1ELTE PPK Pszichológiai Doktori Iskola
2BGF Pedagógiai és Üzleti Szakoktató Intézeti Tanszék
3BME GTK Szociológia és Kommunikáció Tanszék
4ELTE PPK Gazdaság- és Környezetpszichológiai Tanszék

keszei.barbara@kvifk.bgf.hu
zsuzsannasiklosi@gmail.com
brozikp@eik.bme.hu
dull.andrea@ppk.elte.hu

---

Absztrakt

Kutatásunk célja, hogy feltárjuk a szabad térképrajzolás technika alkalmazhatóságának lehetőségeit és feltételeit. Jelen előadásban a mentális térképezést befolyásoló kognitív tényezőkre fókuszálunk, és a vizsgálat során elhangzó instrukció (szerepel-e vagy sem a térkép szó) és a vizsgálati keret (önkormányzati vagy pszichológiai kutatás) hatását mutatjuk be.

Vizsgálatunk tárgyát a budapesti Blaha Lujza tér képezi. Azért ezt a teret választottuk, mert ez Budapest egyik legismertebb tere, valamint mivel az önkormányzat tervei között szerepel a tér átalakítása. Kutatási módszereink között a szabad térképrajzolási technika és kérdőíves felmérés szerepel.

Eredményeink szerint különbség jelentkezik a vizsgált tényezők mentén a mentális térképekről kapott rajzokon és a hozzájuk kapcsolódó kommentárokban egyaránt. Szignifikáns különbség mutatkozott többek között az ábrázolás térképszerűségében, az emberek és a tömeg ábrázolásában, valamint a személyes benyomások megjelenésében. Az érzelmi töltet mentén is különbség mutatkozott mind a rajzokon, mind a kommentárokban.

Kutatásunk jelen fázisában arra világítunk rá, hogy a vizsgálati keretnek és az instrukciónak fontos szerepe van egy kvalitatív vizsgálat esetében.

1. Bevezetés

Tudásunk, személyes élményeink egyik szervezője az, hogy földrajzi információkhoz kötjük az információkat. Igaz ez az olyan egyszerűbb kérdések kapcsán, mint pl. hogy hol van a legközelebbi közért, de valójában egész élettörténetünk fontos háttere az, hogy azok az események, amelyeket átéltünk, hol is történtek. Az ilyen – helyekről, helyhez kötött információkról való – reprezentációinkat hívjuk mentális térképeknek. Ezek evidens módon segítenek minket az eligazodásban (téri orientációban), de ezek teszik lehetővé azt is, hogy igazán megértsük egy ismerősünk élménybeszámolóját a nyaralásról (hol járt és mi mindent látott), vagy nagyszüleinket, akik a kicsi falu eseményeiről mesélnek, ahol gyerekkorunkban sok időt töltöttünk.

A helyhez kötött információk feldolgozásának, tárolásának és előhívásának kutatása manapság egyre inkább előtérbe kerülő területe különböző tudományágaknak. Elsősorban a földrajz és társtudományai foglalkoztak azzal, hogy a különböző típusú információkat hogyan lehet rétegszerűen egymásra építeni egy-egy földrajzi lokáció kapcsán (ezt nevezzük Geographical Information System-nek). Ebből nőtt ki az a tágabb interdiszciplináris terület, amely speciálisan társadalomtudományi kérdések kutatását és megválaszolását tűzi ki célként (Geographical Informational Science) (Golledge, 2002). Újabban, az állandó hálózati kapcsolattal és földrajzi helymeghatározó (GPS) egységgel rendelkező mobil eszközök (az okostelefonok) adnak új lökést az ilyen irányú kutatásokhoz: egyrészt rengeteg információ gyűlik össze a felhasználók tevékenységeiről (beleértve a térben való mozgásukat is), amelyeket ezekkel az eszközökkel végeznek – és GPS segítségével ezekhez hozzárendelhetők a földrajzi információk is. Másrészt új és újabb alkalmazások jelennek meg ezekre az eszközökre, amelyek térképszolgáltatást nyújtanak, de ezek már nem csak az adott környék utcahálózatát tartalmazzák (mint egy hagyományos, papíralapú térkép), hanem a térképre rávetítik a felhasználó által kért különböző információkat (pl. forgalmi adatokat, távolságokat, vagy éppen a környéken található éttermeket), azaz interaktívak ezek a térképek.

