Digitálistananyag-használat a magyar mint idegen nyelv oktatásában
Digitálistananyag-használat a magyar mint idegen nyelv oktatásában
Dr. Sólyom Réka
Budapest
Absztrakt.
A tanulmány egy konkrét nyelvtanuló esetének segítségével szemlélteti digitális tananyagok felhasználhatóságát. A mai kor infokommunikációs lehetőségeinek bemutatása, az információs társadalom nyelvtanulási folyamatban betöltött szerepének, elvárásainak, valamit e tényezőkből fakadó következményeknek a vázolása után bemutatja egy e-learninges oktatást lehetővé tevő tananyag, az eMagyarul 1. részének felhasználhatóságát a magyar mint idegen nyelv oktatásában. Az alkalmazott funkcionális megközelítés értelmében a tanulmány tárgyalja a nyelvtanuló esetében felhasznált feladattípusokat és funkcióikat, illetve kitér az alkalmazás során tapasztalt eredmények és a nyelvtanuló attitűdjének bemutatására is.
1. Bevezetés.
A jelen írás célja bemutatni a digitális tananyagok, azokon belül is egy e-learninges oktatócsomag használatának lehetőségeit a magyar mint idegen nyelv oktatásában. Mindezt egy konkrét nyelvtanuló példájának segítségével teszem, akivel alkalmam nyílt együtt dolgozni, így céljaim szerint az oktatócsomag használatához kapcsolódó tapasztalatokról – mind a nyelvtanuló, mind pedig a nyelvtanár részéről – is beszámolok.
2. Napjaink oktatásának infokommunikációs lehetőségei.
Kőfalvi Tamás kiemeli az ismeretek elsődlegességét, meghatározó szerepét: a tudásalapú társadalmakban megnő az információ jelentősége. E mögött a növekedés mögött azonban nem egyszerűen mennyiségi változások állnak: a „homo informaticus” számára ez a viszony „… professzionalizálódik, tartalmában is megváltozik, ugyanakkor az ismeretek mennyiségének növekedése óhatatlanul felveti azok továbbadásának problematikáját is” (Kőfalvi 2006: 11).
Tény, hogy a megszerezendő tudás mennyisége is folyamatos növekedést mutat az oktatás valamennyi szintjén, ugyanakkor a tanulók – legyen szó fiatalabb vagy idősebb korosztályról – elvárják, hogy a kapott ismeretek minősége, használhatósága, illetve a tanítás-tanulás folyamata is magas szintű és – nem utolsó sorban – érdekes legyen. A diákok „… egyre tudatosabban választják, tervezik meg tanulási pályájukat, egyre inkább elvárják, hogy igényeiknek megfelelő képzésben részesüljenek, amit tanítanak számukra, az hasznos, az ismeretátadás folyamata pedig érdekes legyen, a tudástartalmakat az iskola ne csupán közvetítse, hanem valóban segítse is azok elsajátítását, valamint az egyszerű ismeretátadás mellett a képességfejlesztés is megvalósuljon” (Kőfalvi 2006: 13).
A fent elmondottak a nyelvoktatás folyamatára is igazak. Az elmondottakhoz hozzá kell még fűznünk azt a napjainkra már természetesnek tűnő tényt, hogy „… a XX. század végére forradalmi változást ígért a számítástechnikai fejlődés, új lehetőségeket nyújtva mind a nyelvtanárnak, mind a nyelvtanulónak” (Petneki 2007: 94.). A nyelvtanulás-nyelvtanítás során napjainkban, amikor az informatikai lehetőségek széles skálája áll a nyelvtanár és a nyelvtanuló rendelkezésére, egyre nagyobb igény mutatkozik ezeknek az eszközöknek a rendszeres használatára. Különösen igaz lehet ez a magyar mint idegen nyelv oktatása során: sok esetben kerül sor ugyanis olyan környezetben a magyar nyelv tanítására, amikor az oktató és a nyelvtanuló térben (és gyakran időben) nem egy helyen tartózkodik. E célt szolgálja számos olyan, az interneten található honlap, mely a magyar nyelv és kultúra bemutatásának, megismertetésének céljából jött létre (pl. www.magyarora.com, www.kaleidovox.hu).
