Pécsi Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar
Pszichológia Doktori Iskola

latosmeli@gmail.com

---

Az orvostudomány és a technológia robbanásszerű fejlődése ellenére számos akadályba ütközünk a transzplantáció területén. Szervátültetés után elvész a test szubjektíven észlelt egysége, megbomlik a testkép integritása, ezért elsődleges célunk volt, hogy feltérképezzük a transzplantáció utáni testkép sérüléseket és hatását a szerv optimális működésére. A Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikájának Transzplantációs osztályán 2010 óta folyó kutatásunkban 47 vese transzplantáción átesett személynél megvizsgáltuk, hogy a hangulati tényezők, a testtel és a szervvel kapcsolatos reprezentációk kimutatható összefüggésben állnak-e a vese allograft megfelelő működésével. Kutatásunkban négy mérőeszköz kombinációját teszteltük: a szorongásszint és a hangulati állapot mérésére a Spielberger-féle állapot- és vonásszorongás kérdőívet és a Beck depresszió skálát alkalmaztuk. A testreprezentációkat illetve az idegen eredetű szerv testi és pszichés integrációjával kapcsolatos nézeteket pedig egy projektív rajzteszttel (ember+vese rajza) vizsgáltuk. A páciensek felépülését egy évig követtük nyomon, rögzítve a vesefunkciós értékeket és a rejekciós epizódokat. Logisztikus regresszióval sikerült igazolnunk, hogy a rajzszínvonal és a záró kreatinin érték prediktív az 1 éves rejekciós epizódok szempontjából. Vagyis a szerv optimális, hosszú távú működésében a szubjektív testkép reprezentációjának komplexitása meghatározó szerepet játszik. Az általunk alkalmazott tesztbattéria segítségével hasznos információkat nyerhettünk a transzplantáció komplex, pszichoszomatikus aspektusainak a mélyebb megértéséhez, kutatási eredményeink pedig a pszichológiai intervenció fontosságára hívják fel a figyelmet.

Az utóbbi időszak kutatásai egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a transzplantáció pszichés kihívásaira, melyek megbonthatják a testkép integritását és a szerv működésére is negatív hatást gyakorolhatnak (Basch, 1973, Calia et al., 2011, Ilić, Avramović, 2002, Pasquale et al., 2010). A transzplantáció kiterjeszti az énképet: az idegen szervnek, ami korábban „nem-én” volt, az én részévé kell válnia (Csabai, Erős, 2000). Saját testünk egysége akkor áll helyre, ha az átültetett szerv mentális és szomatikus szinten történő befogadása is megtörténik. Annak érdekében, hogy a fragmentált test okozta szorongás feloldódjon, belső testérzetünket és testünk külső képét folyamatosan egyeztetnünk kell egymással. Az érzelmi és pszichológiai jólétünk feltétele is egyben, hogy az idegen szerv megfelelő módon integrálódjon testképünkbe (Basch, 1973, Castelnuouvo-Tedesco, 1983, Látos et al., 2012, Bradbent et al., 2006). Ez a folyamat hosszú, és közel sem zökkenőmentes. A transzplantáció által indukált intrapszichés konfliktusoknak a feltérképezése és megértése azonban előre jelezheti a szervátültetés hosszú távú sikerét vagy kudarcát. Az elmúlt években projektív rajztesztekkel kezdték el elemezni a transzplantáció utáni testkép torzulásokat és pszichés ártalmakat (Pasquale et al., 2010, Látos et al., 2012). Vesetranszplantált személyek pszichopatológiai jellegzetességeit kutatva emberrajz teszt segítségével kimutatták, hogy a szervátültetés potenciális kockázatot jelent a páciens számára, mert felborítja az egyén lelki egyensúlyát, elvész a test szubjektíven észlelt egysége (Pasquale et al., 2010). A transzplantáció után a beteg testében és testképében azonnali változás megy végbe, amely pszichoszomatikus válságot provokálhat. E krízisnek a megoldása a testkép és az elsődleges Én újjáépítése a szerv mentális integrációja által. Broadbent és munkatársai (2006) is arra a következtetésre jutottak, hogy a betegségfelfogás és a pszichés konfliktusok értékelésének legjobb módja a projektív rajztesztek alkalmazása. A rajztesztek hagyományos alkalmazási területei közé tartozik az énkép és a testséma vizsgálata, az énerő, az elhárító mechanizmusok típusainak, a regresszió és a traumák vizsgálata (Vass, 1996, Vass, 2006, Vass, 2011). Az emberrajz-teszt a világon máig is leggyakrabban alkalmazott rajzteszt, képes felfedni a tudatos és tudattalan indítékokat, a személyiség dinamikáját, vagyis objektivizálódik benne a szubjektum önképe (Bagdy, 1998, Goodenough, 1926, Machover, 1941, Machover, 1949). A teszt a testkép, a self és a regresszió vizsgálatában kimagaslóan hatékony, viszonylag egyszerűen felvehető és eszközigénye is kevés, ezért széleskörűen használják a kórházi pszichoterápiás rendeléseken is.