2. A mentális térkép1 és a mentális térképezés, mint kutatási módszer

A mentális térkép egy olyan mentális reprezentáció, amely egy hely struktúráját, a személy számára jelentésteli alkotóelemeinek viszonyait tartalmazza, szolgálja ezeknek tárolását, szervezését az emlékezetben, illetve segíti ezen tudáshoz való hozzáférést, (re)konstruálását. Nagyon lényeges, hogy ehhez kötve a környezethez való viszonyulásunkról is tartalmaz információkat (Holahan, 1982). Fontos ezen a ponton megjegyezni, hogy az elnevezés („térkép”) félreértésre adhat okot, hiszen nem statikus, képszerű reprezentációkról beszélünk eben az esetben. A mentális térképe egy aktív folyamat, amely az adott szituáció, feladat követelményeihez illeszkedően mozgósítja a környezettel kapcsolatos tudást (Downs és Stea, 1973).

A jelenséggel kapcsolatos kutatások két koncepció szerint fogalmazódnak meg (Dúll, 2009): az egyik irányzat a mentális térképek struktúrájával, illetve az adott háromdimenziós tér és a mentális térképek közötti „átfedések” kutatásával foglalkozik, míg a másik irányzat a kognitív térképek működésével fogalakozik, azaz azzal, hogy a mentális térkép hogyan tükrözi vissza az egyén környezetészlelését és –értelmezését.

Összefoglalóan mentális térképezésnek hívjuk azokat a kutatási módszereket, amelyek az emberek kognitív térképeit vizsgálják. Miután könnyen hozzáférhető Letenyei László (2006) kiváló összefoglalása a témában, itt csak a kutatásunk szempontjából érdekes kérdésekre térünk ki. A mentális térképezésnek nincs egységes módszertana. Ez egyfelől érthető és indokolt, hiszen adott kutatás szempontjából más és más kérdés lényeges. Közös annyi ezekben az eljárásokban, hogy valamiféleképpen a téri reprezentációkat vizsgálják. Más oldalról viszont ez azt is jelenti, hogy az egyes kutatásokban a kutató gyakorlottságára, intuíciójára van bízva az, hogy milyen módszert választ és hogy az interpretációi megfelelőek-e. Ez lényegesen megnehezíti az egyes kutatások eredményeinek alkalmazását és az eredmények összevetését. Nem titkolt célunk, hogy hosszútávon olyan módszertani eljárást dolgozzunk ki, amely a mentális térképezést több területen (pl. mikro- és makroterekben, tudományos- és alkalmazott kutatásokban) egységesen alkalmazhatóvá teszi.

A kutatások általában térkép-alapú interjút, vaktérképet vagy szabad rajzoltatásos technikát alkalmaznak. A rajzoltatásos vizsgálatok (vaktérkép és szabad felidézéses rajz) kiegészülnek interjúval is, ahol a vizsgálati személy elmondja, hogy mit rajzolt, miért stb. Ezek a módszerek kétség kívül alkalmasak arra, hogy bőséges kvalitatív adatot nyerjünk a vizsgálatban résztvevőktől. Hátránya viszont – mint a többi kvalitatív módszernek – hogy viszonylag kis létszámú mintával lehet így dolgozni, amely bizonyos kutatási kérdések kapcsán nem teszik lehetővé az általánosítást, problémát jelenthet az eredmények esetleges volta.

Éppen ezért merült fel az az igény, hogy dolgozzunk ki egy olyan vizsgálatsorozatot, amellyel valamiféle értelmezési kódrendszert tudunk a rajzokkal kapcsolatban nyújtani, anélkül, hogy a résztvevők részletesen elmesélnék az általuk készített rajz értelmezését. Első lépésként a vizsgálati keret és instrukció hatását vizsgáltuk meg a térképeken. Kutatásunk elsősorban feltáró jellegű, nagy hangsúlyt fektetünk a rajzok értékelésére, a kategóriarendszer kidolgozására. Emellett feltételezzük, hogy mind a keret (önkormányzati vagy pszichológiai vizsgálat), mind az instrukció (rajzolja le a Blaha Lujza teret/ rajzolja le a Blaha Lujza tér térképét) szisztematikus változásokat fog eredményezni a résztvevők által elkészített rajzokban.

3. Módszer

A mentális térképezéssel foglalkozó eddigi kutatásokban többféle instrukciót használtak, ezért vizsgálatunkban a két gyakran használt megfogalmazást alkalmaztuk, vagyis, hogy az adott helyszín lerajzolása során elhangzik a térkép szó, vagy sem: „Arra kérem, hogy rajzolja le a budapesti Blaha Lujza teret/a Blaha Lujza tér térképét!”

