Harald Cramér 1893. szeptember 25-én született Stockholmban és 1985. október 25-én hunyt el, szintén Stockholmban. Matematikus, statisztikus, aktuárius¹, elsősorban statisztikára és valószínűségelméletre specializálódott. 1912-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait, ahol matematikát és kémiát tanult. Ezidőtájt Hans von Euler-Chelpin vegyész mellett dolgozott kutató asszisztensként, és 1913-14 közötti, első 5 publikációja vele közösen jelent meg.

Ezután fokozatosan fordult érdeklődése a matematika irányába, a doktoriját már kizárólag matematikával foglalkozva írta. Érdeklődésre tarthat számot, hogy Riesz Marcel magyar származású matematikus vezetése alatt írta doktoriját (Riesz Marcell Riesz Frigyes matematikus fiatalabb öccse).

Doktorálása után 1917 és 29 között a stockholmi egyetem tanársegédjeként dolgozott, mely időszak alatt elsősorban prímszámokkal és ikerprímekkel foglalkozott. A 20-as évek vége felé aztán figyelme fokozatosan a valószínűség-elmélet felé terelődött. Munkáival a második világháború kirobbanásáig számos korabéli matematikust, statisztikust inspirált. 1929-ben az újonnan megalapított aktuárius és statisztikai matematika tanszék vezetőjévé nevezték ki, mely tisztet 1958-ig töltötte be.

Karrierje során 10 doktorált hallgatója volt 1961-es nyugdíjazásáig. Nyugdíjazása után az Amerikai Egyesült Államok és Európa számos egyetemén tartott előadásokat.