Szegedi Tudományegyetem, Neveléstudományi Doktori Iskola1
Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Magatartástudományi Intézet2

tamas050510@gmail.com1
pikobettina@yahoo.com2

---

Bevezetés

Hazai és nemzetközi kutatási eredmények egyaránt arról számolnak be, hogy hazánk felnőtt lakosságának fizikai aktivitása elmarad a legtöbb európai országokéhoz képest (Szabó, 2003). Az egészségmagatartási szokások vizsgálatai is azt a szomorú tényt tükrözik, hogy a társadalom által fontosnak tartott értékek között nem szerepel az egészség. Ezt támasztja alá az a kutatás (OECD, 2011) is, ami az elmúlt 50 évet áttekintve azt elemezte, hogy milyen mértékben változott a felnőttek egészségi állapota, valamint a várható élettartam emelkedett-e, stagnált vagy csökkent. Míg a legtöbb vizsgált országban nagyobb mértékű emelkedés volt tapasztalható mind a két esetben, addig hazánkat csak kisebb mértékű emelkedés jellemezte. Az eredmények tükrében elmondhatjuk, hogy kiemelt szerepet kell betöltenie a prevenciónak, amit már serdülőkorban, de leginkább serdülőkor előtt prioritásként kell kezelni a nevelői munkában. Ha górcső alá vesszük a serdülők fizikai aktivitási és egészségmagatartási szokásait is, akkor már érthető, hogy miért van a felnőtt társadalomnak lemaradása. Az egészségmagatartási változók közül a dohányzás (Ács és mtsai, 2011; Csizmadia és Várnai, 2003), és az alkohol kipróbálásának (Németh és Költő, 2010) az időpontja igen fiatalkorra datálható. Kiemelendő az a tény is, hogy minél korábban szerez tapasztalatot a serdülő valamelyik egészségkárosító szerrel kapcsolatban, annál nagyobb a valószínűsége, hogy felnőttkorára rendszeres fogyasztóvá válik (Csizmadia és Várnai, 2003). Sajnos a fizikai aktivitás tekintetében sem tudunk jó hírrel szolgálni, ugyanis több tanulmány is arról számol be, hogy a kötelező testnevelés órán kívül kevés fiatal sportol vagy mozog aktívan. Különös figyelmet kell szentelni a lányokra, hiszen ők szignifikánsan kevesebbet mozognak, mint a fiúk (Hamar, 2005). Szabó (2003) kutatásában nemcsak a nemek közti különbségekre hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy az életkor növekedésével egyre inkább csökken a fizikai aktivitás. A röviden felvázolt helyzet nem igazán kecsegtető a jövőre nézve, így minden olyan pedagógiai vagy pszichológiai lehetőséget meg kell ragadni, amivel pozitív hatást gyakorolhatunk a serdülők egészségmagatartására és az egészség, mint fő érték kialakítása irányába.

Egyik ilyen eszköz lehet a pozitív pszichológia, és azon belül a flow, mint áramlatélmény gyakoribbá tétele a gyerekek hétköznapjaiban, és az anti-flow (unalom, apátia, szorongás) élmények csökkentése. A pozitív pszichológia irányzat alapköveit Martin Seligman (2002) tette le, ami paradigmaváltást eredményezett a pszichológiában. Az új szemlélet középpontjában „az optimális működés és a pszichés »jó közérzet« (well-being) áll; azok a lehetőségek és gyakorlati módszerek foglalkoztatják, amelyek segítségével – erősségeinek és erényeinek felhasználásával – az egyén élete tevékennyé és értelmessé válhat” (Szummer, 2008, 336). Az irányzat egy másik jeles képviselője az a magyar származású, Amerikában élő professzor, akinek a neve eggyé olvadt az „áramlatelmélet” jelenséggel. Csíkszentmihályi Mihály kutatásának a középpontjában azok a tevékenységek állnak, amelyek során az adott tevékenységet végző személy a kiteljesedés élményét éli át (Csíkszentmihályi, 1997). Maga a flow élmény olyan célok (egyértelmű) meghatározásában rejlik, ami képességeinknek éppen megfelelő nehézségű. Amennyiben ezek nincsenek megfelelő összhangban, anti-flow élmények (apátia, unalom, szorongás) alakulhatnak ki. A flow élmény átélését a következő gondolattal lehet a legjobban érzékeltetni: „…A flow a lélek szárnyalásának megélése, az út élménye, amely út a boldogságot eredményező célállomásokon keresztül halad az önkiteljesülés határtalanságába. A flow arról szól, hogy mit élünk át az úton, amelyen igyekszünk valahová, illetve arra vonatkozik, hogy mikor érezzük magunkat jól azon az úton, amelyen egy fontos cél felé igyekszünk” (Oláh 2005, 112).

