Bolyai Jánosról a pszichológiai képzés során tanult statisztikában nem tanulunk, eredményeit nem a statisztika tudomány jegyzi. Azonban Euklidész esetén nem szeretnénk kihagyni Bolyai megemlítését, akinek munkásságát éppen a nemeuklideszi geometriák megalkotásából ismerjük. Kézirat formájában számos más munkája is fennmaradt, kutatási eredményei ismertek még a számelmélet, a komplex számok és az algebrai egyenletek témakörében is – de Appendix című művével olyat alkotott, mely például a 20. századi modern fizikai elméletek alapja (Einstein előtt közel egy évszázaddal már megfogalmazta azokat a kérdéseket, melyek Einstein gravitációelméletének célkitűzései voltak).

Bolyai János 1802. december 15-én született Kolozsvárott és 1860. január 27-én hunyt el Marosvásárhelyen. Édesapja Bolyai Farkas matematikus, a Magyar Tudós Társaság levelező tagja. Lényegében fia kutatásainak megalapozója, Gaussal dolgozott együtt – aki azonban rámutatott bizonyításának néhány hibájára, így nem is foglalkozott tovább az ott elemzett kérdésekkel. Ezt az utat járta tovább aztán fia, János – aki befejezte ilyenformán az apja által megkezdett kutatásokat.

Apja Gausshoz szerette volna küldeni tanulni, azonban Gauss nem válaszolt a levelére, így János Bécsben tanult hadmérnöknek. Katonai pályafutásának egy betegség (malária) vetett végett és korán nyugdíjazták. Ezután gazdálkodni kezdett a családi birtokon és megkezdte matematikai kutatásait (1834-ben). Édesapja egy idő után másnak adta bérbe a birtokot, mert úgy találta, hogy fia elhanyagolja azt. 1848-ban betegsége miatt nem vállalt katonai szolgálatot – bár egyetértett a forradalom törekvéseivel.

1849-ben megházasodott, de aztán 1852-ben el is vált. Egy bérelt szobába költözött Marosvásárhelyen, ahol aztán 1860 januárjában tüdőgyulladást és agyhártyagyulladást kapott, január végén e betegségek következtében hunyt el.

Az Appendixet 1820 és 23 között, hadmérnöki tanulmányai alatt írta meg: „semmiből egy új világot teremtett”, ahogy azt apjának egy levélben megfogalmazta. 1826-ban adta át egy felettesének német nyelven a kéziratot, melynek azonban nyoma veszett, így 1832-ben, apja Tentamen című főművének mellékleteként (Appendix) jelent meg, függelékben.