Ha megnyitjuk a ROPstatot, egy 1 x 1-es táblázat fog minket fogadni. Először is a változóinkat kell definiálni. Ehhez új változó(ka)t kell beilleszteni. Ezt a ’Változók/Új változó beillesztése’ menüpontban tehetjük meg.

Ha erre rákattintunk, egy új ablak ugrik elő, itt állíthatjuk be, hogy hány változót és hova szeretnénk beilleszteni.

Ha elkészült a kellő mennyiségű oszlopot tartalmazó táblázat, akkor váltsunk át a ’Változók deklarációi’ nézetre.

A változóinkat itt tudjuk elnevezni, címkézni, minimum/maximum értékeket beállítani.
Hogy mi mit jelent?

• Rövid név: Egy rövid név, ami utal a változóra, lehetőleg ékezetek nélkül. (Fontos megjegyezni, hogy 8 karakternél hosszabb nevet nem ildomos adni a más programokba történő konvertálhatóság fenntartása végett. Továbbá kerüljük el az egzotikus karaktereket, ékezetes betűket, illetve lehetőség szerint az írásjeleket (?, %, !... például ne kerüljön bele)).
• Hosszú név: Hosszabb magyarázat, hogy az a változó mit takar. 100 karakternél ne írjunk hosszabbat.
• Típus: Lehet numerikus, szöveg, link, dátum. Általában numerikus adatokkal dolgozunk. Ha belekattintunk a cellába, megjelenik mellette egy szürke téglalap, arra kattintva egy párbeszédablakban beállítható a típus, a minimum és maximum érték, illetve a hiányzó adatok kódolására szolgáló érték(ek).
• Csoportnév: Alapesetben nem kell vele foglalkozni, akkor fontos, ha övezetesíteni szeretnénk. A folytonos változóinkat itt tudjuk diszkrét változókká alakítani. Szintén belekattintva, majd a megjelenő szürke téglalapra kattintva, a párbeszédablakban beállítva, hogy mettől meddig milyen új értéket és milyen címkét kapjon a változónk, ezeket a ’Hozzáad’ gombbal egyenként bevisszük, majd ok.
• Csoporttípus: Lehet kódokkal (tipikusan a nemnél, illetve bármely nominális/ordinális változónál fordul ez elő), övezetekkel (kort, IQ-t lehet például övezetesíteni, de igazából bármit), vagy figyelmen kívül is hagyhatjuk, és nem definiálunk csoportokat.
• Hiányzó: A hiányzó adatokat jelölő értékek szerepelnek itt. Belekattintva, a szürke téglalapra kattintva a párbeszédablakban a diszkrét hiányzó értékeknél lehet beállítani. Olyasmire kell itt gondolni, hogy az illető nem hajlandó válaszolni, nem érti a kérdést, nyomdahibás a kérdőív, amit megkapott. Ezek a lehetőségek mind más és más okból eredményeznek hiányzó értékeket – ezeket külön-külön definiálhatjuk és rögzíthetjük, így a hiányzó értékek mélyebb elemzése is lehetségessé válik.

Egy példa ROPstatban

• Az első változó egy azonosító szám 1 és 94 között.
• A második változó a kísérleti személy neme, kódokkal definiálva: 1-férfi, 2-nő.
• A harmadik változó a kísérleti személy kora, 18 és 41 év között. Ha nem adta meg, vagy más okból nincs róla adatunk, akkor hiányzó értéket jelezve 999 szerepel a táblázatban.
• A negyedik változó az IQ. 90 és 160 közötti értékek, viszont övezetekkel megadva, 125 alatt alacsony, 141 fölött magas, a kettő között közepes.

Ha kész a változók deklarációja, következhet a táblázat feltöltése. Minden egyes sor egy kísérleti személy adatait tartalmazza. Új eseteket az ’Esetek/Új eset beillesztése’ menüpontra kattintva tudunk beilleszteni.

Az előugró párbeszédablakban tudjuk beállítani, hogy hány új sort szeretnénk beilleszteni, és azok hova kerüljenek.

Így elkészült egy megfelelő méretű táblázat, ebbe kell bevinni az adatainkat.

Mit hogyan érdemes kódolni? Ezekre legfeljebb példákat mondhatunk:

• Nem: férfi=1, nő=2.
• Személyiségmutatók: Egy értékkel. (Itt a következőkre kell gondolni: felveszünk valakivel egy empátia-tesztet. A tesztben állításokat kell osztályozni 1 és 5 között. Ekkor az adataink sorában MINDEN kérdést rögzítünk egy 1 és 5 közötti értékkel, továbbá a személyiségmutatónak is készítünk egy új változót, melybe az összesítést is felvisszük.)
• Korcsoportok: Övezetekkel vagy az előbb megjelelölt egy darab évszámmal. Természetesen minden folytonos változóra lehet övezeteket definiálni, pontosítva vagy árnyalva így annak jelentését.