Karl Pearson 1857. március 27-én született Londonban, és 1936. április 27-én hunyt el Coldharbourban. Angol matematikus, statisztikus, a modern statisztika alapjainak megteremtője. 1911-ben a londoni egyetemen megalapította a világ első statisztikai tanszékét.

A Heidelbergi Egyetemre való beiratkozásakor nevét (Carl) elírták, majd 1884-től már hivatalosan is a Karl keresztnevet használta. Okleveles történész és germanológus, az 1880-as éveket többek között Berlinben, Heidelbergben, Bécsben töltötte. Fia, Egon kiemelkedő statisztikus lett – a Neyman–Pearson-alaplemma kidolgozója. Apja nyomdokaiba lépve a University College alkalmazott statisztika tanszékének vezetője lett.

Karl Pearsont 9 éves koráig otthon tanították, majd a University College magániskolában folytatta tanulmányait. 1875-ben ösztöndíjat kapott a King’s College matematika szakára. 1879-ben diplomázott, majd doktori fokozatot szerzett. Ezek után Németországba utazott fizikát tanulni, Berlinben pedig középkori német irodalmat és szociológiát tanult, illetve római jogot és filozófiát is.

Német irodalomból annyira kiemelkedő tudásra tett szert, hogy Cambridge-ben német tanszék-vezetői pozíciót ajánlottak fel neki. 1880-ban tért vissza Angliába. Itt 1881-ig jogot tanult, hogy apja nyomdokaiba léphessen (apja a kor híres jogásza volt), de ezt sosem tette meg végül. Még ez évben professzorokat helyettesített a King’ s College-ban, majd 1884-ben a University College alkalmazott matematika és mechanika tanszékének vezetőjének jelölték.

1891-ben a Greshami Egyetem Geometrikai Tanszékének elnökévé jelölték, ahol zoológiai, biometriai és evolúciós kérdésekkel kezdett foglalkozni Walter Frank Raphael Weldon zoológussal, aki bemutatta Charles Darwin unokaöccsének, Francis Galtonnak. Pearson írta meg Galton 1911-es halála után annak életrajzát, mert Pearson a közös munkáik alapján úgy vélte, hogy Erasmus Darwin legnevesebb unokája Galton lesz – és nem Charles Darwin…

Később Pearson átvette Galton Geometria Tanszékét, és azt annak elképzelései szerint vezette tovább. 1920-ban a Brit Birodalom Érdemrendjének tiszti, majd 1935-ben lovagi kinevezését utasította vissza politikai nézetei miatt. Több egyetem és társaság tiszteletbeli vagy rendes tagja volt, és alapítója a Biometrika című folyóiratnak is, melyet haláláig ő szerkesztett.