3. Az információs társadalom jellemzőinek következményei a tanulási folyamatban.
Kovács Ilma felhívja a figyelmet arra, hogy az információs társadalomban nagymértékben és széles körben elterjedt a számítógép, illetve a hálózatok használata (Kovács 2007: 73). Az ilyen hálózatok, mint például az internet adta lehetőségeknek köszönhetően ezek a kommunikációs formák megjelentek és elterjedtek az oktatási folyamatokban is.
Kovács (2007) összefoglalásában e lehetőségek jó kihasználásához az alábbiaknak kell teljesülniük: az információ szabad áramlásához elengedhetetlen a számítógép széles körű használata. A számítógép tömeges és hálózaton keresztül történő használatát lehetővé teszi az egyén számára a máshol fellelhető információk könnyű, gyors és olcsó beszerzését, valamint felhasználását. Mivel így az információk kezelésének új formáival és módjaival találjuk szembe magunkat, ezért ezt már az iskolában is tanulnunk kell. Mindezek következtében a tanulás újfajta módjainak, kereteinek és teljesen új környezetének kialakítására van szükség. Ez már jó ideje elkezdődött az oktatás/képzés legkülönbözőbb területein, de folytatnunk kell (Kovács 2007: 73).
A fentieket a nyelviskolai, tantermi nyelvoktatási folyamatra vonatkoztatva kiemelendően fontos a megfelelő infrastruktúra megléte (számítógépek/laptopok, internet-csatlakozás, hangosítási lehetőségek, projektor stb.), másrészt pedig a tanár és a nyelvtanuló jó felhasználói szintű ismerete a szükséges eszközökről, melyek birtokában mind a tanteremben, mind pedig akkor, amikor más típusú oktatási folyamatban (távoktatásban, e-learninges oktatásban) vesznek részt, eredményesen fel tudják használni a rendelkezésre álló tananyagokat.
4. Az e-learning.
A konkrét eset bemutatása előtt fontos tisztázni, hogy mit is értünk pontosan az e-learning fogalmán.
Kőfalvi (2006) a következőképpen fogalmazza meg az e-learning lényegét: „Összességében tehát az e-learning nem más, mint az információs társadalmak által életre hívott összetett oktatási paradigma, amely szintetizálja a tanulás és a tanítás folyamatának az információs és kommunikációs technológiával támogatott, formailag, tartalmilag és módszertanilag is újszerű formáit” (Kőfalvi 2006: 33).
Kovács (2007) felhívja a figyelmet a fogalom magyarázatában a szempontok keveredésére. Rámutat, hogy az e-learning, más néven az elektronikus tanulás nem tévesztendő össze a távoktatással: az e-learning fogalma ennél sokkal tágabb, ugyanis nem minden e-learning távoktatás (Kovács 2007: 75). Az e-learning kifejezés bonyolult tartalmakat foglal magában: „Az elektronikus tanulás olyan új tanulási-tanítási forma, amely egyrészt alkalmas szervezett oktatási rendszerbe történő beillesztésre, másrészt az új, elektronikus tanulási környezeti – a hagyományos eszközökkel megvalósított tanulási környezethez viszonyított – sajátossága révén egyéni igények kielégítését is szolgálhatja. Ez utóbbit iskolarendszeren kívüli, önálló, egyéni, fölfedező tanulásnak is szoktuk nevezni” (Kovács 2007: 74).
Kőfalvi (2006) felsorolásában a fogalomkörbe a következők tartoznak (Kőfalvi 2006: 33): a számítógéppel támogatott tanulás (CBT, Computer Based Training), a hálózati alkalmazások – elsősorban a világháló – által támogatott tanulás (WBT, Web Based Trainig), valamint a távoktatás (DL, Distance Learning).1
Az e-learning kínálta oktatási folyamatok, körülmények és lehetőségek következményeként számolni kell azzal, hogy ilyen környezetben mind a tanár, mind pedig a diák szerepe megváltozik.