Kutatásunkban a vese-transzplantáció sikerességében szerepet játszó pszichés tényezők felmérését, azonosítását tűztük ki célul. A szervátültetés megbontja a testkép integritását, ezért elsődleges célunk volt, hogy feltérképezzük a transzplantáció utáni testkép sérüléseket és hatását a szerv optimális működésére. Feltételeztük, hogy a testkép sérülése előre jelzi a transzplantáció hosszú távú sikerességét. Továbbá, mivel a páciensek hajlamosak kizárni tudatukból a műtét után jelentkező fenyegető érzéseket és fantáziákat, melyek a tapasztalat szintjén szorongásos és depresszív tendenciák megjelenésében mutatkoznak meg, ezért az érzelmi-és hangulati tényezőket is feltártuk, majd összevetettük a vese allograft optimális működésével. Feltételeztük, hogy a testkép komplexitása és a szerv mentális reprezentációinak sajátosságai összefüggésbe hozhatók a gyógyulási folyamat minőségét tükröző élettani mutatókkal és az affektív jellemzőkkel. Kutatásunkban egy évig követtük nyomon transzplantált pácienseink gyógyulását.

Módszer

Résztvevők és a vizsgálat körülményei

2009 decemberében kezdtük el longitudinális kutatásunkat a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikájának Transzplantációs Osztályán. Minden pácienssel egy komplex pszichológiai tesztbattériát veszünk fel a transzplantációs műtétet követően, majd hosszú távon nyomon követjük gyógyulásuk alakulását, rögzítjük azokat az orvosi paramétereket, melyek segítségével értékelni tudjuk a transzplantáció sikerességét.

Tanulmányunkban 47 cadaver vese-transzplantáción átesett páciens adatait elemezzük, akiknek a felépülését egy évig követtünk nyomon. A mintánkban 25 férfi (53,2%; átlag életkoruk 44,64 év, SD: 12,82 év), és 22 nő van (46,8%; átlagos életkoruk 52,13 év, SD: 11.39 év).

Pszichológiai mérőeszközök

A pszichológiai teszteket és kérdőíveket a transzplantációt követő 5. és 10. nap között vettük fel. A szorongásszint és a hangulati állapot mérésére a Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőívet [17-19] és a Beck depresszió skálát [20] alkalmaztuk. A betegség- és testreprezentációkat, illetve a gyógyulással, az idegen eredetű szerv testi és pszichés integrációjával kapcsolatos nézeteket pedig egy általunk kidolgozott rajzteszttel vizsgáltuk. Ezen projektív technika alkalmas arra, hogy előhívjuk a betegekből a beültetett veséjükkel és a transzplantációval kapcsolatos kevésbé tudatosult érzéseket és fantáziákat, amelyek szimbolikusan tükröződnek a rajzon. A páciensek egy A4-es fehér lapot és 12 színes ceruzát kaptak, és megkértük őket, hogy rajzolják le saját magukat. Amikor elkészültek, a transzplantált veséjük lerajzolása volt a következő instrukció. További utasítást (például a vese helyére vagy méretére vonatkozóan) nem kaptak. A kutatás során a lerajzolt vese mérete (cm) illetve az emberrajz részletessége alapján kvantitatív mutatókat képeztünk. Az alakrajz elemzésénél az alábbi változókat értékeltük: (a) a test mérete (cm), (b) a felhasznált színek száma, (c), a test-ábrázolás részletessége. Ez utóbbi változó meghatározásához a Goodenough skálát (Goodenough, 1926) vettük alapul: pontoztuk a rajzokat a részletességük, a komplexitásuk, a helyes arányok és a motoros koordináció alapján.

