Maurice Stevenson Bartlett 1910. június 10-én született Londonban, és 2002. január 8-án hunyt el Devonban, Angliában.

Apja 1914-ben a háború kirobbanásakor bevonult, így az addig is szegény család még komolyabb anyagi nehézségekkel került szembe. Maurice volt a legfiatalabb gyermek (két idősebb testvére volt). Az általános iskolában nem teljesített túlságosan kiemelkedően, így meglepetésként is érte a családot, amikor London egyik legjobb középiskolája ösztöndíjat ajánlott számára. 16 évesen szülei dolgozni akarták küldeni, de az iskola igazgatója meggyőzte őket, hogy Maurice-nak folytatnia kéne tanulmányait. Két év múlva, érettségi után a Cambridge ajánlott számára ösztöndíjat, ahol először Ramsey mellett tanult, majd amikor Yule 1931-ben oktatott az egyetemen, hallgatta az ő kurzusait is. A harmadik tanára, akinek hatására a statisztika felé fordult az érdeklődése, Wishart volt, akinek az óráit szintén látogatta az egyetemen. 1932-ben megjelent Wishart-ral írt közös cikke is, majd a második közös munkájuk már Bartlett posztgraduális tanulmányai alatt született. Ebben az évben nyerte el a Rayleigh díjat is, így azt mondhatjuk, hogy ez az év különösen jól sikerült Bartlett számára.

1933-ban lejárt ösztöndíja miatt több forrásból is próbált pénzhez jutni, amit Wishart közbenjárásának köszönhetően Egon Pearson oldott meg, aki egy londoni statisztikai oktatói állást ajánlott Bartlett számára, amit ő örömmel elfogadott. Itt csatlakozhatott a Fisher és Neyman által vezetett kutatócsoporthoz.

1935-ben egy agrár kutatóintézethez csatlakozott és 1938-ig összesen 32 művet publikált (’35 és ’38 között évente 7 cikket szerzett), így elmondható, hogy a váltás az mezőgazdaság irányába kifejezetten gyümölcsöző volt számára.

1940 és 1945 között a háborús előkészületekben vett részt és különböző fegyvergyáraknak dolgozott minőség-biztosítóként (különböző fegyverek hatékonyságát vizsgálta).

1946-tól újra Cambridge-ben találta magát, majd 1947-től tanszékvezető lett Manchesterben. Amikor 1960-ban Egon Pearson nyugdíjba vonult, Cambridge felajánlotta Bartlett számára Pearson tanszékvezetői székét. Bár Bartlett kifejezetten boldog volt Manchesterben, elfogadta a nagyobb történelmi hagyományokkal bíró tanszékvezetői pozíciót.

Ekkortájt már csak a vakációkban tudott kutatással foglalkozni, de így képes volt évente 2-3 cikket írni. 1967-ben Oxfordban új biomatematikai tanszéket alapítottak, melynek tanszékvezetői pozícióját elvállalta – és ahol 1975-ös nyugdíjazásáig dolgozott.

Élete során számos egyetemen oktatott és több statisztikai társaságnak volt tagja, elnöke – nem csak Angliában, hanem az Amerikai Egyesült Államokban is.