Nemzetközi kutatások mellett hazánk egyik legjelentősebb flow élmény kutatója, Oláh Attila számos vizsgálatot végzett a serdülők különböző élethelyzeteiben (iskola, család, barát, egyedüllét). Eredményei alapján arról számolhatunk be, hogy az iskolai környezet az, ahol a serdülők gyakrabban találkoznak az anti-flow élményekkel, mint a flow élménnyel (Oláh, 1999; Dániel, 2010). Egy későbbi vizsgálat (Oláh, 2005) kitért más élethelyzetekre is. A serdülők a flow élményekkel legtöbbször a barátokkal együtt élik át. Sorban a következő a család, majd pedig az egyedüllét. Ezek az eredmények egybecsengnek Csíkszentmihályi (1997) kutatási eredményeivel is.

Láthatjuk tehát, hogy azon a területen, ahol a gyermekek nevelésének kellene megvalósulnia, inkább az anti-flow élmények megtapasztalása a jellemzőbb. Ennek egyik oka a képességnek nem megfelelő feladatmeghatározás. A másik, és egyben egy érdekes ok pedig a pedagógus személyisége. Számos kutatás foglalkozik ezzel a kérdéskörrel (Bakker, 2003; Bodoni és- Kádár, 2012; Imre, 2004; Smirthrim és mtsi, 2008), amelyek egyértelműen rámutatnak arra, hogy a pedagógus/edző flow-teremtő képessége szükséges ahhoz, hogy a tanóra keretén belül gyakoribb flow élményt alakítson ki a gyerekek számára (Bakker és mtsai, 2011). Oláh (1999) szerint is az egyén személyiségének kiemelt szerepe van abban, hogy valaki flow élményt élhessen át. Az elmélet alapján kérdésként merülhet fel, hogy van-e különbség egy sportoló és egy nem sportoló serdülő flow élmény gyakorisága között? Vagy a különböző szakterületeken belül van-e eltérés a flow és anti-flow élmények tekintetében? Erre választ Csíkszentmihályi (2010) kutatása ad. A vizsgálatban olyan tehetséges gyerekek érzéseit vizsgálta, akik különböző szakterületen (matematika, természettudományok, zene, sport és művészetek) tevékenykedtek, és azon belül pedig a következő faktorokra fókuszált: boldogság, hatékonyság, belső motiváció, koncentráció. Összességében elmondható, hogy minden területen jelen vannak a vizsgált faktorok, és ezek a szakterület specifikusságából adódóan kerültek rangsorolásra. Például egyes területen egyből jelentkezik az eredmény, míg más esetben (pl. sport) erre jóval többet kell várni a visszacsatoláshoz. Azonban a sport az a szakterület, ami további plusz értékekkel rendelkezik, úgymint az élettani és a társas kapcsolatok fejlődését eredményező hatások (Pikó és Keresztes, 2006).

Kutatásunk célja a fentiek értelmében az volt, hogy megállapítsuk, van-e eltérés a sportoló és nem sportoló serdülők flow és anti-flow élményeiben, illetve a nem, valamint a dohányzás és alkoholfogyasztás befolyásolja-e ezeket az összefüggéseket.

