A meta-analízis az utóbbi időkben felfutó – bár hosszabb történelmi múltra visszatekintő tudományterület. Lényege, hogy a különböző, teljesen eltérő és más-más mintákon felvett kutatási eredményeket összekapcsoljon abban a reményben, hogy a különböző kutatások eredményeinek összekapcsolásából (különbségeiből és metszeteiből) hasznos információkat származtathat.

Hogy mennyire régi tudományterületről van szó, azt az is jól mutatja, hogy a 12. századi kínai filozófus, Chi Hsi már felvetetette magát a problémát – illetve már a „nyugati” tudományok is foglalkozni kezdtek a kérdéssel a 17. században. 1904-ben Karl Pearson különböző klinikai vizsgálatok eredményeit elemezte meta-analitikus módszerekkel.

Amennyiben alapvető információkat szeretnénk a témáról, úgy Olkin művein túl például Raju, Hedges, Cohen művei szintén alkalmasak lehetnek kiindulópontnak.