Természetesen az adatok kézhezvétele, rögzítése után elképzelhető, hogy újabb ötleteink, benyomásaink keletkeznek, melyeket vizsgálni szeretnénk. Általánosságban azonban elmondható, hogy például további rétegbontásokhoz (többszempontos variancia-analízis, vagy egyéb, többváltozós módszerek) lényegesen nagyobb mintákra van szükség, mint egy átlagos műhelymunkánál – tehát ha ilyen ötletünk támad az adatfelvétel után, akkor általában ezekre az elemzésekre már nem lesz módunk, hiszen az esetszám ezeket a vizsgálatokat nem teszi lehetővé.

Amit érdemes lehet végiggondolni: ha olyan módszertant szeretnénk alkalmazni, bevetni, melyekben több változó együttes viselkedése kapcsolt hatását is vizsgálni szeretnénk, több olyan szempont is adódik, melyet figyelnünk kell. Ezekre néhány példa:

-Regresszió esetében, ha valamely változóra nem adnak választ, úgy az adott egyed nem vesz részt az elemzésben. Előfordulhat, hogy mindenki csak egyetlen kérdést hagy ki – és nem fogunk tudni érdemi modellt felírni. Ilyen esetekben tehát gondoskodnunk kell arról, hogy ne legyenek hiányzó értékeink – vagy legalábbis minimális mennyiségben forduljanak elő ilyen esetek.

-Kategóriák vizsgálata: mind a variancia-analízis, mind a diszkrét változók kapcsolatvizsgálata esetében jellemzően nominális változókkal dolgozunk, melyeket kereszttáblás környezetben is vizsgálhatunk (például többszempontos variancia-analízis esetén). Azonban ekkor érdemes tudni arról, hogy a kereszttábla egy-egy cellájában szükséges a kellő mennyiségű esetszám. Nevezetesen, kiindulhatunk a khi-négyzet-próba ajánlásából:

o Ha adott két változó, mindegyik csak 3-3 értékkel, akkor ez 9 cellát jelent, tehát minimális esetszámként 45 határozható meg. Egy 4-4 értékkel bíró helyzetben már 80 fővel kell számolni, és így tovább (a minimum a cellák számának az ötszöröse).

o Vegyük figyelembe, hogy a variancia-analízis esetében ennél is nagyobb minta kellhet, hiszen ha 1-1 cellában például csak 1 érték van, akkor bár a khi-négyzet-próba még sikeres lehet – a szórásokat nem tudjuk kiszámítani. De kiindulási pontként, terv szinten a khi-négyzet-próba ajánlása megfelelő lehet, illetve a részcsoportonkénti, már említett 20 fő még kívánatosabb ebben az esetben.

Fontos észrevennünk, hogy a SYNTAX használata automatikus dokumentációt eredményez: ez azt jelenti tehát, hogy minden elemzési lépésünk visszakövethető, megismételhető – nem beszélve arról, hogy a SYNTAX egy egyszerű jegyzettömbben is megírható, majd bárhol máshol (ahol természetesen van telepített SPSS programcsomag) futtatható.