Minta és módszer

Felmérésünket 2012. év májusában végeztük el Debrecenben, az úgynevezett „Ifjúsági sportkutatás” projekt keretén belül. A felmérésben három középfokú intézmény vett részt: egy sporttagozatos, egy vegyes és egy általános tantervű. Összesen 413 értékelhető kérdőívet tudtunk feldolgozni, a diákok közül 51,8% sporttagozatos volt, 48,2% pedig általános gimnáziumi osztályban tanult. A megkérdezett diákok átlagéletkora 18,3 év (szórás: 1,2 év) volt. A nemek arányában nem mutatkozott jelentős különbség a két csoport között (sporttagozatosok: 59,8% fiú és 40,2% lány, a sima gimnáziumi csoportban: 54,8% fiú és 45,2% lány; p>0,05).

Kutatásunk alapját egy önkitöltéses kérdőív alkotta, amely kiterjedt a szociodemográfiai információk mellett a fiatalok egészségmagatartási szokásainak a megismerésére is. Az erre vonatkozó részben megkérdeztük a fiatalokat, milyen gyakorisággal van kapcsolatuk az egészségkárosító magatartási tényezőkkel, úgymint a dohányzás és az alkoholfogyasztás (Kann, 2001). Ennek kapcsán mértük az életprevalenciát („valaha”), illetve a háromhavi prevalenciát („Az elmúlt három hónapban hányszor cigarettáztál/ittál alkoholt?”). Jelen elemzés során a válaszokat egyszerű igen/nem formában, azaz a mennyiségtől függetlenül dichotóm kategóriákban alkalmaztuk, mint prevalencia értékeket. Az egészségi állapot felmérése keretén belül kíváncsiak voltunk, hogyan értékelik saját egészségi állapotukat a megkérdezettek a korcsoportjukhoz viszonyítva: „Milyennek tartod egészségi állapotodat a hasonló korúakkal összehasonlítva?”. A válaszok a következők lehettek: kiváló = 4, jó = 3, megfelelő = 2, rossz =1.

A flow valamint az anti-flow élmény mérésére az Oláh Attila és munkatársai által készített Flow kérdőívet alkalmaztuk, amelynek néhány elemét Csíkszetmihályi M. és M. W. Larson (1984) kérdőívéből vették át, a szerzők hozzájárulásával (Oláh, 1999). Maga a kérdőív egy szituáció-reakció kérdőív, ami azt jelenti, hogy bármilyen élethelyzet mérésére alkalmas. A 22 tételt tartalmazó kérdőívet négy alskálára lehet bontani: flow (tizenegy item), apátia (három item), unalom (négy item) és szorongás (négy item). A tanulók ötfokozatú Likert-skálán értékelhették az érzéseiket a feltett kérdésekre. A megbízhatósági (Cronbach alpha) értékek a saját mintával a következők lettek: 0,56 (flow), 0,67 (szorongás), 0,62 (unalom) és 0,62 (apátia).

Az adatok feldolgozásához, amelyet SPSS programmal végeztünk, kereszttábla-elemzést használtuk, Khi-négyzet próbával tesztelve a statisztikai szignifikanciát a csoportbeli eltérésekre vonatkozóan (p < 0,05) valamint kétmintás t-próbát is alkalmaztunk az adatok kiértékelése során, a változók jellegétől függően. Végül korrelációelemzéssel a flow és anti-flow változók közötti kétoldalú kapcsolatokat teszteltük.