5. A tanár szerepe az e-learning segítségével folytatott oktatási környezetben.
Kőfalvi leírása (Kőfalvi 2006: 53) alapján elmondhatjuk, hogy a tanár e-learninges oktatási környezetben az igényeknek és a kialakult helyzetnek megfelelően számos szerepben feltűnhet. Lehet támogató (tutor), ösztönző (facilitátor), edző (coach), tanácsadó (counsellor), mentor (mentor) vagy konzulens (consultant). Pethő Balázs az e-learningről szóló előadásában2 a fentieken kívül kiemeli még a tanárnak a tananyagfejlesztésben játszott tevékenységét is. A tanári feladatokban megmutatkozó változásokról pedig a következőképpen ír: „A pedagógiai munka jelentős hányadát itt a képzés megindulása előtt kell kifejteni. Ráadásul a képzés során ez a szerkezet már csak nehezen változtatható, tanítási, tanulási módszereinken általában csak új kurzus kiírása, illetve két tanfolyam közötti »szünetben« tudunk változtatni. Mindazonáltal a folyamatos visszacsatolás, minőség-ellenőrzés nagyon fontos aspektus”3 .
E tevékenységi körök együttesen vagy külön-külön is megjelenhetnek a tanár munkájában. Összességében elmondható, hogy a hagyományos tanári szerepkörhöz több olyan feladat, szerep is járul az e-learning alkalmazásának folyamatában, mely korábban nem jelent meg az oktatás során. Logikusan következik mindebből, hogy a megváltozott, kibővült oktatói szerep alapos, átgondolt felkészülést igényel a tanártól. A megváltozott szerepeket jól szemlélteti az alábbi ábra:
6. A felnőtt tanuló és az elektronikus tanulás.
A megváltozott tanulási-tanítási körülmények természetesen nemcsak a tanárra, hanem a diák(ok)ra, az ő szerepükre, feladataikra is hatással vannak. A jelen dolgozatban bemutatandó eset szempontjából különösen releváns a felnőtt nyelvtanuló és az elektronikus tanulás viszonyának rövid vázolása, ezért a következőkben erre térek ki.
„A felnőtt számára a távoktatásban, illetve az e-learningben való részvétel látszólag rugalmasságot ígér, de a valóságban a felnőtt tanulása rendet, szabályosságot és pontosságot igényel. Ennek biztosítása a képző szervezetek feladata!” – hangsúlyozza Kovács (Kovács 2007: 194). Nehezíti továbbá a tanuló feladatát az oktatás ütemének önálló megszervezése (idő- és energiabeosztás), valamint az, hogy a személyes kontaktus, és ily módon a közvetlen oktatói motiválás is csorbát szenvedhet – mutat rá Pethő4 . Fontos még kiemelnünk az e-learninges tananyag(csomag) használatához szükséges technikai felkészültséget, az alapvető kompetenciák (számítógép birtoklása, programok felhasználói szintű kezelése, problémamegoldás képessége stb.) meglétét a tanuló részéről.
7. Az elektronikus tanulás kihívásai.
Látható, hogy az elektronikus tanulási folyamat (a kifejezést a továbbiakban a Kovács 2007 által megadott definíció értelmében használom) megszervezése és kivitelezése mind az oktatót, mind pedig a tanulót kihívások elé állítja. A következőkben azokat a kihívásokat foglalom össze Kovács alapján (Kovács 2007: 195–197), melyekkel a folyamat során a résztvevők szembesülhetnek.
Igen fontos már a tanítási-tanulási folyamat tervezésének szakaszában átgondolni az oktatás vagy a képzés tartalmát. Törekedni kell a tartalom világos kifejtésére, illetve a téma jellemzőinek átdolgozására, megformálására. Az oktatási formából következik, hogy ezek a jellemzők másképpen alakulhatnak, mint a nem elektronikus tanulási formák esetében.
Számolnunk kell azzal is, hogy minden szereplő hozzáállása más lesz, és – ahogyan az 5–6. pontban erre utaltam – eddig nem ismert új szerepek is megjelenhetnek a folyamatban. Kovács Ilma e ponton két olyan jellemzőt emel ki (Kovács 2007: 196), amely az elektronikus tanulási forma esetében gyakran problémát okoz akár a „hagyományos” tanári, akár a „hagyományos” tanulói szerepben. Az egyik kihívás a főszereplő, a tanuló hozzáállása a folyamathoz (érthetjük ez alatt a fentebb már említett időbeosztást, önálló feladatmegoldó képességet, de ha nem távoktatásban alkalmazzuk az elektronikus tanulást, akkor akár egy nagyobb csoportban együtt dolgozó tanulók munkájának, tempójának összehangolását, érdeklődési körének megtalálását, illetve várható reakcióit is). Másrészt „sérül” a hagyományos tanító/tanár/oktató szerepe is – mutat rá Kovács: az elektronikus tanulásban ugyanis nem a tudás átadásáról, hanem a tanulás segítéséről, támogatásáról beszélünk; ez olyan jellemzője ennek az oktatási formának, mellyel az oktatónak a munkafolyamat kezdetétől tisztában kell lennie. Elképzelhető továbbá, hogy a hagyományos „tanulói” és a „tanulást segítő” szerepek is felcserélődnek (Kovács 2007: 196): a tanuló(k) akár a saját, akár egymás munkáját is segítheti(k), előremozdíthatják, befolyásolhatják és persze akadályozhatják, lassíthatják is (gondoljuk például a számítógépes teremben külön gépek előtt ülő tanulókra, akiknek valamilyen összehangolt munkát kell végezniük egy feladatsoron, ám a csoport valamelyik tagja a feladat megoldása helyett az interneten szörföl).