A vizsgálati keret meghatározása összetettebb feladat volt. Feltevésünk az volt, hogy az, hogy milyen témájú kutatásnak hiszik a vizsgálati személyek a rajzolási feladatot, befolyásolni fogja a mentális térképeiket. Két olyan keretet akartunk meghatározni, melyek megközelítése a lehető leginkább eltérő. Egy nagyon szabad, kötöttségektől mentes keretnek szántuk a pszichológiai vizsgálat keretet. Ezzel szemben egyfajta hivatalos keretet kerestünk. A településfejlesztési, önkormányzati, városrendezési kutatási keretek merültek fel, hiszen ilyen kutatásokban valóban használják ezt a technikát. A közérthetőségre törekedve végül az önkormányzati keret mellett döntöttünk. Ennek megfelelően a vizsgálat során a bevezetőben a következő mondat hangzott el: „Szeretném megkérni a jelenlevőket, hogy vegyenek részt egy önkormányzati/pszichológiai kutatásban!”

Ugyan hosszú távú célunk a rajzok további interjúk nélkül való elemzésének kidolgozása, ebben a szakaszban szükség volt arra, hogy a vizsgálati személyek kifejthessék, hogy mi volt az, amit nem tudtak a rajzon megjeleníteni. Erre a következő nyitott kérdést használtuk: „Gondoljon vissza az előbb készített rajzára! Arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi az, amit nem tudott vizuálisan megjeleníteni! Kérem írja le!”

Indoklásra szorul, hogy miért a Blaha Lujza teret választottuk az elemzésünk tárgyául. A Blaha Lujza tér Budapest leginkább közismert terei közé tartozik. A későbbi alkalmazhatóság szempontjából hasznosnak tartottuk egy olyan tér vizsgálatát, mely Budapest problémás terei közé tartozik, és mivel a Blaha Lujza tér Budapest egyik legfélelmetesebb tere (Brózik, Dúll, 2013) ezért kézenfekvő volt a választás.

3.1 Kódrendszer

3.1.1. Rajzok

Az adatfelvétel után a hatalmas mennyiségű adat kategorizációja, egy kódrendszer kidolgozása következett. A kódrendszer kialakításához a grounded theory módszert (Gelencsér, 2003) használtuk. Első lépésként egy olyan részletes tárgyleírást hoztunk létre, melyben az összes rajz összes beazonosítható elemét nevesítettük, az olyan általános kategóriáktól kezdve, mint például a „közlekedési csomópont”, vagy a „kereszteződés”, az olyan egyedi, csak egy-egy rajzon szereplő elemekig, mint például a „grillcsirkés lakókocsi”. Az így létrejött részletes listát csoportokra lehetett osztani, és olyan általánosabb kategóriákat létrehozni, mint például az „emberek”, „tömeg” (kis területen hat, vagy annál több ember), vagy az „útburkolati jelek”. Az így létrejött elemlistát2 binárisan kódoltuk, aszerint, hogy szerepel az elem adott rajzon vagy sem.

Az egyes elemek mellett a rajz egészére jellemző információkat is kódoltunk. Az instrukció hatását leginkább a térképszerűség kategórián belül mutatkozó különbségekben vártuk. A térképszerűség meghatározása nehéz feladat volt. Végül 5 féle kódot használtunk: térképszerű - szigorúan felülnézetből; térképszerű - felülnézet, de az elemek oldalnézetben láthatóak; oldalnézet; perspektivikus ábrázolás; egyéb (pl. nonfiguratív)3.

Bizonyos rajzok egyértelmű érzelmi töltettel rendelkeztek, ezért kialakítottuk az ennek megfelelő kategóriát. Az egyértelműen pozitív vagy negatív elemeket tartalmazó, vagy egészében szélsőséges érzelmi töltetet hordozó képeket kódoltuk. Amennyiben ilyen elemet nem találtunk, a rajzot semlegesnek minősítettük. Pozitív elemnek számított a rajzon szereplő szív, vagy mosolygós arc. Negatív elemnek a kés, vagy a dühös arckifejezés. A sematikusan ábrázolt emberek arckifejezését nem vettük számításba, azonban ahol jól kivehetően eltúlzott volt a mimika, ott azt kódoltuk.

