A műhelymunkák, szakdolgozatok során hasonló eljárásokat kell végrehajtani, mint amit egy nagyobb, akár éveken átívelő kutatásban kellene tennünk. Ritkább esetekben természetesen egy műhelymunka vagy szakdolgozat is éveken átívelő kutatás eredménye lehet – bár a gyakorlat azt mutatja, hogy ez az állítás mégsem állná meg teljes egészében a helyét.

Alap posztulátumként tehát feltételezzük azt, hogy egy műhelymunka lépései nagyvonalakban az alábbi módon építhetők fel.

I. Téma kiválasztása

II. Szakirodalom áttekintése, releváns irányok meghatározása

III. Saját munka körvonalazása (ebben az is szerepel, hogy milyen szakmai kérdésekre keressük a választ)

IV. Kérdőívek kiválasztása, készítése (kutatási forgatókönyv kialakítása – a kutatási terv és forgatókönyv különbségeit a Kutatásmódszertan előadáson megbeszéltük)

V. Adatfelvétel: interjúk, kérdőívek, kísérleti helyzetből nyert adatok

VI. Adatrögzítés

VII. Saját elemzések elkészítése

VIII. A dolgozat megírása a megfelelő felépítési követelmények szerint (ld. kiadott anyag: KRE_MM_felepites_hivatkozas_HALLGATOKNAK.doc)

IX. Konklúziók

X. Stilisztika

Elmondható, hogy egy műhelymunka, szakdolgozat összeállítása a fenti lista elemeit általában tartalmazza (természetesen a konzulensekkel folytatott megbeszélések, az alkotásban lévő elbizonytalanodások, tévutak felismerése, kiküszöbölése, átlépése is hozzátartoznak a munkafolyamathoz).

Jelen munkában egy olyan eljárást szeretnénk bemutatni, melynek segítségével bizonyos lépések időtartama – így az egész munkafolyamat végső időszükséglete jelentős mértékben csökkenthető.

A fenti felsorolás ugyanis nem feltétlenül időrendi – legalábbis abban az értelemben, hogy nem feltétlenül kell ebben a sorrendben végrehajtanunk a feladatokat. Egészen pontosan: érdemes felismerni azt a tényt, hogy gondos előkészületekkel a VII. pontban lévő „Saját elemzések elkészítése” fázis legalábbis megosztható, szétdarabolható.

Célunk segítséget nyújtani abban, hogy ezt a lépést miként tudjuk a lehető leggazdaságosabban és mégis a legnagyobb biztonsággal végrehajtani. Nem állítjuk azt, hogy e jegyzetben foglaltakat mindenki elsőre zökkenőmentesen és problémák nélkül végre tudja hajtani – de azt gondoljuk, hogy némi gyakorlással és előrelátással jelentékeny mennyiségű időt, energiát tudunk megtakarítani.

FIGYELEM! Egy kutatási terv önmagában nyilván elnagyoltabb is lehet – egy kutatási forgatókönyv viszont az „első és utolsó levegővételt” is tartalmazza. E két folyamatot (terv és forgatókönyv) oda-vissza lépegetésekkel lehet finomítani.

Szintén fontos, hogy a lépések (adatok, hipotézisek, eszközök) ugyanúgy „forognak”.

Ezen azt értjük, hogy újabb és újabb hipotézisek juthatnak eszünkbe, melyek meghatározzák a módszertant, mely módszertanokból újabb inspirációk jöhetnek, melyek után újabb szakirodalmi elemeket választunk, stb. De amikor a forgatókönyv elkészült, mindent pontosan tudunk, hogy miként akarunk végrehajtani és megkezdjük a tényleges kísérletezést: ettől a pillanattól kezdve a munkánk lényegében kötött pályán halad, így a statisztikai vizsgálatok menete, szükségessége is lényegében kötötté válik, előre meghatározott. Ha a kísérlet folyamatában megjelennek olyan helyzetek, melyek mentén rájövünk, hogy hogyan lehetett volna még jobb az egész, AKKOR SEM változatunk már menet közben, ám ezeket a felmerülő lehetőségeket folyamatosan DOKUMENTÁLJUK, mivel ezzel a diszkusszió megírásának idejét rövidítjük saját magunknak.

A kutatási tervekről és forgatókönyvekről a módszertani előadások keretében, illetve gyakorlatokon már volt szó, így ezekre külön nem térnénk ki e jegyzetben.