I	H
1.A kétmintás t-próbának csak a szóráshomogenitás a feltétele.		X
2.A Welch-féle d-próbának nem feltétele a normalitás.		X
3.Amennyiben a normalitás sérül, úgy például rangstatisztikai eljárásokat alkalmazhatunk.	X
4.Ha a változó ferdesége szignfikánsan nem 0, akkor a normalitás sérül.	X
5.Szóráshomogenitást például Levene-próbával tesztelhetünk.	X
6.Az O’Brien-próba átlagok összehasonlítására alkalmazható.		X
7.A variancia-analízis az egymintás t-próba általánosítása.	X
8.A Games-Howell eljárás az egymintás t-próba robusztus változata.		X
9.Welch nevével a kétmintás t-próbának és a variancia-analízisnek is van robusztus változata.	X
10.A Brown-Forsythe-próba mindig jobb, mint a hagyományos variancia-analízis.		X
11.A kétszempontos VA-ban elhanyagolható az interakció szerepe, hiszen arra sosem vagyunk kíváncsiak.		X
12.Ha férjek és feleségek magasságát hasonlítjuk össze, akkor kétmintás t-próbát kell alkalmaznunk.		X
13.A Mann-Whiteny-próbának feltétele a normalitás.		X
14.A Kruskal-Wallis-próba feltétele az eredeti változók szórásának egyenlősége.		X
15.Ha sérül a változó normalitása akkor jellemzően sztochasztikus eltéréseket keresünk az átlagok összehasonlítása helyett.	X
16.A robusztus összetartozó mintás elemzésekben az epszilon érték minél kisebb, annál inkább felesleges a teszt.		X
17.Nagy minták esetén a normalitás-vizsgálat eredménye olykor figyelmen kívül hagyható.	X
18.Az átlagok helyett a medián is tesztelhető középértékként.	X
19.A Levene-próba és az O’Brien-próba robusztus eljárások.	X
20.A robusztus eljárások kevésbé érzékenyek a próba feltételeinek megsértésére, mint a hagyományos tesztek.	X

Hamis válaszok magyarázata

1.A kétmintás t-próbának csak a szóráshomogenitás a feltétele.

2.A Welch-féle d-próbának nem feltétele a normalitás.

6.Az O’Brien-próba átlagok összehasonlítására alkalmazható.

8.A Games-Howell eljárás az egymintás t-próba robusztus változata.

10.A Brown-Forsythe-próba mindig jobb, mint a hagyományos variancia-analízis.

11.A kétszempontos VA-ban elhanyagolható az interakció szerepe, hiszen arra sosem vagyunk kíváncsiak.

12.Ha férjek és feleségek magasságát hasonlítjuk össze, akkor kétmintás t-próbát kell alkalmaznunk.

13.A Mann-Whiteny-próbának feltétele a normalitás.

14.A Kruskal-Wallis-próba feltétele az eredeti változók szórásának egyenlősége.

16.A robusztus összetartozó mintás elemzésekben az epszilon érték minél kisebb, annál inkább felesleges a teszt.

1. Minden hagyományos, átlagokat összehasonlító eljárásnak feltétele a normalitás.

2. A Welch-féle d-próba csak a szóráshomogenitás megsértésére nézve robusztus, a normalitás ugyanúgy feltétele, mint a kétmintás t-próbának.

6. A Levene-próba és az O’Brien próba a szóráshomogenitás robusztus tesztjei, tehát a szórások egyenlőségét tesztelik.

8. A Games-Howell-próba egy robusztus variancia-analízis-béle páros összehasonlító eljárás.

10. A Brown-Forsythe-próba nem lehet mindig jobb, mint a hagyományos eljárás – hiszen akkor például mindig azt használnánk. De általánosságban a hagyományos tesztek a feltételek teljesülésekor mindig jobban viselkednek, mint a robusztus változatok. Gondoljunk itt arra, hogy a szóráshomogenitás hagyományos tesztje az F-próba, melynél a Levene-féle összehasonlítás mindig jobb: amikor teljesül a normalitás, akkor azonos eredményt hoznak, amikor viszont nem teljesül a normalitási feltétele az F-próbának, akkor a Levene-féle összehasonlítás jobban viselkedik.

11. A kétszempontos VA-t éppen az interakciók miatt alkalmazzuk. Ha az nem érdekelne minket, akkor két darab, egyszempontos variancia-analízis is tökéletesen megfelelne számunkra.

12. A férjek és feleségek a jelen kor kulturális állapota alapján összetartoznak, így értelemszerűen összetartozó mintás vizsgálatokat követelnek meg véletlen változóik vizsgálatai.

13. A Mann-Whitney-próbát éppen akkor alkalmazzuk, ha sérül a normalitás – tehát nem lehet feltétele a normalitás.

14. A Kruskal-Wallis teszt – a Mann-Whiteny-teszthez hasonlóan „hagyományos rangstatisztikai eljárások”, azaz a rangszórások homogenitása a feltétele (nem az eredeti változóké, hanem a rangsorolt változataiké).

16. Fordítva: az epszilon érték minél nagyobb, annál kevésbé sérül a szfericitás, tehát annál inkább eltekinthetünk a robusztus tesztelésektől.