A rajzokon szereplő feliratok kódolás szempontjából problémát okoztak, nehezen voltak értelmezhetőek. A kutatás során arra jutottunk, hogy a mentális térképeken szereplő feliratokat ugyanúgy a rajz részének kell tekinteni, mint a rajzolt elemeket, hiszen azok egyértelműen megjelennek a rajzoló kognitív térképén, és a rajzoló nem akarja, vagy nem tudja azt más eszközökkel kifejezni. Ugyanakkor a mindennapi életben bizonyos elemek – mint például a parkolót jelölő P betű, vagy a metrót jelentő M betű – már „elvesztette” a verbalitását, és ezeket egyfajta ikonként értelmeztük.

3.1.2. Rajzokhoz fűzött szöveges kiegészítések

A rajzokhoz hasonlóan a hozzájuk fűzött megjegyzéseket is kategorizáltuk. A kérdőívben nyitott kérdést használtunk, így nem csak azt írták le a vizsgálati személyek, hogy mit nem tudtak lerajzolni, megjeleníteni a lapon, hanem szabadabban értelmezve a kérdést, a térrel kapcsolatos véleményüket is leírták. Az első kategorizációs kör után 24 kód jelent meg, melyeket végül 14 kóddá sikerült összevonni.4 Ezek az elemzésben már kvantitatív adatként szerepelnek: minden kategória mentén minden vizsgálati személynél megszámoltuk az említések gyakoriságát.

A kódrendszer kialakítása után egy 10 rajzból álló mintán próbakódolást végeztünk, így fény derült a kódok eltérő értelmezésére, ezeket összehangoltuk, a kódok leírását pontosítottuk. A teljes minta kódolásánál a kódolók között kiugróan magas 91,4%-os egyetértést tapasztaltunk.

3.2. Vizsgálati személyek

A vizsgálatban 189 személy (52 férfi és 136 nő5) rajzait elemeztük. A vizsgálati személyek átlag életkora 22,9 (±6,4) év volt. 97 fő kapta azt az instrukciót melyben szerepelt a térkép szó, és 91 fő a térkép szó nélküli instrukciót. 78 fő az önkormányzati keretbe ágyazva végezte el a vizsgálatot, 110 fő esetében pedig a pszichológiai vizsgálati keretet használtuk. A vizsgálat során a visszautasítás aránya elenyésző volt. Az adatelemzés során súlyozott adatokkal6 dolgoztunk, így a minta a vizsgálati személyek neme és a vizsgálati keret szerinti eloszlása is egyenletes lett Súlyozva a mintát az alcsoportok a következőképpen alakultak: nem szerint 96 férfi és 107 nő, instrukció szerint térkép rajz 93, csak rajz 107 fő és vizsgálati keret szerint 109 önkormányzati- és 94 pszichológiai kutatás. Mivel így az alcsoportok létszáma egyenlőnek tekinthető, az összehasonlításoknál bízhatunk abban, hogy a talált különbségeket nem a minta egyenetlen eloszlása okozza.

3.3. A vizsgálat menete

A vizsgálat 2013 tavasza folyamán három budapesti felsőoktatási intézmény hallgatóinak körében, iskolai keretek között, csoportos tesztfelvétellel zajlott le. A vizsgálatot egy egységes, előre megfogalmazott bevezetővel kezdtük, melyben egyszer elhangzott, hogy mi a vizsgálati keret (vagyis, hogy egy pszichológiai vagy egy önkormányzati kutatásban való részvételről van szó), ill. két ízben elhangzott az instrukció, mely szerint a Blaha Lujza teret, vagy a Blaha Lujza tér térképét kell lerajzolni a vizsgálati személyeknek. A bevezetőben kértük az egyéni munkát, hogy a felmerülő kérdéseiket a vizsgálat befejeztével tegyék fel a rajzolók. Ennek elősegítéséhez elmondtuk, hogy „Nem a tökéletes rajzot várjuk, hanem azt szeretnénk, hogy azt rajzolja le, ami Önben él a Blaha Lujza térről, bármilyen legyen is az”. Azonban a csoportos felvételnek köszönhetően ez csak részlegesen teljesült, a hangosan feltett kérdések, a „hangosan gondolkozás”, illetve a kisebb létszámú – például az egymás mellett ülők – összedolgozása, esetleg az egymástól való ötletmerítés kiküszöbölhetetlen volt.