Eredmények

Az I. táblázatban az egészségmagatartási változók és az egészség önértékelésének az eredményeit látjuk. Az általános tantervű diákok közül szignifikánsan többen számoltak be arról, hogy dohányoztak már (p < 0,05). A háromhavi prevalencia esetén is az általános tagozatra járók jeleztek gyakoribb fogyasztást, ami a szignifikancia szintet tekintve erősebb (p <0,01) mint a kipróbálás esetén kapott eredmény. Az alkoholfogyasztás életprevalenciája tekintetében nem volt azonban eltérés a két csoport között (p> 0,05). Tovább elemezve az alkoholfogyasztást és annak mennyiségét, az ún. „nagyivászat” esetén csak minimálisan, de némileg megközelítette a szignifikancia küszöböt az eltérés (p = 0,08), de már a sporttagozatosok javára. A sporttagozatos tanulók az egészségi állapotukat összességében szignifikánsan pozitívabban ítélték meg, mint az általános tantervű hallgatók (p<0,01).

Egészségállapot	Sporttagozatos (%)	Általános (%)	Khi2-próba
Dohányoztál-e már valaha?*
Igen	57,3	67,5	Pearson Khi2=4,1 (df:1)
Nem	42,7	32,5
Fogyasztottál-e már alkoholt valaha?
Igen	91,1	90,4	Pearson Khi2=0,06 (df:1)
Nem	8,9	9,6
Dohányoztál az elmúlt három hónapban? **
Igen	33,5	46,4	Pearson Khi2=6,5 (df:1)
Nem	66,5	53,6
Alkoholt fogyasztottál az elmúlt három hónapban?
Igen	84,4	78,3	Pearson Khi2=2,3 (df:1)
Nem	15,6	21,7
Nagyobb mennyiség_ alkoholt fogyasztottál-e az elmúlt három hónapban?#
Igen	66,2	57,2	Pearson Khi2=3,2 (df:1)
Nem	33,8	42,8
Milyennek tartod egészségi állapotodat?**
Kiváló	45,1	33,1
Jó	42,7	45,2
Elfogadható	10,3	21,1
Rossz	1,9	21,1

I. táblázat: Egészségmagatartási változók és az egészség önértékelése a középiskola típusa szerint

Megjegyzés: Az elemzés Khi2 – próbával szignifikánsnak bizonyult a *-gal jelölt esetekben

***p<0,001; **p<0,01; *p<0,05; #p=0,08

A II. táblázatból kiderül, hogy a sporttagozatra járó diákok gyakrabban élnek át pozitív élményt a mozgásos tevékenységek során, mint a hasonló korú társaik, akik általános tagozatra járnak. Ugyanakkor a szorongás negatív érzése is gyakrabban jelentkezik. A nemek vizsgálatánál a fiúk élnek át gyakoribb flow élményt. Az anti-flow élmények (szorongás, unalom, apátia) körében viszont nem találtunk szignifikáns különbséget, bár az átlagok alapján a fiúk többször kerülnek anti-flow élményekkel szembe, mint a lányok.

	Flow	Szorongás	Unalom	Apátia
Tagozat (Átlag, szórás) Sporttagozat Általános t-próba	4,15 (0,663) 3,86 (0,785) p<0,01	2,09 (0,598) 1,86 (0,565) p<0,01	1,77 (0,603) 1,73 (0,558) p>0,05	2,16 (0,734) 2,18 (0,811) p>0,05
Nem (Átlag, szórás) Fiú Lány t-próba	4,15 (0,698) 3,85 (0,753) p<0,01	2,01 (0,623) 1,94 (0,554) p>0,05	1,76 (0,613) 1,74 (0,541) p>0,05	2,19 (0,777) 2,15 (0,764) p>0,05

II. táblázat: Flow és anti-flow élmények megjelenése a különböző tagozaton és a nemek esetén

Az egész minta vizsgálatánál mind a flow, mind az anti-flow élmények esetén találtunk szignifikáns különbséget. Flow élmény hatására kevesebb az alkoholfogyasztás, míg unalom esetén megnőhet a dohányzás gyakorisága.