Orvosi adatok

A klinikai vérvizsgálat során meghatározott orvosi paraméterek közül a szérum kreatinin és karbamid, illetve a fehérvérsejt szám értékeit rögzítettük a hazabocsátás előtt, a 14. és a 20. posztoperatív napon, majd a kontroll vizsgálatok alkalmával a transzplantációt követő egy évben. Továbbá a klinikai és a szövettani kritériumok alapján az akut és/vagy krónikus graft kilökődést (rejekció) is nyomon követtük, a műtétet követő egy évben. A donor és a recipiens közötti HLA eltéréseket is elemeztük. A humán leukocita antigének (HLA) a sejtek felületén elhelyezkedve segítik az immunrendszert a testazonos és testidegen sejtek azonosításában. Ezen kívül a hideg isémiás időt, a donor életkorát, a recipiensnél fennálló krónikus vesebetegség idejét (hónap), illetve az egyéb érrendszeri és/vagy cukorbetegség meglétét is rögzítettük a kutatás során.

Statisztikai elemzés

Az adatokat IBM SPSS 20.0 statisztikai programmal elemeztük. A változók közötti kapcsolatok feltárására Pearson korrelációt használtuk. A csoportok összehasonlításánál független t-próbát alkalmaztunk. A többváltozós logisztikus regresszió segítségével a szervkilökődés prediktorait határozhattuk meg. Statisztikailag szignifikánsnak tekintettük, ahol a p érték kisebb volt, mint 0,05.

Eredmények

Depresszió és szorongás szervátültetés után

A transzplantáció után mért állapotszorongás (STAI-S átlag=36,91, SD=8,38) átlag értéke a normál tartományba esett. Depresszió nem volt kimutatható a mintában (BDI átlag = 3,77, SD = 2.68), azonban klinikailag jelentős vonásszorongást (STAI-T > 52 pont) a minta 10,5%-a mutatott. A nemek között egyik változó tekintetében sem találtunk szignifikáns különbséget. A depresszió szintje pozitívan korrelál a vonás-és állapotszorongás értékével (STAI-S r = 0,423, p = .003, STAI-T r = 0,424, p = 0,003, n = 47).

Szorongás, szérum kreatinin szint és a projektív teszt

Eredményeink alapján a magasabb állapotszorongást (STAI-S> 36) mutató páciensek nagyobbra rajzolták a transzplantált vesét a projektív rajztesztben (p = 0,028, t = 2,276, df = 45) (1. táblázat). Egyúttal magasabb vonásszorongást mutattak, akik a testen kívülre helyezték a projektív teszten a szervet (t=-2,102, p=,047, df=45).

Továbbá azoknál a pácienseknél, akik a projektív tesztben a transzplantált szervet kisebb méretben (>=2,2 cm) jelenítették meg, a transzplantáció utáni, 10. napi vérvizsgálat eredménye átlagosan 108.17 μmol/l-rel alacsonyabb kreatinin szintet mutatott, továbbá alacsonyabb állapot- és vonásszorongást mértünk ezen betegeknél. Tehát a szorongó betegeknél a szerv mentális reprezentációja túl nagy hangsúlyt kap, ami egyrészt megakadályozza a szerv normális intrapszichés integrációját, másrészt összefüggésben áll a vesefunkciós értékekkel is.