Az adatfelvétel folyamán a vizsgálati személyek előbb egy üres, A4-es méretű lapot kaptak, melyen semmilyen felirat vagy jelölés sem szerepelt, hogy még ezzel se befolyásoljuk őket abban, hogy a lapot milyen irányban tartva, vagy a lap mely pontján kezdik meg a rajzolást. Amint a vizsgálati személy jelezte, hogy készen van, megkapta a kérdőívet. A rajzok elkészítésére maximum húsz percet szántunk, de ez csupán 5-15 percet vett igénybe. Ezután a rajzokat a vizsgálatvezetők összeszedték, és kiosztották a kérdőíveket. A vizsgálati személyektől nem kértünk kódot, az összetartozó rajz és kérdőív beazonosításához a vizsgálatvezetők kódolták az elkészült rajzokat és kérdőíveket. Miután mindenki beadta a kérdőívet is, a vizsgálatvezetők feltárták a vizsgálat valódi célját, és ekkor nyílt alkalom a kérdések megvitatására is.

4. Eredmények

4.1. Rajzok

Az elemzés során a rajzokon szereplő elemeket (rajzi elemek) és a rajzokhoz fűzött megjegyzéseket kategóriákba soroltuk, majd ezek eloszlásait hasonlítottuk össze a különböző instrukciók és vizsgálati keretek mentén.

Elsőként a rajzi elemek és az instrukciók közötti kapcsolatot mutatjuk be. Alapvető kérdés, hogy az instrukció befolyásolja-e a tér térképszerű megjelenítését. A térképszerű rajzi megjelenítés szignifikánsan magasabb arányban jelent meg a térkép szót tartalmazó instrukció esetében, mint annak hiányában (χ²=25,65, df=4, p<0,00). Az egyes kategóriák mentén való eloszlás az 1. táblázatban látható.

csak rajz		instrukció
		térkép
Ábrázolás általánosságban	térképszerű - szigorúan felülnézetből	28	48
	térképszerű - az elemek oldalnézetben	45	39
	oldalnézet	14	4
	perspektivikus	21	3
	egyéb (pl. nonfiguratív)	2	0
Összesen		110

2. táblázat A térképszerű megjelenés eloszlása az instrukció függvényében

A térképszerűség mentén való elemzés különösen fontos, ha figyelembe vesszük, hogy ez nagymértékben meghatározza, hogy milyen elemek jelenhetnek meg a rajzon. A fákat, embereket vagy más, akár érzelmi töltetű elemeket (pl. hajléktalanok, kosz) szigorú felülnézetből szinte lehetetlen felismerhetően megjeleníteni. Ezek jelölésére leginkább feliratok és egyezményes jelek használhatóak (pl.: ♥, J). Mindkét térképszerű ábrázolási kategória esetében számolni kell azzal, hogy a Blaha Lujza tér különböző szintjeinek (felszín, aluljáró- és metrószint) megjelenítése technikai problémákba ütközik, holott ezek az egyes felhasználók számára kiemelt fontosságú helyek lehetnek.

A fentieknek megfelelően a térkép instrukció esetében kevesebb érzelmi megnyilvánulás volt látható a rajzokon, mint térkép szó hiányában (χ²=6,687, df=2, p<0,05). A semleges érzelmi töltetű képek megjelenési gyakoriságában nem volt különbség, azonban a negatív és a pozitív érzelmi töltet a térkép szó hiányában jelent meg gyakrabban (ld. 2. táblázat).

csak rajz		instrukció
		térkép
Érzelmi megnyilvánulás	negatív	8	1
	semleges	84	83
	pozitív	17	9
Összesen		109	93

2. táblázat Az érzelmi megnyilvánulások eloszlása az instrukció függvényében

Az érzelmi megnyilvánulásokban volt különbség a két instrukció hatására. Ugyanez megfigyelhető abban is, hogy csak rajz instrukció esetében a veszély kategória gyakrabban jelent meg (t=2,08, df=201, p<0,05) (ld. később), mint a térkép szó esetében, vagyis a rajzolók egy térképrajzolási feladatban utólag sem hiányolták ezeket az elemeket, nem érezték szükségesnek, hogy a rajzokon ritkán szereplő érzelmi töltetű, vagy veszélyes elemekkel kiegészítsék az elkészült rajzokat.

