialisation in Kinderkrippen – Chancen und Risiken. In: Tardos A.; Werner, A. (szerk.): Ich, Du und Wir. Frühes soziales Lernen in Familie und Krippe. Berlin: Pikler Gesellschaft Berlin. 42–84.

Jegyzetek

1 Viselkedésszervezésen mindazokat a tudatos nevelői tevékenységeket értjük, melyeknek célja, hogy a gyermekek szociálisan kívánatos módon viselkedjenek a csoportban.

2 A neveket megváltoztattuk.

3 A kézműves szakmák „mesterei” nyomán alkottuk a kifejezést, akik a tanulóknak a gyakorlat során adták át a tudásukat, miközben mesterüknek segédkeztek.