A pedagógiai folyamat megalkotása során tekintettel kell lennie az oktatónak arra, hogy a tanulás folyamatának kidolgozásában teljesen új módot és formát jelent az elektronikus tanulási mód (Kovács 2007: 197). Amennyiben az oktató magának a tananyagnak a kidolgozásában is részt vesz, olyan kérdéseket kell átgondolnia, mint például mi és hogyan jelenjen meg a képernyőn, milyen információkat adjunk meg, milyen feladatokat jelöljünk ki, hogyan ellenőrizzük azokat, mikor és hogyan jelezzünk vissza a tanulónak stb. (Kovács 2007: 197). Ezekre a módszertani problémákra, szem előtt tartandó tudnivalókra, valamint a magyar mint idegen nyelv oktatásában újdonságnak számító elektronikus tananyag elkészítésének és felhasználásának folyamatára hívja fel a figyelmet az eMagyartanár című továbbképzési anyag bevezetője (http://moodle.martonaron.hu/e-magyarul/new/EMagyarul3/).
Ezeket a megfontolandó tényezőket figyelembe véve összességében elmondható, hogy az elektronikus tanulás olyan pontosan körülhatárolt, jól strukturált folyamat, mely két téren is haszonnal járhat: egyrészt időt nyerhetünk vele, így a felszabaduló energiát más területek felé lehet átirányítani (tutorálás; egyéni elemzések, kutatások, dokumentumok használata), másrészt pedig ez a tanulási forma nemcsak feltételezi az önállóságot, hanem tovább is fejleszti azt (Kovács 2007: 197).
8. Az e-learninges tananyagok használata előtt mérlegelendő tényezők.
Van néhány olyan tényező, melyeket az e-learninges tananyagok használata előtt mindenképpen érdemes felmérnünk, akár iskolai (osztálytermi vagy nyelviskolai), akár otthoni (távoktatásos rendszerű vagy önálló feldolgozásra, például házi feladatként kiadott) felhasználás során kívánjuk alkalmazni az elektronikus tanulási módokat.
Ezeket a tényezőket Dringó-Horváth–Hoffmann az alábbi kérdésekkel foglalják össze (Dringó-Horváth – Hoffmann 2004: 38–39): Milyen az otthoni és az iskolai informatikai felszereltség? Mennyire nyitottak a tanárok az új technológia iránt? Milyen gyakran nyílik lehetősége a nyelvtanárnak arra, hogy az iskolai számítógépes termet használja? Milyen információs és kommunikációs eszközöket (programokat, internet-szolgáltatásokat) ismernek és használnak a nyelvtanárok? Mire használják ezeket az eszközöket?
Tény, hogy ha ezek közül a lehetőségek közül valamelyik nem áll rendelkezésre az elektronikus tanulási folyamathoz, kudarcba fulladhat az oktató kezdeményezése. Tapasztalataim alapján a nyelvtanulók általában igen nyitottak az e-learninges tananyagok iránt, szívesen kipróbálják őket, és lelkesen foglalkoznak az anyagokkal a tanórán, valamint otthon is.