Az emberek (χ²=16,641, df=1, p<0,01) és a tömeg (χ²=10,895, df=1, p<0,01) kategória szignifikánsan gyakrabban jelent meg a térkép instrukció hiányában. Hasonló eredmények figyelhetők meg a villamos szerelvénnyel (χ²=5,598, df=1, p<0,05) és az autókkal (χ²=7,033, df=1, p<0,01) kapcsolatban is, ezek is gyakrabban jelentek meg csak rajz instrukciót kapott csoportnál. Ennél a csoportnál a térképszerű megjelenítéssel szemben egyfajta „utcai látkép” jelent meg a rajzokon. A térkép instrukció tehát nem hívja emberek megjelenítését a rajzokon. A két csoport között azonban nincs különbség abban a tekintetben, hogy a már elkészült rajzokról hiányolják-e az embereket. Az emberek a megjegyzésekben, mint tömeg jelentek meg (t=1,561, df=201, p=0.120). Azonban a csak rajz instrukciójú csoportban gyakrabban említették, hogy nem tudták ábrázolni a téren jelen levő veszélyt (t=2,08, df=201, p<0,05) (ld. később), ami elsősorban az ott található emberekhez (pl. hajléktalan, kisebbség, bűnözés) és nem a balesetek veszélyéhez köthető. Elmondhatjuk, hogy áttételesen, negatív érzelmekkel telített formában jelenik meg csak különbség az emberek ábrázolását illetően a két csoport között.

A rajzi elemek közül a főutak kereszteződése (amely a Blaha egyik fő funkciója) szignifikánsan gyakrabban jelent meg a térkép instrukció esetében (χ²=13,703, df=1, p<0,00). A szignifikáns eloszlásbeli különbség ellenére meg kell jegyezni, hogy a kereszteződést a csak rajz instrukció esetében is többen jelenítették meg, mint ahányan kihagyták (ld. 3. táblázat).

csak rajz		instrukció
		térkép
Kereszteződés	szerepel	58	72
	nem szerepel	51	20
Összesen		109	92

3. táblázat A kereszteződés kategória eloszlása az instrukció függvényében

Az összehasonlítások utolsó állomásaként áttekintjük a vizsgálati keret és a rajzi elemek közötti kapcsolatokat. Várakozásainkkal szemben nem találtunk szignifikáns különbséget (χ²=7,303, df=4, p=0,121) a térképszerű megjelenés tekintetében a különböző vizsgálati keretek között. Tehát az önkormányzati keret nem „hívja” a térképszerű ábrázolási formát. Azonban a vizsgálati keret meghatározását kevésbé hangsúlyoztuk a vizsgálat lebonyolításánál, mint az instrukcióét. Utóbbi kétszer, míg a vizsgálati keret csak egyszer, a vizsgálat felvezetésekor hangzott el.

Szignifikáns különbséget találtunk az érzelmi töltet kategória eloszlásában a vizsgálati keretek mentén (χ²=9,076, df=2, p<0,05). Az önkormányzati keretben több negatív érzelmi megnyilvánulás jelent meg, mint a pszichológiai keretben (ld. 4. táblázat), miközben a semleges és pozitív érzelmi megnyilvánulások eloszlása egyenletes volt a két csoport között. A negatív elemek rajzi megjelenése erős figyelemfelkeltő hatással rendelkezik. Hasonlóan a veszély kategóriához, a negatív rajzi elemek az önkormányzati keret esetében jelentek meg gyakrabban. Ezen eredmények hátterében ugyanaz az üzenet fedezhető fel, melyben a rajzoló a térrel kapcsolatos kritikus problémákra hívja fel a figyelmet.

önkormányzati		vizsgálati keret
		pszichológiai
Érzelmi töltet	negatív	10	0
	semleges	86	82
	pozitív	13	12
Összesen		109	94

4. táblázat Az érzelmi töltet kategória eloszlása a vizsgálati keret függvényében

4.2. Rajzokhoz fűzött megjegyzések

A rajzhoz fűzött megjegyzések egyik kategóriája a bizonytalanság kifejezése. Ez a kategória szignifikánsan gyakrabban jelent meg a térkép instrukció esetében (t=2,50, df=201, p<0,05). A térkép instrukció és ennek megfelelően a térképrajzolási feladat egy jó megoldás létét feltételezi, így ennek köszönhetően jelent meg gyakrabban a bizonytalanság kifejezése ebben a csoportban.