	Flow	Szorongás	Unalom	Apátia
Nagyivás (Átlag, szórás) Nem Igen t-próba	4,13 (0,75) 3,95 (0,72) p<0,05	1,91 (0,55) 2,02 (0,61) p>0,05	1,68 (0,54) 1,80 (0,60) p>0,05	2,11 (0,80) 2,21 (0,75) p>0,05
Alkohol háromhavi prevalencia (Átlag, szórás) Nem Igen t-próba	4,19 (0,70) 3,98 (0,74) p<0,05	1,99 (0,58) 1,98 (0,59) p>0,05	1,75 (0,50) 1,75 (0,59) p>0,05	2,24 (0,79) 2,16 (0,77) p>0,05
Dohányzás háromhavi prevalencia (Átlag, szórás) Nem Igen t-próba	4,07 (0,71) 3,94 (0,76) p>0,05	1,97 (0,58) 2,00 (0,61) p>0,05	1,70 (0,56) 1,83 (0,60) p<0,05	2,13 (0,74) 2,24 (0,81) p>0,05
Alkohol életprevalencia (Átlag, szórás) Nem Igen t-próba	4,08 (0,85) 4,01 (0,73) p>0,05	1,98 (0,56) 1,98 (0,59) p>0,05	1,82 (0,55) 1,75 (0,58) p>0,05	2,33 (0,89) 2,16 (0,76) p>0,05
Dohányzás életprevalencia (Átlag, szórás) Nem Igen t-próba	4,10 (0,71) 3,96 (0,75) p>0,05	2,03 (0,58) 1,95 (0,59) p>0,05	1,74 (0,57) 1,77 (0,58) p>0,05	2,17 (0,78) 2,17 (0,76) p>0,05

III. táblázat: Flow és anti-flow élmények összefüggése az egészségmagatartási változókkal a vizsgált mintán

Hasonlóan az előző táblázathoz, megnéztük a sporttagozatra járó diákok egészségmagatartási szokásait. Egyértelműen látszik, hogy flow élmény esetén az egészségmagatartási tényezők minden esetben szignifikánsan különböznek. Az anti-flow élmények eredményei alapján, a szorongás esetén egyetlenegy tényezővel sem találtunk értékelhető különbséget, addig az unalomnál két alkalommal (elmúlt három hónapban nagyobb mennyiségű alkohol, dohányzás háromhavi prevalencia) az apátia esetén pedig egy alkalommal (dohányzás háromhavi prevalencia). Bár, csak három esetben találtunk szignifikáns különbséget, de az átlagok alapján elmondhatjuk (egy esetet kivéve), hogy összességében az anti-flow élmények negatívan függnek össze e tényezőkkel.

	Flow	Szorongás	Unalom	Apátia
Alkohol nagyivás (Átlag, szórás) Nem Igen t-próba	4,43 (0,57) 4,02 (0,66) p<0,01	2,01 (0,55) 2,14 (0,61) p>0,05	1,65 (0,56) 1,83 (0,61) p<0,05	2,03 (0,72) 2,23 (0,74) p>0,05
Alkohol háromhavi prevalencia (Átlag, szórás) Nem Igen t-próba	4,43 (0,56) 4,11 (0,66) p<0,05	2,07 (0,472) 2,10 (0,62) p>0,05	1,65 (0,46) 1,79 (0,62) p>0,05	2,22 (0,67) 2,15 (0,74) p>0,05
Dohányzás háromhavi prevalencia (Átlag, szórás) Nem Igen t-próba	4,23 (0,59) 4,00 (0,76) p<0,05	2,08 (0,59) 2,12 (0,60) p>0,05	1,67 (0,58) 1,98 (0,59) p<0,01	2,06 (0,67) 2,38 (0,81) p<0,01
Alkohol életprevalencia (Átlag, szórás) Nem Igen t-próba	4,56 (0,55) 4,12 (0,66) p<0,01	1,98 (0,42) 2,10 (0,61) p>0,05	1,57 (0,40) 1,79 (0,62) p>0,05	2,07 (0,59) 2,17 (0,75) p>0,05
Dohányzás életprevalencia (Átlag, szórás) Nem Igen t-próba	4,28 (0,58) 4,06 (0,70) p<0,05	2,11 (0,59) 2,08 (0,60) p>0,05	1,67 (0,61) 1,84 (0,59) p=0,05	2,06 (0,70) 2,24 (0,75) p>0,05