Testkép-ábrázolás és a vese rajza, mint a transzplantáció sikerének előrejelzői

1 éves nyomon követéses vizsgálatunkban a beültetett szerv megfelelő működéséről egyrészt a rejekciós epizódok (kilökődés) nyomon követésével, másrészt a laborvizsgálatok értékei (kreatinin szint) alapján nyertünk adatokat. 26 főnél nem jelentkezett kilökődési reakció a transzplantációt követő egy évben, míg 21 főnél mutatkozott rejekció ez időszak alatt. Minden változó tekintetében összehasonlítottuk a két csoportot: szignifikáns különbségeket találtunk a hazabocsátás előtt mért szérum kreatinin (t = -2,61, p = 0,012) és a rajz komplexitását mutató kvantitatív mérőszám értékében (t = 2,69 , p = 0,01), továbbá a rajztesztben felhasznált színek (t = 2,24, p = 0,03) és a kórházban töltött napok számát illetően (t = -2,01, p = 0,05) (2. táblázat). Kiemelt kutatási eredményünk, hogy a szerv optimális, hosszú távú működésében a szubjektív testkép reprezentációjának komplexitása meghatározó szerepet játszik. Logisztikus regresszió segítségével - mely a pszichológiai és az orvosi adatokat egyaránt figyelembe veszi - végül két fő változót határoztunk meg a mintánkban, melyek a rejekciós epizódok prediktorai. Az eredményül kapott modell statisztikailag szignifikáns (χ2 = 13,136, df = 2, p <0,01). Sikerült igazolnunk, hogy az alakrajzteszt komplexitása (OR= 0,904, 95%CI=0,825-0,99, p<.01) és a hazabocsátás előtt mért szérum kreatinin (OR= 1,01; 95%CI=1,001-1,02, p<,05) prediktív az 1 éves rejekciós epizódok szempontjából. Példaként bemutatunk két páciensünk rajzát az orvosi és pszichológiai adatokkal együtt (1. ábra). Megfigyelhetjük, hogy míg az A jelzésű rajzot készítő páciens kevésbé szorong, nem volt kilökődési reakció a transzplantációt követő egy évben és a rajz komplexitása magas, addig a B jelzésű, kevésbé komplexebb rajzot készítő személynél magasabb szorongás volt tapasztalható és rejekciós epizódok is megjelentek.

Következtetések

Kutatásunkban feltérképeztük azokat a pszichológiai rizikótényezőket, melyek bejósolhatják a transzplantált vese kilökődését. Szervátültetés után a páciensek számára fizikálisan és pszichológiai értelemben is nagyon nehéz időszak következik. Az átültetett szerv pszichológiai szinten még nem saját, a szakirodalomban úgynevezett „pszichés transzplantáció” még várat magára (Pasquale, et al., 2010). Vizsgálatunkban ez a problematika a projektív rajztesztben érhető tetten, ahol a szorongás által felnagyítódik a szerv mentális reprezentációja. Másrészt a nagyobb vonásszorongást mutató személyek hajlamosabbak a vesét a testen kívülre rajzolni. Ha az „idegen test” által kiváltott szorongás nem oldódik meg és a személy képtelen az új szervet testképébe integrálnia, az komoly problémákhoz, súlyos esetben a graft elvesztéséhez is vezethet (Castelnouvo-Tedesco, 1983, Joralemon, 1995). Lineáris regressziós modellel sikerült igazolnunk a rajz komplexitásának és a hazaengedés előtt mért szérum kreatinin szint bejósló erejét. Korábbi kutatásukban Dickenmann és munkatársainak (Dickenmann et al., 2001) szintén sikerült igazolniuk plazma kreatinin prediktív értékét a graft kilökődésében. A kevésbé komplex rajz egyrészt a testkép integritásának sérülésére utal, másrészt összefüggésben áll az elszigeteltség és az alacsonyabb önbecsülés érzésével is, mely a terápiás együttműködésre (kontrollra járás, gyógyszerek pontos szedése) és az általános megküzdési képességekre is negatív hatást gyakorol (Nesci et al., 2001). Több vizsgálatban is kimutattál, hogy a kevésbé részletes rajz a szorongás egyik indikátorának tekinthető, és a lassabb fizikális és lelki felépüléssel is összefüggésben áll (Machover, 1949, Horwitz et al., 2006, Hjorth, Harway, 1981, Handler, 1967). Eredményeink szerint a sötétebb, monokróm rajzok gyakrabban fordultak elő a graft rejekciót mutató csoportban. Sötét színek a harag, a fájdalom és a félelem érzéséhez kapcsolódnak (Vass, 2011). Kontroll csoporttal összehasonlítva a rákkal küzdő betegek is preferálják a sötétebb színeket (Eskelinen, Ollonen, 2010).

Az általunk alkalmazott tesztbattéria alkalmas a transzplantáció komplex, pszichoszomatikus aspektusának a mélyebb megértésére. Kutatási eredményeink hasznos információt szolgáltatnak a világviszonylatban is kevésbé kutatott terület pszichés aspektusainak megértéséhez, valamint a pszichológiai intervenció fontosságára hívja fel a figyelmet, mellyel a transzplantáción átesett páciensek minél teljesebb gyógyulását segíthetjük elő. Azáltal, hogy a pszichológus a rogers-i technikák alkalmazásával megérti és elfogadja mindazokat az érzéseket, élményeket, tapasztalatokat és félelmeket, amelyek a páciensben megjelennek, egyúttal könnyebben integrálhatóvá is teszi azokat. A szelf így kevésbé lesz sérülékeny és a páciens nagyobb bizalommal fordul a transzplantáció felé és könnyebben fog alkalmazkodni a műtét utáni új élethelyzet által kiváltott pszichológiai, szociális és egészségügyi nehézségekhez.

