Vizsgakérdések – Intraklaszter-korrelációs együttható

Ennél az elemzésnél, miután a tanult programokban nem szerepel ez az opció, általánosabb kérdéseket lehet, érdemes megfogalmazni.

	I	H
A variancia-analízis során feltétel a csoportok függetlensége, illetve a független egyedkiválasztás.	X
Az intraklaszter-korreláció (ICC) segítségével kihagyhatunk egyedeket az elemzésből.		X
Az átlagok összehasonlításának bármely eljárása során fontos szempont ellenőrizni, hogy a mintánkba került egyedek válaszai mennyire függetlenek egymástól.	X
Amennyiben egy kezelés előtt vagy után nézünk egyedeket, úgy ezt az elemzési metódust fogjuk mindenképpen használni, hiszen a két mintánk összefügg.		X
Ha a csoportjainkban egymással összefüggő mintavételezés feltételezhető, akkor korrigálva (csökkentve) a szabadságfokot, robusztus eljárást nyerhetünk.	X
A robusztus eljárások sajátossága, hogy a hagyományos eljárások feltételeinek bizonyos szintű sérülése esetén is megbízható eredményeket adnak.	X
Az átlagokat összehasonlító hagyományos eljárások feltétele a normalitás.	X
A szóráshomogenitás feltétele nagy minták esetén elhagyható.		X
A kétmintás t-próba esetén a Welch-féle d-próba szintén szabadságfok-korrekciós robusztus eljárás.	X
A Levene-teszt a szóráshomogenitás eldöntésére szabadságfok-korrekciós robusztus eljárás.		X
Az egymintás t-próba esetén robusztus teszt a Wilcoxon-próba is, mely szintén szabadságfok-korrekciós módszer.		X
A szabadságfok-korrekciós eljárásokban csak formálisan csökkentjük az esetszámokat, valójában nem törlünk elemeket a mintából (tehát trimmelést nem végzünk).	X
A változók közötti összefüggések nem az intraklaszter-korrelációs eljárást igénylik, hiszen az a mintabéli egyedek összefüggése esetén segít a pontosabb következtetés megalkotásában.	X
A design-mutató 2 alatti értékei esetén nem kell szabadságfok-korrekciót végrehajtani.	X
Az ICC növekedésével a design- mutató csökken.		X

Hamis válaszok magyarázata:

1. Az intraklaszter-korreláció segítségével kihagyhatunk egyedeket az elemzésből.

2. Amennyiben egy kezelés előtt vagy után nézünk egyedeket, úgy ezt az elemzési metódust fogjuk mindenképpen használni, hiszen a két mintánk összefügg.

3. A szóráshomogenitás feltétele nagy minták esetén elhagyható.

4. A Levene-teszt a szóráshomogenitás eldöntésére szabadságfok-korrekciós robusztus eljárás.

5. Az egymintás t-próba esetén robusztus teszt a Wilcoxon-próba is, mely szintén szabadságfok-korrekciós módszer.

7. Az ICC növekedésével a design- mutató csökken.

Az ICC nagy mértéke esetén csak virtuálisan hagyunk el egyedeket, valódi trimmelés nem történik (a próbák szabadságfokát módosítjuk).
A kezelés előtti/utáni állapotok összehasonlítása összetartozó mintás elemzés, mely feltételezi az egyedek függetlenségét – de a változóink összetartoznak. Azaz: azonos változókat nézünk különböző helyzetekben, így ott nem ezt az elemzési metódust kell választani.
Nagyobb minták esetében a normalitás feltétele kezelhető liberálisabban, de az átlagokat összehasonlító eljárásokban a szóráshomogenitás nagy minták esetében is szigorúan veendő feltétel.
A Levene-teszt az átlagos abszolút eltérés segítségével számol, szabadságfok-korrekciót nem tartalmaz.
A Wilcoxon-teszt valóban az egymintás t-próba robusztus változatának tekinthető, mely egy rangstatisztikai eljárás és a mediánt teszteli – de nem szabadságfok-korrekció segítségével.
Az ICC növekedésével a design-mutató is növekszik.