IV. táblázat: Flow és anti-flow élmények összefüggése az egészségmagatartási változókkal sporttagozaton

Az általános tagozatra járó diákok egészségmagatartási szokásainak vizsgálati eredményeit mutatjuk be a soron következő táblázatban. A flow élmény terén egy esetben sem kaptunk szignifikáns különbséget. Az anti-flow élmények eredményei alapján, a szorongás esetén egy tényezővel kapcsolatban sem találtunk különbséget, az unalom és az apátia esetén pedig csak egy-egy alkalommal kaptunk szignifikáns eltérést.

	Flow	Szorongás	Unalom	Apátia
Alkohol nagyivás (Átlag, szórás) Nem Igen t-próba	3,87 (0,78) 3,86 (0,78) p>0,05	1,82 (0,55) 1,88 (0,58) p>0,05	1,71 (0,53) 1,75 (0,58) p>0,05	2,18 (0,87) 2,18 (0,76) p>0,05
Alkohol háromhavi prevalencia (Átlag, szórás) Nem Igen t-próba	4,01 (0,76) 3,82 (0,79) p>0,05	1,93 (0,65) 1,84 (0,54) p>0,05	1,84 (0,53) 1,71 (0,56) p>0,05	2,26 (0,87) 2,16 (0,79) p>0,05
Dohányzás háromhavi prevalencia (Átlag, szórás) Nem Igen t-próba	3,84 (0,80) 3,89 (0,77) p>0,05	1,82 (0,53) 1,90 (0,60) p>0,05	1,75 (0,52) 1,71 (0,59) p>0,05	2,23 (0,82) 2,12 (0,80) p>0,05
Alkohol életprevalencia (Átlag, szórás) Nem Igen t-próba	3,59 (0,84) 3,88 (0,77) p>0,05	1,99 (0,69) 1,84 (0,55) p>0,05	2,08 (0,58) 1,70 (0,54) p<0,01	2,61 (1,1) 2,14 (0,76) p<0,05
Dohányzás életprevalencia (Átlag, szórás) Nem Igen t-próba	3,85 (0,79) 3,86 (0,78) p>0,05	1,93 (0,56) 1,82 (0,57) p>0,05	1,82 (0,51) 1,70 (0,57) p>0,05	2,31 (0,86) 2,11 (0,77) p>0,05

V. táblázat: Flow és anti-flow élmények összefüggése az egészségmagatartási változókkal általános tagozaton

Az egészségi állapot önértékelése az általános tagozatosok körében a flow-val pozitívan korrelál, míg az anti-flow élmények közül a szorongás és unalom rosszabb egészségértékeléssel jár együtt. A sporttagozatosok esetén viszont az egészségi állapot egyik anti-flow élménnyel sem függ össze szignifikánsan.

	Flow	Szorongás	Unalom	Apátia	Egészségi állapot önértékelése
Flow	-	- 0,246**	- 0,440**	- 0,457**	0,262**
Szorongás	- 0,323**	-	0,452**	0,537**	0,046
Unalom	- 0,484**	0,578**	-	0,675**	0,066
Apátia	- 0,433**	0,552**	0,718**	-	0,119
Egészségi állapot önértékelése	0,246**	0,184*	0,171*	0,136	-

VI. táblázat: A flow és anti-flow élmények korrelációja az egészségi állapottal (Spearman-féle korreláció)
Megjegyzés: A sporttagozatosok eredményei az átlag felett, az általános tagozatra járóké pedig az átló alatt láthatók. *p<0,05 **p<0,01