Köszönetnyilvánítás: A vizsgálat a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0035 pályázat támogatásával készült.

Irodalom

Bagdy, E. Az alak-rajz teszt, mint projektív vizsgálati módszer. In. Mérei, F., Szakács, F. (szerk) Pszichodiagnosztikai Vademecum II. Személyiségtesztek 2. rész. Tankönyvkiadó, Budapest, 148-182. 1998

Basch S. H.: The Intrapsychic Integration of a New Organ—A Clinical Study of Kidney Transplantation. Psychoanalytic Quarterly, 1973, 42, 64-384.

Beck, A.T., Ward, C.H., Mendelson, M. et al: An inventory for measuring depression. In. Achieves of General Psychiatry, 1961;4:561-571.

Broadbent E, Ellis CJ, Gamble G, Petrie K. Changes in Patient Drawings of the Heart Identify Slow Recovery After Myocardial Infarction. Psychosom Med 2006;68:910–913.

Calia R, Lai C, Aceto P, Luciani M, Saraceni C, Lai S, Gargiulo A, Citterio F. Preoperative Psychological Factors Predicting Graft Rejection in Patients Undergoing Kidney Transplant: A Pilot Study. Trans Proc 2011;43:1006–1009.

Castelnuovo-Tedesco P. Organ transplant, body image, psychosis. Psychoanal Q 1983;42:349.

Csabai M., Erős F.: Testhatárok és énhatárok. Az identitás változó keretei. Boundaries of the Body and the Self. The Changing Context of Identity. Jószöveg Műhely Kiadó, 2000.

Dickenmann MJ, Nickeleit V, Tsinalis D, Gurke L, Mihatsch MJ, Thiel G. Why do kidney grafts fail? A long-term single-center experience. Transpl Int 2002;15:508-514.

Eskelinen M, Ollonen P. The body image drawing analysis in women with breast disease and breast cancer: anxiety, colour and depression categories. Anticancer Res 2010;30:683-91.

Goodenough, F. L. A New Approach to the Measurement of the Intelligence of Young Children. The Pedagogical Seminary and Journal of Genetic Psychology, 1926;33:185-211

Handler L. Anxiety indexes in the Draw-A-Person test: A scoring manual. J Proj Tech Pers Assess 1967;31: 46-57.

Hjorth CW, Harway M. The body-image of physically abused and normal adolescents. J Clin Psychol 1981;37:863-866.

Horwitz EB, Kowalski J, Theorell T, Anderberg UM. Dance/movement therapy in fibromyalgia patients: Changes in self-figure drawings and their relation to verbal self-rating scales. Arts Psychother 2006;33:11–25.

Ilić S, Avramović M. Psychological aspects of living donor kidney transplantation. Med Biol 2002; 9:195 – 200.

Joralemon D. Organ Wars: The Battle for Body Parts. Med Anthrop Q 1995;9:335-356.

Látos M, Lázár Gy, Marofka F, Szederkényi E, Szenohradszky P, Barabás K, Csabai M. Mental representation of the new organ and posttransplant patient’s anxiety as related to kidney function. Transplant Proc 2012;44:2143-5.

Machover K.. Drawing of the human figure: A method of personality investigation. In Anderson H. H., Anderson G. L. (Eds) An introduction to projective techniques. New York, Prentice Hall; 341-369. 1941.

Machover, K. Personality projection in the drawing of the human figure. Springfield: Charles C. Thomas, 1949.

Nesci DA, Favale C, Foco M, Castagneto M, Nanni G. Psychodynamic Evaluation of Kidney Transplant Patients Enrolled in a New Immunosuppressive Drug Trial. Transplant Proc 2001;33:1907–1908.

Pasquale C. De, Pistorio M.L., Sorbello M. et al: Body Image in Kidney Transplantation. Transplant. Proc., 2010, 42, 1123–1126.

Perczel F. D., Kiss Zs., Ajtay Gy.: Kérdőívek, becslőskálák a klinikai pszichológiában. Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, Budapest, 2005.

Shimazono Y. Accommodating a “foreign” organ inside the body: Post-transplant bodily experiences of Filipino kidney recipients. Ars Vivendi J 2013;3:24-50.