Tapasztalataim szerint a leggyakoribb problémát a nyelviskola vagy az egyéb oktatási helyszín (például céges oktatás esetén a nyelvtanuló munkahelye) infrastrukturális adottságai, a tananyag felhasználásához szükséges eszközök, módszerek (külön-külön számítógép a nyelvtanulók számára, internet-hozzáférés, hangosítás, filmrészlet megtekintésére alkalmas szoftver használata, esetleg nyomtatási lehetőség) hiánya jelenthetnek. Ezeknek a hiányosságoknak az esetében meghiúsulhat a nyelvtanár igyekezete az elektronikus tananyagok használatával kapcsolatban, hiszen bármennyire szeretne is felhasználni ilyen jellegű tananyagot, le kell mondania róla, ha nincsenek meg a megfelelő adottságok hozzá az oktatási helyszínen.
9. Egy konkrét eset bemutatása.
A következőkben egy konkrét esettanulmány következik: egy nyelvtanulóval végzett tanulási-tanítási folyamat példáján mutatom be az e-learninges tananyagok felhasználhatóságát nyelviskolai környezetben.
A tanítandó nyelv a magyar mint idegen nyelv volt. A nyelvtanuló, akinek az esetét bemutatom, egy 60 év körüli amerikai orvos volt, aki nyelvtanulás szándékával érkezett Budapestre 2012 januárjában. Korábban töltött már rövidebb időt a fővárosban e céllal, és januári tartózkodásának célja is elsősorban a nyelvtanulás volt. Egy fővárosi nyelviskola intenzív tanfolyamán vett részt, ahol az ötnapos (!), tehát nagyon rövid kurzus során napi 6 magyar mint idegen nyelv órát vett. A nyelvtanuló nyelvi szintje az előzetes szintfelmérő teszt alapján A1-A2 szintű volt, ez meg is felelt azoknak az előzményeknek, melyekről beszámolt a magyar mint idegen nyelv tanulásával kapcsolatban: mint elmondta, néhány alkalommal járt nyelvtanulási célból Magyarországon, de főképpen autodidakta módon, illetve egy magyar származású, de nem nyelvtanár végzettségű ismerőse segítségével ismerkedett a nyelvvel az Egyesült Államokban.
A nyelviskolában a kurzus során ketten foglalkoztunk a nyelvtanulóval, napi 3-3 tanórában, én tehát 12 órán át tanítottam őt. Ennek az időszaknak a rendkívüli rövidségéből is adódott, hogy olyan jól strukturált, feszes tempójú, átgondolt tanmenetre volt szükség, mely egyrészt megfelelt a hallgató igényeinek, másrészt biztosított valamelyes haladást, fejlődést is az egyes kompetenciák területén számára.
A nyelvtanuló néhány konkrét kéréssel érkezett a tanfolyamra: kifejezett kérése volt néhány nyelvtani tudnivaló (például igeragozás, felszólító mód) megismerése, illetve ismétlése, valamint kifejezett kérése volt kommunikációs ismereteinek, ezen belül legfőképpen pragmatikai kompetenciájának (Bańczerowski 1994: 277–286) bővítése. Az alkalmazott funkcionális megközelítés értelmében a fenti kérésnek megfelelően tehát a cselekvések, történések, illetve a cselekvő attitűdjének, akaratának kifejezésére (Szili 2006: 151–153) koncentráltunk.
10. Az e-learninges tananyagok relevanciája.
A rendelkezésre álló időkeretből, valamint a nyelvtanuló igényeiből fakadóan már a feldolgozandó tananyagok tervezésekor felmerült bennünk kollégámmal e-learninges tananyagok felhasználásának ötlete.
A nyelviskolában, ahol a 9. pontban bemutatott hallgatóval együtt dolgoztunk, szerencsére jó lehetőségeink voltak e téren: a tanteremben hangosítási, nyomtatási lehetőségek, illetve két laptop és vezeték nélküli internetelérési lehetőség (wifi) is rendelkezésünkre állt. A most bemutatandó nyelvtanfolyam és nyelvtanulási folyamat szempontjából különösen alkalmasnak éreztem e-learninges tananyagok felhasználását. Az elektronikus tanulás Kovács Ilma által meghatározott jellegéből (Kovács 2007: 74–75) adódóan ugyanis ez a tanítási-tanulási forma lehetőséget adott tantermi és a későbbiekben önálló, otthoni tanulásra is. Az általam tartott óráknak kb. 50%-ában használtam e-learninges tananyagot; a következőkben e tananyaghasználat tanulságairól számolok be.