Megbeszélés

Vizsgálatunk célja, hogy megvizsgáljuk a serdülők – sporttagozatos, valamint normál tantervű diákok–egészségmagatartását, és azok összefüggéseit a flow és anti-flow élményekkel. Eredményeink megerősítik azt a tényt, hogy a fiatalok körében nagy szerepet tölt be az egészségkárosító szerek használata, amivel igen fiatalon megismerkednek (Ács és mtsai, 2011; Német és Költő, 2010). Szignifikáns különbséget kaptunk a dohányzás és a „nagyivászat” esetén is. A dohányzásnál az általános tantervű osztályokba járók jeleztek nagyobb gyakoriságot, míg a nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztás esetén a sporttagozatos diákok. Ennek ellenére a sporttagozatos diákok jobbnak ítélik egészségi állapotukat a hasonló korú társaikkal összevetve.

A további elemzésekbe a flow és anti-flow élmények jelenlétét is vizsgáltuk, és elmondhatjuk, hogy a sporttagozatosok élnek át gyakoribb flow-t (áramlatélményt), ami preventív hatást gyakorolhat a szerfogyasztás gyakoriságára. A sport területe kitüntetett szerepet tölt be a flow állapot elérésében, és olyan pozitív értéktartalmakkal bír, ami jobb egészségmagatartást eredményezhet (Fredricks és Eccles, 2006; Németh, 2007; Peretti-Watel és mtsai 2003). Az általános tagozatos diákoknál sem a flow pozitív, sem pedig az anti-flow negatív hatását nem tudtuk bizonyítani a vizsgálat eredményeiből. Az egészségmagatartási változók mellett egy szubjektív faktort (egészség önértékelése a saját korosztállyal összehasonlítva) is vizsgáltunk. Elmondhatjuk, hogy általános tagozaton az anti-flow élmények jelenléte rosszabb egészségértékeléssel jár együtt, míg sporttagozaton egyik anti-flow élménnyel sem függ össze szignifikánsan. Tehát a flow élmény pozitív irányba terelheti az egészségmagatartási faktorokat, aminek köszönhetően egy egészségben hosszabb, és boldogabb élet lehetőségét teremthetjük meg (Seligman és Csíkszentmihályi, 2000). A nemek vizsgálatánál szignifikánsan a fiúk élnek át gyakrabban flow élményt, ami az egészségmagatartásukban és a sporthoz való viszonyukban is megmutatkozik (Hamar, 2005).

Összefoglalásként elmondható, hogy a sportolók gyakoribb flow élményről számolnak be, ami kedvezően hat egészségmagatartásukra, míg a nem sportoló társaik esetében ez nem igazolható. Mindezek alapján arra következtethetünk, hogy az áramlatélmény (flow) preventív eszköz lehet a serdülők egészségmagatartásának a kialakítása, valamint a sporttal kapcsolatos attitűdök formálása során. Éppen emiatt nagyon fontos a pedagógusok személyisége és céltudatos viselkedése (Smirthrim és mtsi, 2008; Bakker, 2003). A sport területén kiemelten fontos a tanár/edző támogató és flow-teremtő szerepe (Bakker és mtsai, 2011). Külön figyelmet kell szentelnünk a lányokra, ugyanis kevesebbszer tapasztalják meg a flow élmény pozitív hatását, és ezzel párhuzamosan viszont gyakoribb szerfogyasztók, mint a fiúk. Amennyiben sikerül ezt a pedagógiai/pszichológiai eszközt alkalmaznunk a tanórákon, lehetőségünk lesz hazánk lakosságának egészségi mutatóin javítani. Ellenkező esetben tovább mélyítjük a szakadékot hazánk és Európa között. A flow erősítésével viszont esélyt adhatunk a serdülőknek, hogy egészségesebb és boldogabb életet éljenek a jövőben.

Irodalom

Ács P., Borsos A., Rétsági E. (2011): Gyorsjelentés a magyar társadalom életminőségét befolyásoló fizikai aktivitással kapcsolatos attitűdjeiről. Magyar Sporttudományi Társaság, Budapest, 15-37.