Sipos K., Sipos M.: The development and validation of the hungarian form of the STAI. In: Spielberger, C.,D., DiazGuerrero (szerk.): Cross-Cultural Anxiety, 2, Hemisphere Publishing Corporation, Washington- London, 51-61. 1979.

Spielberger, C.D., Gorsuch, R.L., Lushene. R.E.: Manual for the State-Trait
Anxiety Inventory. Palo Alto, CA: Consulting Psychologists Press. 1970.

Vass, Z. A képi kifejezéspszichológia alapkérdései. Szemlélet és módszer. Budapest, L’Harmattan 2011.

Vass, Z. A projektív rajzok előnyei, problémái és kutatási távlatai. Magyar Pszichológia Szemle, 1996;2:81-100.

Vass, Z. A rajzvizsgálat pszichodiagnosztikai alapjai. Budapest, Flaccus Kiadó, 2006

1. Táblázat. A vese mérete a projektív rajztesztben alacsonyabb és magasabb állapotszorongás mellett (N=47)

Állapotszorongás	Vese mérete a projektív tesztben (Átlag)	Std. deviation	t	p	df
STAI-S (≤ 36, N=23)	2.98 cm	2.49 cm	2.276	0.028	45
STAI-S (>36, N=24)	4.85 cm	3.09 cm

2. Táblázat. A pszichológiai és az orvosi adatok összehasonlítása a rejekciós epizódok függvényében (N=47)

	Rejekció mentes egy év (N=26) Átlag (S.D.)		Rejekció egy év alatt (N=21) Átlag (S.D.)	t	p
Kor		47.84 (SD=12.41)	48.52 (SD=13.1)	-0.181	0.857
Donor életkora		47.1 (SD=8.32)	48.57 (SD=12.12)	-0.442	0.662
HLA mismatch		3.12 (SD=0.97)	3.30 (SD=1.17)	-0.551	0.585
Isémiás idő		15.72 (SD=3.65)	16.5 (SD=4.37)	-0.639	0.527
Kórházban töltött napok száma		15.42 (SD=4.73)	19.76 (SD=9.66)	-2.013	0.05
Szérum kreatinin (µm/l)		147.34 (SD=57.47)	220.61 (SD=127.85)	-2.618	0.012
Szérum urea		12.71 (SD=6.88)	16.55 (SD=6.97)	-1.95	0.057
WBC		10.27 (SD=4.26)	9.15 (SD=5.13)	0.822	0.416
Veseelégtelenség fennállása		47.87 (SD=40.17)	82.85 (SD=96.62)	-1.623	0.112
Szorongás (állapot)		35.88 (SD=8.62)	38.19 (SD=8.1)	-0.942	0.351
Szorongás (vonás)		38.34 (SD=9.27)	38.71 (SD=8.6)	-0.141	0.889
Depresszió		3.83 (SD=3.24)	3.67 (SD=1.85)	0.238	0.823
Vese rajz mérete (cm)		3.84 (SD=2.8)	4.06 (SD=3.17)	-0.244	0.808
Alakrajz mérete (cm)		10.89 (SD=6.0)	10.42 (SD=4.61)	0.305	0.762
Alakrajz komplexitása		24.07(SD=8.57)	17.9 (SD=6.71)	2.696	0.01
Színhasználat a rajztesztben		1.88 (SD=1.24)	1.23 (SD=0.7)	2.246	0.03
		Átlag	Áltag	Z	p
Kardiovaszkuláris betegség		26.19	21.29	-1.873	0.061
Diabetes mellitus		21.81	26.71	-1.873	0.061

1. ábra. Két transzplantált páciensünk ember és szervrajza a posztoperatív időszakból.

A rajz: Rejekciós epizódot nem észleltünk a transzplantációt követő egy évben.

B rajz: Észleltünk rejekciós epizódot a transzplantációt követő egy évben.

A	43	Kor	53	B
	férfi	Nem	férfi
	28/30	Szorongás (állapot/vonás)	60/52
	1	Depresszió	2
	0.8	Vese mérete a rajztesztben	3.4
	38	Az alak-rajzteszt komplexitása	12
	2	Színhasználat az alak-rajztesztben	1
	14	Kórházban töltött napok száma	20
	142	10. napi szérum kreatinin μm/l	446
	125	Hazabocsátás előtti szérum kreatinin μm/l	256