A térkép instrukció elsősorban a téri elemek megjelenítését hangsúlyozza (pl. épület, út, stb.) és nem a téren zajló történéseket, eseményeket és érzelmeket. Ezt támasztja alá, hogy a személyes benyomások (t=3,85, df=201, p<0,00), a veszély (t=2,08, df=201, p<0,05) és a mocsok (t=4,36, df=201, p<0,00) kategóriák szignifikánsan gyakrabban jelentek meg a térkép instrukció hiányában. Érdekes, hogy a különböző instrukciót kapott csoportok között nem mutatkozott szignifikáns különbség abban, hogy a rajzi elemek között megjelent-e a mocsok (χ²=0,864, df=1, p=0,353), mégis a térkép instrukció hiányában, amikor a vizsgálati személyek „szabad kezet kaptak”, a rajzolók hibaként jelezték, hogy nem jelenítették meg a mocsok kategóriába sorolt elemeket.

A rajzhoz fűzött megjegyzések elemzésében az instrukció után a vizsgálati keret hatását mutatjuk be. Ahogy a térkép instrukció esetében egy teljesítményorientált feladat helyzetet hoztunk létre, a vizsgálati keretek közül az önkormányzati keret az, amelyik ezt a szerepet tölti be. A rajzolók közül azok, akik a pszichológia keretbe ágyazva végezték a vizsgálatot tendencia szinten gyakrabban számoltak be arról, hogy a feladatot megfelelően végrehajtották, „mindent lerajzoltak” (t=-1,804, df=201, p=0,073), hiszen ebben a keretben a precizitás kevésbé hangsúlyos.

A személyes benyomások kategória eloszlásában nem találtunk szignifikáns különbséget (t=-0,687, df=201, p=0,493) a kétféle vizsgálati keret mentén. Holott azt vártuk, hogy a pszichológiai keret a személyes, élmény szintű megnyilvánulási formákat fogja erősíteni.

A veszély kategória, tehát annak említése, hogy a Blaha Lujza tér veszélyességét nem tudta a vizsgálati személy megjeleníteni a rajzon, gyakrabban jelenik meg az önkormányzati keretben (t=2,657, df=201, p<0,01): a résztvevők fontosnak tartották, hogy a veszélyes, negatív elemeket megjelenítsék a rajzokon, vagy megemlítsék, amelyeknek felhívó jellege is van, csakúgy, mint az alább bemutatott negatív érzelmi megnyilvánulásoknak is. Ugyanakkor a különböző instrukciók esetében a csak rajz instrukció esetében említették gyakrabban a veszély kategóriát (t=2,081, df=201, p=0,039). A térkép instrukció esetében olyan erős az ábrázolási forma kínálta keret, hogy az erősen korlátozza a személyes élmények, problémák megjelenítését.

A közlekedési kapcsolatokat az önkormányzati keret esetében szignifikánsan gyakrabban említették, mint a pszichológiai keret esetében (t=2,386, df=201, p<0,05), amely a tér Budapest közlekedésében játszott központi szerepére utalhat. Ugyanakkor a tér láthatóan a közlekedéshez kapcsolódó elemeit pl. járműveket (t=-3,794, df=201, p<0,00), vagy azok megállóit (t=-2,195, df=201, p<0,05) amiket testközelből, élményszerűen ismernek a rajzolók, azokat a pszichológia keretben jelenítették meg gyakrabban.

5. Konklúzió

Az eredmények értelmezésének kapcsán több korlátozó tényezőre ki kell térnünk .Az egyik, hogy a vizsgálatot felsőoktatási hallgatókkal végeztük, ennélfogva az eredmények életkorból fakadó eltérésekre nem világíthatnak rá, tehát semmiképpen sem tekinthető reprezentatívnak a kutatás. Másrészt, a minta alcsoportok szerinti illesztésének pontatlansága, illetve az emiatt alkalmazott súlyozás miatt, az eredményeink inkább iránymutatónak, tendenciaszintűnek. Illetve a módszertani leírásban említettük a kódolás és a csoportos tesztfelvétel nehézségeit. Utóbbinak és a hallgatókból álló mintának is köszönhető lehet a rajzolás során mutatott változatos, néha kifejezetten alacsony motivációs szint, ami többek között a rajzok kidolgozottságában és méretében is megmutatkozott. Ezzel együtt úgy véljük, hogy kutatásunk bíztató eredményeket hozott, alapvetően igazolta elvárásainkat.

