A próbastatisztikák tehát nem változnak, pusztán az esetszámot fogjuk virtuálisan lecsökkenteni, ráadásul a VA esetén csak azt az esetszámot, mely a teljes létszámot érinti (emlékeztetnénk rá, hogy a VA esetén két szabadsági fok van).

A VA elvégzését ismertnek tekintjük a ROPstatban.

Jól megfigyelhető, hogy a ferdeségi és csúcsossági mutatók alapján a normalitás nem sérült, illetve a szóráshomogenitás is fennáll, így a teljesen hagyományos tesztek alkalmazhatók a fenti adatsorra.

Ezek alapján elmondható, hogy ha nem vesszük figyelembe a klaszterezettséget, akkor a szakiskola és a szakközépiskola diákjainak agressziószintje között szignifikáns eltérést tapasztalunk, a szakiskolások agresszió-skálájának átlaga szignifikánsan magasabb: a szakiskolások szignifikánsan agresszívebbeknek mutatkoznak, mint a szakközépiskolások.

Ahhoz, hogy a szabadságfok-korrekciót végre tudjuk hajtani, tudnunk kell, hogy a különböző eljárások szabadságfokai miként kerülnek kiszámításra. A t-próba szabadságfoka N-1, az F-próba szabadságfoka esetén a számláló szabadságfoka M-1, míg a nevezőé N-M.

Az előző jelöléseknél maradva tehát, a t-próba esetében az esetszámból egyet kell kivonnunk, míg az F-próba esetében (ahogy az a VA-nál látszik) két szabadságfok van: a tört számlálójának szabadságfoka a csoportok számának eggyel csökkentett értéke (ez a korrekció után sem változik), míg az esetek száma miatt a nevező szabadságfokán majd dolgoznunk kell.

Ez azt jelenti, hogy a próbastatisztikához nem fogunk hozzányúlni, azonban a kritikus értéket és így a nullhipotézis elfogadási tartományát módosítani fogjuk. Több lehetőségünk is van arra, hogy meghozzuk a döntésünket, erre egy EXCEL-táblázatot kínálok segítségképpen, az alábbi formátumban:

Döntési mechanizmus, módosítással

Az EXCEL-táblázat F-próba munkalapján átírjuk a sárgával megjelölt részeket oly módon, hogy a csoportszám nyilván az a szám, melyben a kategóriák vannak (esetünkben 3 iskola, tehát a csoportszám = 3).

Az esetszám a megadott 300 fő, a design-mutató egyedi, tehát ez már esetenként változik, így ezt nekünk kell megadni.

A default 5%-os döntést állítottuk be alapként az EXCEL-táblázatban, majd egy függvény alkalmazásával meghatározzuk a kritikus értéket. Másik lehetőségünk, hogy a ROPstat megadott F-próbastatisztikáját (az első eredmény szerepel most példaként) megadjuk a programnak a második blokkba, és a program kiszámítja hozzá az effektív ’p’ értéket.

Mindkét megoldás megfelelő. Jól látható, hogy így is szignifikáns maradt a különbség az iskolák között, azonban már korántsem olyan magas szignifikancia-szint mellett, mint a hagyományos eljárás esetén, mely nem vette figyelembe a klaszterezettséget.

Az egyszerűség kedvéért azon esetekhez, amikor két csoportot szeretnénk összehasonlítani, és t-próbát alkalmaznánk, az EXCEL-táblázat második munkalapján egy, az ehhez szükséges módosítások elvégzésére alkalmas táblát is elkészíthetünk és felcímkézhetünk, hogy csak be kelljen írni a megfelelő eredményeket a kiadott outputokról.

Megjegyzés

Fontos, hogy a későbbi munkalapok NE az itt számított adatokat vegyék át, hogy a munkalapok egymástól függetlenül is használhatók legyenek!