11. A felhasznált e-learninges tananyag.
A bemutatott nyelvtanuló esetében az e-learninges oktatást lehetővé tevő eMagyarul tananyag 1. részét használtam (http://moodle.martonaron.hu/e-magyarul/new/EMagyarul3/). E tananyagcsomag 1. és 2. része a Balassi Intézetben készült, az 1. rész 2008/2009-ben, Nádor Orsolya főszerkesztésében. Mivel a oktatócsomag 1. részének hangosításában, 2. részének (http://moodle.martonaron.hu/e-magyarul/new/EMagyarul3/), valamint az eMagyartanár (http://moodle.martonaron.hu/e-magyarul/new/EMagyarul3/) tananyagnak a kidolgozásában szerzőként is részt vettem, és az eMagyarult a Balassi Intézet nyelviskolájában tanuló diákok körében korábban már lehetőségem volt használni, úgy gondoltam, hogy alkalmazása a jelen írásban bemutatott helyzetben is releváns és hasznos lehet.
Mivel az eMagyarul 1. oktatócsomagot a tárgyalt tanfolyam keretében elsősorban nem a nyelvtani tudnivalók tanításához használtam, a következőkben részletezendő feladattípusok között nem térek ki azokra, amelyek elsősorban a grammatika gyakorlására szolgálnak. Természetesen sok ilyen is található az oktatócsomagban, ám az említett nyelvtanulóval – a tanfolyam rövidsége miatt – ezekkel nem foglalkoztunk (a néhány tárgyalt grammatikai tudnivalót nyelvtankönyvek segítségével rendszereztük).
12. A feldolgozott témakörök.
A fent leírtaknak – a nyelvtanuló nyelvi szintjének és egyéni kéréseinek alapján – az eMagyarul tananyagcsomag 1. részéből dolgoztunk fel gyakorlatokat, témákat a nyelvtanulóval.
A következőkben ezek közül a témák közül mutatok be néhányat, a tananyagból származó két-három releváns példával (gyakorlattal) illusztrálva. A példák bemutatása során egy-egy kiemelt kép segítségével mutatom be a gyakorlatok felépítését, illetve minden esetben megadom a vonatkozó internetes elérési útvonalat a hivatkozott gyakorlathoz, ahol a teljes multimédiás képsor megtekinthető. A nyelvórákon is alkalmazott céloknak és funkcióknak megfelelően csoportosítom az egyes részeket; ezeket a szempontokat egészítik ki értelemszerűen a bemutatandó egységek témakörei, tematikus csoportosítása.
12.1. Szöveghallgatás és -olvasás, szövegek reprodukálása. A feldolgozott tananyagok egy részének segítségével a nyelvtanuló szövegértési (hallott és olvasott szövegek megértése), valamint szövegalkotási (párbeszédek alkotása minták alapján, rövid összefoglalók létrehozása, például történet elmesélése) kompetenciája vált fejleszthetővé. Ezek a képességek kielégítették a hallgató azon igényét is, hogy gyakoroljuk az órákon a hétköznapi, „utcai” társalgást, melynek segítségével a hétköznapi életben (étteremben, utazás során, vásárláskor stb.) a magyar nyelvet használni tudja.
Az ennek a kompetenciának a fejlesztésére végzett gyakorlatok közül meghallgattuk például a „Vásárlás” témakörből A büfében, a Cukrászdában és a Kérek egy jegyet! címűeket. Ezeknek a rövid párbeszédeknek a segítségével a nyelvtanulónak lehetősége nyílt egyrészt a hallott, majd olvasott szövegek értelmezésére, másrészt pedig hasonló témájú és célú párbeszédek megalkotására a hallott minták alapján. Nem utolsósorban olyan forgatókönyvek elsajátítását tanulhatta meg, melyek segítségével a hétköznapi élet területein (bevásárlás, rendelés, jegyvásárlás) is boldogulni tudott rövid, jól érthető és használható megnyilatkozások segítségével. Pragmatikai szempontból megismerkedhetett a tegező és a magázó formákkal (a párbeszédekben mindkettőre volt példa, és a rendelkezésre álló rövid időszakban igyekeztem úgy kiválasztani őket, hogy a nyelvtanuló mindkettővel megismerkedjen, természetesen kapcsolódó a tudnivalók tisztázása után, ld. még a 12.2. alpontot is), például köszönések esetében5 .