Az egyik fontos eredmény a rajzok kapcsán a magas kódolói egyetértés: kutatásunk példa arra. hogy létrehozható egy „szótár”, amelynek alapján független megítélők gyakorlatilag teljes egyetértéssel tudták azonosítani a rajz alkotóelemeit, az alkotóelemek viszonyait. Természetesen ez az eredmény sem általánosítható, ez a kódrendszer speciálisan ennek a vizsgálatnak az elemzéséhez készült. Mindenesetre úgy gondoljuk, hogy jó alapja lehet egy általánosabb, más kutatásokban is alkalmazható kódrendszernek.

A mentális térképezés módszerének eddigi felhasználása során a kutatók nem fordítottak különösebb figyelmet az instrukciónak, ill. annak a vizsgálati keretnek a meghatározására, melyben kutatásukat végezték. Jelen kutatás eredményei szerint ezek nagy hatással bírnak az előhívott mentális térképre, legyen az rajzolt, vagy a rajzhoz fűzött hozzászólásokból kirajzolódó.

Az instrukcióban szereplő térkép szó erősen hívja a „hivatalos” térképek reprodukálását célzó ábrázolási formát. A rajzokon ritkábban jelennek meg érzelmi tartalmak, és ezeket utólag sem hiányolják a rajzolók. Annak ellenére, hogy a szubjektív- és érzelmi térképek egyre divatosabbak az urbanisták és a képzőművészek körében (de Vet, Bujdosó, 2011, Seres, 2010), ez a képzettársítás (személyes térkép) nem jelent meg a rajzolóknál. A térkép egy objektív, precízen definiálható entitásként jelenik meg a számukra. Erre utal, hogy a rajzolás során bizonytalanabbak voltak, és ritkábban érezték azt, hogy jól elvégezték a feladatot, mint a szabadabb instrukció esetében.

Mint azt a bevezetőben említettük, nem csak tudományos célból, hanem alkalmazási terültetek szempontjából is érdekes a mentális térképek kutatása: sorra jelennek meg az újabb és újabb technológiák, amelyek a téri információk gyűjtésére, tárolására és előhívására szolgálnak. Egyenlőre azonban keveset tudunk arról, hogy ezek közül melyik működik hatékonyabban, melyik kevésbé, és általában, hogyan hatnak az emberek mentális térképeire, illetve milyen viszonyban állnak azzal. Egy dolog már most biztosnak látszik: előbb-utóbb meg fog jelenni az igény arra, hogy ezek a térkép-szolgáltatások képesek legyenek a térrel kapcsolatos érzelmi, hangulati jellemzők kezelésére is.

Irodalomjegyzék

Brózik P, Dúll A. (2013): Városi biztonság környezetpszichológiai megközelítésben: egy kvalitatív kutatás eredményei. Szimpózium előadás: A Magyar Pszichológia Társaság XXII. Országos Tudományos Nagygyűlése. Kivonatkötet 195. o.

de Vet, A., Bujdosó A. (2011): Magyarország szubjektív atlasza Budapest. Budapest: Kitchen Budapest, HVG Könyvek

Downs, R. M. és Stea, D. (1973) Image and Environment. Cognitive Mapping and Spatial Behavior. Aldine Publ. Company, Chicago.

Dúll A. (2009) Környezet és alkalmazkodás: (környezet)pszichológiai megfontolások. In Dúll A. (szerk.) A környezetpszichológia alapkérdései. Helyek, tárgyak, viselkedés. L’Harmattan, Budapest. 69-100. o.

Gelencsér K. (2003) Grounded theory. Szociológiai Szemle, (1.). 143–154. o.

Golledge, R. G. (2002) The Open Door of GIS. In: Bechtel, R. B. és Churchman, A. (szerk.) (2002) Handbook of Environmental Psychology. John Wiley & Sons, Inc., New York. 244-255. o.

Holahan, C. J. (1982) A környezet megismerése: környezeti kogníció. In Dúll A. és Kovács Z. (szerk.) (1998) Környezetpszichológiai szöveggyűjtemény. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen. 47-81. o.

Letenyei L. (2006) Mentális térkép szerkesztése. In. Letenyei L. (szerk.) Településkutatás I. TeTT könyvek, Budapest. 147-185. o.
elérhető az interneten: http://www.mentalmap.org/files/6mentmap.pdf (utolsó letöltés: 2013. augusztus 30.)

Seres Sz. (kurátor)(2010): Szubjektív Budapest Tér-kép kiállítás. kurátor: Centrális Galéria. 2010. október 20. - december 2.

Jegyzetek