Bakker, A. B. (2003): Flow among music teachers and their students: The crossover of peak experiences. Journal of Vocational Behavior, 66, 26–44.

Bakker, A.B., Oerlemans, W., Demerouti, E., Slot, B.B., Ali, D.K. (2011): Flow and performance: A study among talented Dutch soccer players. Psychology of Sport and Exercise, 12, 442-450.

Bodoni Á., Kádár A. (2010): A flow élmény megélése, mint a pedagógiai siker alapfeltétele. Kolozsvár: Erdélyi Pszichológiai Szemle, 10(1), 75-100.

Csizmadia P., Várnai D. (2003): Dohányzás és alkoholfogyasztás. In: Aszmann Anna (szerk.): HBSC Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása. Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Budapest, 49–60.

Csíkszentmihályi M. (1997): Flow. Az áramlat. Akadémia Kiadó, Budapest.

Csíkszetmihályi M. (2010): Tehetséges gyerekek, Flow az iskolában. Nyitott Könyvműhely, Budapest.

Csíkszentmihályi M., Larson, M.W. (1984): Being Adolescent. Basic Books, New York.

Dániel B. (2010): A tanulás öröme, a lélek egészsége. XIII. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia, Kolozsvár.

Fredricks, J. A., Eccles, J. S. (2006): Is extracurricular participation associated with beneficial outcomes? Concurrent and longitudinal relations. Developmental Psychology, 42, 698–713.

Hamar P. (2005): A rendszeres testedzés helye és szerepe a serdülőkorú lányok életvitelében. Új Pedagógiai Szemle, 10, 68-75.

Imre N. (2004): Öröm, unalom és szorongás a tanórákon. In: Nagy M., Hermann Z., Imre N., Schmidt A. (szerk.): OKI műhelytanulmányok 3., Országos Közoktatási Intézet, Budapest.

Kann, L. (2001): The Youth Risk Behavior Surveillance System: Measuring health-risk behaviors. American Journal of Health Behavior, 25, 272-277.

Németh. Á. (2007): Fizikai aktivitás és táplálkozási szokások serdülőkorúak körében. Új Diéta, 6, 10–11.

Németh Á., Költő A. (szerk.) (2010): HBSC Serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja. Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Budapest, 35-46.

OECD (2011): Health at a Glance 2011: OECD Indicators, OECD Publishing 24.

Oláh A. (1999): A tökéletes élmény megteremtését serkentő személyiségtényezők serdülőkorban. Iskolakultúra, 6-7, 15-27.

Oláh A. (2005): Érzelmek, megküzdés és optimális élmény. Trefort Kiadó, Budapest.

Peretti-Watel, P., Guagliardo, V., Verger, P., (2003): Sporting activity and drug use: Alcohol, cigarette and cannabis use among elite student athletes. Addiction, 98(9), 1249-1256.

Pikó B., Keresztes N. (2006): Physical activity, psychosocial health and life goals among youth. Journal of Community Health, 31(2), 136-145.

Seligman, M.E.P. (2002): Positive psychology, positive prevention, and positive therapy. In: Snyder, C.R., Lopez, S. (eds.): Handbook of positive psychology. Oxford University Press, New York, 3-9.

Seligman, M. és Csikszentmihalyi, M. (2000): Positive psychology: An introduction. American Psychologist, 55, 5-14.

Smirthrim, K., Garbati, J., Upitis, R. (2008): Engagement in learning: The role of rhythm. Ppaper presented at the American Educational Research Association Annual Meeting, New York, March 24-28.

Szabó Á. (2003): A napirend néhány jellemzője. In Aszmann Anna (szerk.): HBSC Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása. Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Budapest, 38–41.

Szummer Cs (2008): Jó közérzet a kultúrában. BUKSZ, 20(4), 334-344.