A témakörök gyakorlását, az alkalmazott szókincs, a pragmatikai és nyelvtani tudnivalók bevésését segítették az oktatócsomag olyan feladatai, melyekben lyukas szövegeket kellett kitölteni, úgy, hogy a megadott szavakat a helyükre kellett húznia az egér segítségével (4. ábra). Mivel a program minden feladat esetében ki is javítja a beírtakat, a hallgató könnyen ellenőrizheti saját magát is.
12.2. A pragmatikai kompetencia fejlesztése: gyakorlást, bevésést segítő feladatok. A nyelvtanuló a tananyagcsomag használata során megismerkedhetett az udvarias kérések, kérdések, köszönések stb. retorikájával, mely tudnivalóknak a napi társalgásban is nagy hasznát veheti. Ezek a tudnivalók át- és átszövik a rövid dialógusokat, így számos példát találunk a 11.1. pontban említett tegezés-magázás kérdésén kívül udvarias kérésre, köszönetnyilvánításra is, például:
A pragmatikai kompetencia fejlesztését segítették elő azok a „totó” típusú feladatok is, melyekben a nyelvtanulónak egy megadott szituációban kell reagálnia úgy, hogy több lehetséges változat közül választja ki az egyetlen helyeset, például:
A program a 6. ábrán látható módon ezeknél a feladatoknál is automatikusan megadja a helyes választ a nyelvtanuló által megjelölt megoldás megadása után, sőt, akkor is megmutatja a jó opciót, ha a felhasználó nem jelöl meg egy jó választ sem.
12.3. Szókincsbővítés, -fejlesztés, ismétlésre alkalmas feladatok. A tanfolyam ideje alatt olyan feladatok megoldására is maradt időnk, amelyek a szókincsbővítést, új szavak tanulását és a régiek ismétlését, bevésését segítették; ilyen feladatok voltak a memóriajáték és a szókereső, mely az oktatócsomag legtöbb fejezetében megtalálhatók.
Ezek a feladatok általában játékosak, egyszerűen érthető és a felnőtt nyelvtanuló számára általában jól ismert szabályok alapján működnek. Az oktatócsomagban annyival nehezedik megoldásuk, hogy a program adott időkeretet biztosít megoldásukra, tehát visszafelé számolva méri a rendelkezésre álló időt (általában 2 percet). Két típus megoldására volt lehetőségünk a tanfolyam során; ezek a következők voltak:
Szókereső (7. ábra): a megadott idő alatt, adott témakörben a megadott számú szót kell megtalálni a négyzetekre felosztott mezőben, vízszintes és függőleges irányban. A betűkre rákattintva azok színe megváltozik, ha helyes a szó. Ha a felhasználó nem talál meg néhány szót az idő lejártáig, akkor azokat a program automatikusan (piros színnel kiemelve, mint a javításokat) megjeleníti.
A másik típusú feladat, mellyel megismerkedtünk a tanfolyam során, a memóriajáték volt (8. ábra). Az eMagyarul oktatócsomagokban ennél a játéktípusnál általában egy képet és a képen látható entitásnak (tárgy, élőlény, cselekvés, elvont fogalom stb.) megfelelő leírást (általában egy szót) kell összepárosítani úgy, hogy a négyzetes alakzatban elhelyezett kis négyzetek közül egyszerre csak kettőt fordíthatunk fel egy időben. A program a helyesen megtalált párokat felfordítva hagyja, azokat pedig, amelyek nem feleltethetők meg egymásnak, visszaforgatja. A képeken szereplő dolgok itt is az adott modul témájához kapcsolódnak, a program pedig itt is méri az időt.
13. Eredmények: a nyelvtanuló értékelő véleménye.
A rövid időszak végén, melynek során a nyelvtanulóval együtt dolgoztunk, az oktatást végző tanároknak, illetve a nyelvtanulónak is értékelnie kellett a tanfolyamot. A nyelvtanuló által adott értékelésről rövid szóbeli beszámolót kaptunk, illetve a nyelvtanuló személyesen is elmondta véleményét kérdésemre válaszolva.
