A Levene-próbát a szórások/varianciák egyenlőségének eldöntésére használjuk. Ennek hagyományos tesztje az F-próba lenne, azonban az F-próba megbízhatósága hanyatlik, ha a tesztelendő változó normalitása sérül – így Levene-próbáját szokás alkalmazni, mely robusztus a normalitás sérülése esetén, normális eloszlások esetén pedig annyira megbízható, mint a hagyományos F-próba.
Az eredeti publikáció [Levene, 1960] alatt megtalálható, azonban itt is közöljük, mert alkalmazása nem vészesen bonyolult, ráadásul egy próba ismertetésével rögvest kettőt is megismerünk, hiszen a Brown–Forsythe-próba is lényegében azonos ezzel.
A Levene-próba próbastatisztikája a következő formában írható fel:
W=(N−k)∑ki=1Ni(Zi.−Z..)2(k−1)∑ki=1∑Nij=1(Zij−Zi.)2,ahol a jelölések az alábbiak: k a különböző csoportok száma, N és Ni a teljes, illetve az egyes részminták elemszáma, és ha Yij jelzi az i-edik csoport j-edik egyedét, akkor Zij a megfelelő csoportátlagtól való eltérések abszolútértéke, a megfelelő Zi. és Z.. a megfelelő eltérések csoportátlagai vagy teljes átlagai.
A Brown–Forsythe-próba abban különbözik a Levene-próbától, hogy az eltéréseket nem az átlagtól vesszük, mint a Levene-próbában, hanem a mediántól.