A Levene-próbát a szórások/varianciák egyenlőségének eldöntésére használjuk. Ennek hagyományos tesztje az F-próba lenne, azonban az F-próba megbízhatósága hanyatlik, ha a tesztelendő változó normalitása sérül – így Levene-próbáját szokás alkalmazni, mely robusztus a normalitás sérülése esetén, normális eloszlások esetén pedig annyira megbízható, mint a hagyományos F-próba.

Az eredeti publikáció [Levene, 1960] alatt megtalálható, azonban itt is közöljük, mert alkalmazása nem vészesen bonyolult, ráadásul egy próba ismertetésével rögvest kettőt is megismerünk, hiszen a Brown–Forsythe-próba is lényegében azonos ezzel.

A Levene-próba próbastatisztikája a következő formában írható fel:

$W=\frac{\left(N-k\right)\sum _{i=1}^k{N}_i{\left(Z_{i\mathrm{.}}-Z_{\mathrm{..}}\right)}^2}{\left(k-1\right)\sum _{i=1}^k\sum _{j=1}^{N_i}{\left(Z_{\mathit{ij}}-Z_{i\mathrm{.}}\right)}^2},$

ahol a jelölések az alábbiak: k a különböző csoportok száma, N és $N_i$ a teljes, illetve az egyes részminták elemszáma, és ha $Y_{\mathit{ij}}$ jelzi az i-edik csoport j-edik egyedét, akkor $Z_{\mathit{ij}}$ a megfelelő csoportátlagtól való eltérések abszolútértéke, a megfelelő $Z_{i\mathrm{.}}$ és $Z_{\mathrm{..}}$ a megfelelő eltérések csoportátlagai vagy teljes átlagai.

A Brown–Forsythe-próba abban különbözik a Levene-próbától, hogy az eltéréseket nem az átlagtól vesszük, mint a Levene-próbában, hanem a mediántól.