Ezek alapján elmondható, hogy a tanfolyam végén a nyelvtanuló kifejezetten elégedett volt mind a fejlesztett területek, készségek terén, mind a kapott és feldolgozott tananyagok minőségével és mennyiségével kapcsolatban. Külön kiemelte az e-learninges tananyagok használatával kapcsolatos pozitív attitűdjét, és hangsúlyozta, hogy számára azért is volt különösen megfelelő ez a tanulási forma, mert a jövőben önállóan, otthonában is tudja használni az eMagyarul tananyagait. A tanfolyam rendkívül rövid voltából adódóan (ld. 9. pont) releváns fejlődés (a nyelvi szint változása) nem volt kimutatható e nyelvtanuló esetében; úgy gondolom viszont, hogy a nyelvtanuló elégedettségét a bemutatott esetben éppen az válthatta ki, hogy a rendelkezésre álló rövid időszak alatt, illetve a tanfolyam elején felvett rövid szintfelmérő teszt eredménye alapján sikerült olyan intenzív kurzust kínálni a számára, amely maximálisan figyelembe vette elvárásait, motivációját és érdeklődését.
14. Tanári vélemény az e-learninges tananyaghasználatról az adott nyelvtanfolyamon.
Az elvégzett tananyaggal kapcsolatban a jelen összefoglalásban személyes véleményemet tudom összegezni: véleményem szerint ennek a nyelvtanulónak az esetében kifejezetten hasznosnak bizonyult az eMagyarul tananyagcsomag használata.
Ezt a megállapításomat a következőkre alapozom: a tanuló életkorának, nyelvi szintjének és informatikai kompetenciájának és érdeklődésének kifejezetten megfelelt az ilyen típusú tananyag használata. Korábbi tanulási és élettapasztalatainak ismeretében nagymértékben megfelelt az igényeinek és elvárásainak ez a típusú tananyag, ahogyan ezt a visszajelzést meg is kaptuk a nyelvtanulótól. Úgy gondolom, hogy a hallgató a tananyagok önálló tanulmányozására, gyakorlásra és önfejlesztésre képes lesz a jövőben akár nyelvtanár, akár tutor segítségével, akár önállóan szeretne gyakorolni.
Az eMagyarul 1. anyagainak felhasználásáról tehát összességében elmondhatjuk, hogy használatuk adekvát és eredményes volt ennek a nyelvtanulónak az esetében.
Hivatkozott irodalom
Bańczerowski Janusz: A kommunikációs kompetencia és összetevői. Magyar Nyelvőr, CXVIII. évf. 1994/3. 277–286.
Dringó-Horváth Ida – Hoffmann Orsolya: Informatikai eszközök a német nyelv oktatásában. Új Pedagógiai Szemle LIV. évf. 2004/4–5: 38–51.
Hegedűs Rita – Nádor Orsolya (szerk.): Magyar nyelvmester. A magyar mint idegen nyelv – hungarológiai alapismeretek. Budapest, 2006, Tinta Könyvkiadó.
Kovács Ilma: Az elektronikus tanulásról. Budapest, 2007, Holnap Kiadó.
Kőfalvi Tamás: E-tanítás: információs és kommunikációs technológiák felhasználása az oktatásban: alapismeretek a tanári mesterségre készülők számára. Budapest, 2006, Nemzeti Tankönyvkiadó.
Petneki Katalin: Az idegen nyelvek oktatása Magyarországon az ezredfordulón. Szeged, 2007, JATEPress.
Szili Katalin: A magyar mint idegen nyelv tanítása az ezredfordulón. In Hegedűs Rita – Nádor Orsolya (szerk.): A magyar mint idegen nyelv – hungarológiai alapismeretek. Budapest, 2006, Tinta Könyvkiadó, 144–160.
Internetes hivatkozások
Nádor Orsolya (szerk.): eMagyarul 1.
Nádor Orsolya (főszerk.): eMagyarul 2.
Nádor Orsolya (szerk.): eMagyartanár.
Jegyzetek
1 Az e-learning fogalmával kapcsolatban további információk és részletes szakirodalom-javaslatok olvashatók az eMagyartanár összeállítás e-learninggel kapcsolatos fejezetében az alábbi hivatkozást megnyitva: http://moodle.martonaron.hu/e-magyarul/new/EMagyarul3/
2 Forrás: http://moodle.martonaron.hu/e-magyarul/new/EMagyarul3/
3 Forrás: http://moodle.martonaron.hu/e-magyarul/new/EMagyarul3/
4 Forrás: http://moodle.martonaron.hu/e-magyarul/new/EMagyarul3/
5 A következőkben idézett multimédiás képsorok forrása: http://moodle.martonaron.hu/e-magyarul/new/Emagyarul1_extended/